05/11/2024
Kapcsolati útvesztők
A legnagyobb tanítások az emberi kapcsolódásainkban rejlenek. Formáló erejük már gyermekkorunkban megmutatkoznak, hiszen felnőtt létünk, működésünk alapköveit már itt lerakjuk. Persze sok más külső körülmény is hozzátesz, de talán ennek van a legnagyobb ereje a személyiségjegyeink mellett. Miért írom ezeket a sorokat? Mert az utóbbi pár hónapos időszakom a kapcsolati működésem fókuszában zajlott.
Mondhatjátok, hogy "na jó mint mindenkinek", hiszen nap mint nap erről szól az élet. Mindig jelen vannak a családtagok, de akár a barátok, szomszédok, kollégák, a boltban a pénztáros...... Egész nap megy a kommunikáció, de persze nem mindegy hogyan, hiszen sokan sokféleképpen kapcsolódunk és oldunk meg helyzeteket. Van aki visz bele tudatosságot, van aki meg ösztönösen, zsigerei alapon működik és úgy reagál, amilyen a lelkiállapota abban a pillantban.
Ha jól belegondolunk, alap esetben nem is tudunk másképp, csak eddigi tapasztalataink, megélt helyzeteink formáló hatásai alapján megyünk a hétköznapokban, reakcióink is mindezek függvénye. E mellé érdemes beemelni egy tudatosabb működést, melynek alapja az önismereti munka, önmagam és az Élet rendszerének, működésének az ismerete.
Megváltozott élethelyzetem kapcsán (költözés) új közegben találtam magam, ismét közelebb a szülői házhoz, rokonokhoz, a gyerekkori barátokhoz, ismerősökhöz. Örömteli, de mélyvíz is egyben. Ezzel a változással a hozzájuk fűződő kapcsolati dinamika megváltozott és éreztem, itt most lesz feladat. Lett is.
Az Élet hozta a szituációkat, (nem kímélt) volt amit megugrottam, volt ahol mondhatjuk úgy, hogy elbuktam. Nem baj van ilyen, lényeg, hogy ne menjünk tovább úgy, mintha mi sem történt volna. Fájdalmas felidézve ránézni a konfliktusra, viszont mégis elengedhetetlen azért, hogy megértsem mi is történt. A ránézni természetesen nem a tépelődést és az önostorozást jelenti, hanem érdemes ilyenkor pár kérdést megvizsgálni.
Miért így reagáltam? Mi történt valójában? Mindezek mit mutatnak nekem és hogy tudok ezek mentén változtatni? Nézőpont váltás természetesen szükséges ezekben a helyzetekben is, mert érdemes körbejárni a témát a másik fél szemszögéből is, bár nyilván a saját működésem feltérképezése az elsődleges szempont.
Ami számomra fontos, hogy a következő ilyen életeseménynél ne ugyanezt csináljam hiszen látom, hogy nem működött, nincs vele megoldva semmi, és az ahogy reagáltunk, csak a "haragszom rád" mérgező kapcsolati mintát tudja kialakítni, fenntartani. A cél természetesen nem ez.
Pont ugyanilyen helyzet már nem lesz? Ha valakivel újra feljön ugyanaz a probléma, akkor lesz, de az is lehet, hogy az Élet majd olyan helyzetet teremet, ahol a már ismerős érzés újra generálódik bennünk és ugyanaz a reakció tör elő a tudattalanból, lehetőséget adva, hogy most másképp csinájuk.
Meddig térnek vissza? Amíg mindketten a harcot választva egó vezérelten az igazunkat szajkózva megyünk egymásnak és a meggyőzés, a másik felett aratott győzelem hajt, addig nem tudunk kilépni ennek a körforgásából, újra és újra visszatérnek ezek a helyzetek. Amíg meg nem tanuljuk, hogy hogyan legyünk benne tiszta jelenléttel, szeretettel a kapcsolódásban ahol nem az a lényeges már, hogy igazunk legyen mindenáron, ahol meg tudjuk érteni, és látjuk már a másik működését, hogy mit miért tesz és mond. Nem akarjuk már legyőzni, lenyomni és önmagunkat kihozni győztesen, mert mikor ezt tesszük valójában észre sem vesszük, hogy egy ilyen konfliktusból mindkét fél vesztesen kerül ki.
Mindebben másként működni, mint az eddig megszokott minkáink, embert próbáló feladat. Számomra viszont már ez az igaz és egyeten járható út.
Szeretettel,
Bea
