18/02/2026
Végre kint vagyok a kórházból....néha még fel sem fogom,hogy tényleg agyvérzésem volt...
A stroke utáni gyógyszeres útókezelést elkezdtem....és otthonomba bocsájtható állapotban voltam....Hála érte....
..és azért is hála ,hogy maradandó károsodás nélkül "megúsztam"....ja...és nem haltam még repülés közben...
Igaz,hogy a bal karom még nem az igazi,de kaptam otthonra gyakorlatokat...Tudom,hogy idővel az is rendbe jön....
Mielőtt elhagytam a kórházat,volt nálam egy stroke nővér, aki két órán keresztül oktatott,hogy "mire kell majd vigyáznom mostantól kezdve "...
Valamiért nem szeretem ezt a kifejezést...mert úgy érzem a félelem teréből jön...
Amikor valaki ezt mondja/írja nekem...rögtön rá is vágom automatából,hogy...."Majd vigyáz rám a Jó❤️Isten"...
..és ez így is VAN az én VALÓSÁGomban...hiszen a mostani esetben is megtörtént...
Úgyhogy a mottón nem változott....
NEM FÉLEK...ÉLEK....❤️🙏
Persze ez nem azt jelenti,hogy be sem kapcsol nálam a félelem érzése...mert bekapcsol 1-1 pillanatra...
Ilyenkor csak gyorsan "elfogadom/helyt adok neki"...de aztán tovább engedem...legtöbbször HITre váltom át...
Semmiképpen nem ragadok bele...a lehúzó/negatív aspektusába...
Sokan írtatok privátban a tegnapi képeinkre ,hogy "de jó látni ,de egész véletlenül nekem nem otthon az ágyban kellene pihenni....ahelyett,hogy a tengerparton szaladgálok a Kisfiam után...?"
Igen...az emberek 90 % (beleŕrtve az orvosokat is)ezt tartja helyesnek a történtek után...
..de érdemes felülvizsgálnunk,hogy kényelmesen bele tudunk -e helyezkedni/szívesen elfogadjuk -e ezt saját valóságunknak...amit mások TANÁCSOLNAK...
Általában ezek abszolút jóindulatból adott személyes/csoport/kollektív tapasztalásból származó tanácsok/saját valóságok...
Ha öröm helyett szomorúságot érzünk...vagy bármilyen másik alacsony rezgésű/negatív érzést...akkor kreáljunk valamit ...
AMIBEN JÓL ÉREZHETJÜK MAGUNKAT ANÉLKÜL, HOGY VESZÉLYEZTETNÉNK AZ ÉLETÜNKET...
Félelem(tartós) helyett elég FIGYELNI...
Rengetegszer tettük meg már ezt a "mini utazást" a kisfiammal kettesben....
Van rutinunk benne...ez mi kis megszokott kalandozásunk...ahol az azonos útvonal mindig tartogat új örömöket/tapasztalásokat számunkra...
Nem szoktam gondolkozni,hogy mit/,hogyan csinálunk majd az ÚTon...mert automata rutinból megy..
De most indulás előtt megbeszéltem magammal,hogy "átnézem az útvonalat"-saját viselkedési mintát /reakciót illetőlen és ami veszélyezteti az EGÉSZségemet/hozzásegíthet egy újabb stroke-hoz...inkább kihagyom...
Apró dolognak tűnnek....de segítenek figyelni/megelőzni ...
❤️Bármilyen nem várt/kellemetlen dolog történik...nincs tartós alacsony rezgésű állapot..megjelenik az érzés...elfogadom/helyt adok neki...majd cserélek/megoldás fókuszba helyezem magam...
❤️Bármennyire is jó érzés a" busz után futni és elérni " állapot...MOST kihagyni...mert már TUDJUK MILYEN ÉRZÉS...MÁR SOKSZOR MEGVOLT....betesszük a CSODÁS EMLÉKEK dobozba ...és ENGEDjük, hogy minden csak történjen ..Nyugodt tempóval HALADunk az ÚTon, mert nem késünk le semmiről...
❤️Az IDŐt nem versenytársként, hanem SEGÍTŐ ÚTITÁRSKÉNT kezeljük...
FIGYELÜNK,hogy a NYUGODT TEMPÓÉRT MIT KAPUNK AJÁNDÉKBA...
❤️Nem sózzuk agyonra a tengerparti sültkrumlinkat...MOST borsot rakunk rá inkább.
Hát....általában ,amikor döntesz...az Univerzum összefog és megszervezi a gyakorlási LEHETőséget...
Mi is megkaptuk....❤️😁RENDesen....
Folyt.köv.egy későbbi posztban arról,hogy mik is történtek velünk az ÚTon
..mert az ÚTiTÁRSam ébredezik mellettem...
Szeretettel 🌸Sebők Heni
Spirituálus szemlélettel is rendelkező Coach/Theta Séta önismereti módszer megalkotója/Tudatosság Tréner