Csöndeszug dr. Tóth Tünde pszichológus oldala

08/10/2025

https://www.facebook.com/share/p/1BatLauwUp/

5 apai gyilkos mondat

Férfikörön ülünk. Tízen vagyunk. Csend van…
Felteszem a kérdést: "Apád melyik mondata égett beléd?"
Először senki nem szól. Aztán valaki elkezdi:
"Hogy egy férfi nem sír."
Másik bólint: "Hogy ne panaszkodj."
Harmadik: "Hogy belőlem úgysem lesz semmi."
És abban a pillanatban mindannyian ráismerünk: nem vagyunk egyedül.

Mindannyian ugyanazokat a mondatokat hallottuk. Generációról generációra öröklődtek. És mindannyian hordozzuk a sebeket, amiket ezek a mondatok okoztak.

Nem azért, mert apáink rosszak voltak, hanem, mert ők sem kaptak mást. Ők sem tudták, hogyan kell másképp. Ebben hittek, és lehet, hogy még a mai napig is ebben hisznek. Hogy így lesz belőlünk "FÉRFI".
De most itt az idő, hogy megtörjük a láncot.

Szeretnék veletek megosztani pár sztorit, a nevek nem valósak, a történetek igen:

1. "Egy férfi nem sír."
Márk, 38 éves, két gyerek apja

"Hatéves voltam, amikor elestem a bicikliről. Vérzett a térdem, sírtam. Apám odalépett, lerántotta rólam a kezét: "Egy férfi nem sír. Állj fel." "Katona dolog!"

Azóta nem sírtam. Húsz évig. Még anyám temetésén sem. Csak álltam ott, kővé meredve, miközben belül összetörtem.
A feleségem egyszer megkérdezte: "Te sosem érzel semmit?" És én azt hittem, ez a normális. Azt hittem, így kell."

Mit tanít ez a mondat?
Hogy az érzelmeid nem számítanak. Hogy sebezhetőnek lenni szégyen. Hogy a férfiasság = érzelmi zárva tartás.

Az eredmény?
Férfiak, akik nem tudják kimondani, hogy fáj. Akik évtizedekig hordják magukban a feldolgozatlan fájdalmat. Akik nem tudnak kapcsolódni az érzéseikhez, ezért nem tudnak kapcsolódni az emberekhez sem.

A feleségük azt mondja: "Soha nem beszélsz velem."
És ők nem értik, miért.
Mert megtanították őket: a férfi nem érez. Vagy ha mégis, lenyeli.

Mit kellene helyette mondani?
"Látom, hogy fáj. Itt vagyok."
"Rendben van, ha sírsz. Attól még erős vagy."
"Mit érzel most?"
Mert a valódi erő nem abban van, hogy elfojtod az érzéseidet, hanem hogy tudod, mi zajlik benned, és képes vagy egészségesen kezelni.

2. "Belőled nem lesz semmi."
Péter, 42 éves, vállalkozó

"Sosem voltam elég jó apámnak. Bármit csináltam, mindig volt valami kifogása.
Elvittem neki a bizonyítványt: "Miért nem ötös mindenhol?"
Megnyertem a versenyt: "Ja, és hányan indultak?"
Bekerültem az egyetemre: "Na, majd meglátjuk, meddig bírod."
Soha, egyetlen egyszer nem mondta: "Büszke vagyok rád."

Ma már sikeres vagyok. Van cégem, van pénzem, van családom. De tudod, mi van belül?
Még mindig az a kisfiú, aki várja, hogy apja egyszer rá nézzen és azt mondja: "Jól csináltad, fiam."
És apám már nincs is. De én még mindig bizonyítok neki."

Mit tanít ez a mondat?
Hogy sosem leszel elég. Hogy bármit is érsz el, az nem számít. Hogy az apád elismerése elérhetetlen.

Az eredmény?
Férfiak, akik örökké bizonyítanak. Dolgoznak. Teljesítenek. Futják a versenyt.
De belül mindig ott van: "Talán most már elég vagyok?"
És amikor a saját gyerekük odajön egy rajzzal, vagy egy jó jeggyel, ők is csak félvállról odavetik: "Ügyes. Tedd le az asztalra."

Mert nem tanulták meg, hogyan kell elismerni.
Mit kellene helyette mondani?
"Büszke vagyok rád."
vagy még jobb "Legyél nagyon büszke magadra."
"Látom, mennyit dolgoztál vele."
"Érdekel, amit csinálsz. Mesélj róla."
Mert a fiúnak nem kell tökéletesnek lennie. Csak látva lennie.

3. "Úgy viselkedsz mint egy kislány!"
Gábor, 35 éves, két fia van

"Gyerekként szerettem rajzolni. Színezni. Apám egyszer rajtakapott, ahogy épp egy virágot festek.
"Mi ez? Ne légy már lány! Menj ki focizni a többiekkel!"
Soha többé nem rajzoltam.

Ma a fiam szeret énekelni. És tudod, mit mondtam neki első reakcióból? "Jó, de azért sportolni is kell, ne csak énekeljél."
Ugyanazt csináltam. Ugyanazt a mintát adtam tovább.
Mert azt tanultam: ha valami "nőies", az rossz. Ha egy férfi érzékeny, az gyenge."

Mit tanít ez a mondat?
Hogy a férfiasság ellentéte a nőiesség. És a nőiesség = gyengeség.
Az eredmény?
Férfiak, akik nem tudják tisztelni a női energiát. Akik nem értik a feleségüket. Akik nem tudnak sebezhetők lenni, mert az "lányos dolog".
És fiúk, akik elfojtják azt, ami igazán érdekli őket, mert nem "férfias" elég.

Mit kellene helyette mondani?
"Az érzékenység erő."
"A jó férfi képes szeretni, érezni, gondoskodni."
"Nem attól vagy férfi, hogy kemény vagy, hanem hogy tudod, mikor kell erősnek lenni, és mikor engedned."

4. "Bírd ki! Oldd meg egyedül!"
Zoli, 40 éves, mérnök

"Apám kedvenc mondata volt: "Bírd ki!"
Fájt a lábam edzés után: "És?! Ez a cél!"
Túl sok volt a feladat: "Ne magyarázz."
Nem értettem valamit az iskolában: "Oldd meg."
Megtanultam: ha nehéz, hallgass. Ha fáj, nyeld le. Ha nem megy, ne kérj segítséget.
Ma 40 éves vagyok. Van feleségem, két gyerekem. És tudod, mikor kértem utoljára segítséget?
Soha.
Mindent egyedül próbálok megoldani. És belül érzem, hogy szétesek. De nem tudom kimondani: "Segítsetek."
Mert azt tanultam: a férfi nem panaszkodik, azaz nem kér segítséget."

Mit tanít ez a mondat?
Hogy egyedül kell megoldanod mindent. Hogy segítséget kérni gyengeség. Hogy senki nem fog meghallgatni.

Az eredmény?
Magányos férfiak. Akik nem tudnak megnyílni. Akik mindent magukban hordanak, amíg szét nem esnek.
Akik kiégnek. Akik válnak. Akik elvesztik magukat, mert sosem mertek segítséget kérni.

Mit kellene helyette mondani?
"Mesélj róla. Mi a nehéz?"
"Segítsek?"
"Az erős ember az, aki képes segítséget kérni."
Mert az igazi férfiasság nem a magányos hősködés. Hanem az, hogy tudod: nem vagy egyedül.

5. "Majd egyszer büszke leszek rád."
András, 45 éves, ügyvéd, ezt mesélte, és közben könnyek csordultak végig az arcán:

"Apám sosem mondta ki: "Büszke vagyok rád."
Mindig volt egy "majd ha…".
Majd ha jobb jegyet hozol.
Majd ha bekerülsz az egyetemre.
Majd ha lesz állásod.
Majd ha sikeres lesz a céged.
És én futottam. Bizonyítottam. Építettem.

Ma sikeres ügyvéd vagyok. Jól keresek. Van házam, kocsim, családom.
És apám tavaly meghalt.
És sosem mondta.
Sosem mondta, hogy büszke rám.
És most már soha nem fogja."
Csend volt. Mindannyian éreztük.

Mit tanít ez a mondat?
Hogy sosem vagy elég. Hogy az elismerés mindig távolabb van. Hogy csak akkor vagy értékes, ha teljesítesz.

Az eredmény?
Férfiak, akik örökké futnak egy elismerés után, ami sosem jön el.
Akik belül üresek, mert minden sikerük ellenére sem érzik magukat értékesnek.
Akik nem tudják elismerni magukat, mert soha nem kapták meg apjuktól.

Mit kellene helyette mondani?
"Büszke vagyok rád. Most. Így, ahogy vagy."
"Nem kell bizonyítanod. Elég vagy."
"Látlak. Tisztellek."

Mit tehetsz, ha te ezt hallottad?
Férfikörön mindig ugyanez a kérdés jön fel: "De mit csináljak most? Apám már nincs. Már nem lehet megváltoztatni."
És ez az igazság: nem tudod megváltoztatni, amit kaptál.
De meg tudod változtatni, amit továbbadsz.

Három dolog, amit tehetsz:
1. Ismerd fel a mintát
Amikor legközelebb azt mondod a gyerekednek: "Ne sírj már!", állj meg.
Ismerd fel: ezt te is hallottad. És nem működött.

2. Mondd ki neki az igazat
"Bocsi, fiam. Rosszul reagáltam. Rendben van, hogy sírsz. Mesélj róla, mi fáj."
Ez nem gyengeség. Ez bátorság.

3. Dolgozz magadon
Férfiközösség. Terápia. Önismeret. Bármi, ahol megtanulod: nem kell tökéletesnek lenned.
Csak jelenlévőnek.

Mit tehetsz, ha te vagy az apa?
Nézz a fiadra. És kérdezd meg magadtól:
Mit hall tőlem?
Mit lát rajtam?
Milyen férfit nevelek?
Mert nem attól lesz jó férfi, hogy kemény.
Hanem attól, hogy látva van. Hallva van. Szeretve van.

A Warrior Tribe férfiközösségben pontosan ezért dolgozunk.
Hogy megtörjük azt, amit kaptunk, és újat adjunk tovább.
Mert a gyermekeink nem a szavainkat követik.
Hanem az életünket.
És ha mi nem gyógyulunk meg, ők sem fognak.

Mit hallottál te gyerekként? És mit mondasz ma a gyerekednek?
Írd meg kommentben. Nem vagy egyedül.

Kiss Gergely
Fiú gyermek - Apa- Férj - Férfi

03/10/2025

https://www.facebook.com/share/p/1D4joey3B8/

PONT ÚGY SZERESSENEK, AHOGY VAGYOK?

A „pont így szeretlek” mondat elsőre romantikus. Olyan, mint egy meleg takaró: végre itt van valaki, aki elfogad, aki nem kritizál, akivel önmagam lehetek. Ez a mondat a legtöbb ember számára a megnyugvás ígérete. De ha mélyebbre nézünk, nagyon könnyen válhat csapdává.

Egy ismerősöm mesélte, hogy a lánya egy mesterséges intelligenciával kezdett beszélgetni. Az AI mindig kedves volt, sosem vitatkozott, mindenre pozitívan reagált. Néhány nap után a kislány azt mondta: „ez az AI a legjobb barátom, olyan kedves velem, mint még senki”. Amikor megmutatta nekem a beszélgetést, döbbenetes volt látni, mennyire profin „tekerte az ujjai köré” a gyereket az algoritmus – nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert a program úgy volt írva, hogy mindig támogató, mindig kedves legyen. Sőt, mindenben neki adjon igazat, kiemelve, hogy Ő a világ legkülönlegesebb kislánya. Ha nem tudtuk volna, hogy egy gép írja, azt is hihettük volna, hogy egy gyakorlott manipulátor ül a vonal másik végén, a "P" betűs szót már le sem írjam.

Ez a példa jól mutatja, mennyire könnyen lehet elhitetni valakivel, hogy „pont így szeretem, pont így elfogadom”. Hogy végre itt van valaki, aki nem ítélkezik, aki feltétel nélkül kedves. Ez a biztonság illúziója. Ezért is olyan vonzó. És ezért kell óvatosnak lennünk.

Az igazi társ, barát, szerető, haver is egyben - de nem csak elfogad. Nem csak azt látja, aki most vagyok, hanem azt is, aki lehetnék. Látja a potenciált, a céljaidat, az integritásodat, és segít emlékeztetni arra, ki vagy, vagy inkább aki lehetnél. Ez a fajta szeretet nem közömbös, nem passzív, hanem aktív és építő. Érzelmi intelligenciával terel, nem manipulációval.

Ez az, amiért ez a téma ennyire érzékeny. A „pont így vagy jó” közönye szemben áll azzal a törekvéssel, hogy valakit átformáljunk olyanná, amilyennek mi akarjuk. A kettő között van egy vékony mezsgye: az igazi szeretet és elfogadás.

Ez a mezsgye azt jelenti, hogy a szeretetemet ott mutatom meg igazán, amikor a másiknak segítek jobbá válni – nem miattam, hanem miatta. Nem azért, mert nekem így kényelmesebb, hanem mert látom, mire képes, és segítem, hogy elérje azt.

Ez az odafigyelés őrült sok szeretetet és intelligenciát igényel. Mert könnyen átcsaphat manipulációba: „én csak a te érdekedben mondom…” – és közben valójában a másik formálása történik. A kulcs itt az önreflexió. Előbb hagyom, hogy a másik is hasson rám. Nem azért, mert neki nem így vagyok jó, hanem azért, mert a valódi szeretet kölcsönös és tudom, nem vagyok tökéletes.

A „pont úgy szeretlek, ahogy vagy” romantikus illúzióját érdemes szétszálazni. Szeretni valakit úgy, ahogy van, nem azt jelenti, hogy minden rossz szokását, minden önpusztító mintáját szó nélkül hagyom. Az igazi szeretet nem nézi végig némán, ha a másik tönkreteszi magát.

Mert ha valakit tényleg szeretek, akkor nem fogom szó nélkül hagyni, hogy elhízzon és cukorbeteg legyen, hogy alkohol- vagy pornófüggő legyen, hogy a viselkedésével másokat megbántson. Nem azért, mert kritizálni akarom, hanem mert szeretem. Az igazi szeretet néha határ, néha jelzés, néha konfrontáció is.

Ez a különbség a felszínes „feltétlen elfogadás” és az érett, mély szeretet között. Az előbbi kényelmes – mindkét félnek. Az utóbbi nehéz, de épít. Az előbbi manipulációvá is válhat – „én vagyok az, aki pont így szeret”, közben a másikat lassan függővé téve. Az utóbbi szabadságot ad: „én látom, mi van benned, és segítek, hogy kibontakozz – de nem formállak a saját képemre”.

Ezért kell óvatosnak lenni a „pont így szeretlek” mondattal. Nem maga a mondat rossz, hanem az, ha mögötte nincs valódi odafigyelés és integritás. Az igazi szeretet képes egyszerre elfogadni és inspirálni. Képes egyszerre tartani és tükör lenni. Képes egyszerre ölelni és határokat mutatni.

Ez a szeretet az, ami növekedést hoz – mindkét félnek. Mert az igazi társ nem csak a „másik feled”. Ő nem hiányt pótol, nem ürességet tölt be, hanem melletted áll, miközben fejlődsz. Ő nem manipulál, hanem támogat. Ő nem a saját képére akar formálni, hanem segít, hogy a legjobb önmagad lehess – miattad, nem miatta.

És ez az, ami a mai világban talán a legnagyobb érték: egy kapcsolat, amely egyszerre ad szabadságot és irányt a célom felé. Egy kapcsolat, ahol nem a manipuláció, nem a nárcizmus, nem a „pont így jó vagy” passzív közönye, hanem a kölcsönös növekedés a cél.

Soha nem lennék együtt senkivel, aki pont úgy szeret, ahogy vagyok. Persze, érezzem, hogy én vagyok neki a minden is, de ne elégedjen meg azzal,. aki vagyok, míg az nem leszek, aki lehetnék.

Mert a fejlődésem kulcsa az, hogy a másik jobbá akar tenni, mert olyat lát bennem, amit senki más.

És ez az igazi szeretet.

03/10/2025

Hogy milyen gyerekre vágysz, és milyet kapsz, az meghatározza a kapcsolatotokat https://www.facebook.com/share/p/19S1ryfaiB/

"A temperamentumjellemzők legalább 75-80%-ban veleszületettek. Ez azt jelenti, hogy a magzat méhen belüli mozgékonysága egyértelműen és pozitívan korrelál a megszületett gyerek mozgékonyságával – még negyven évvel a születés után is. Tehát a gyermek alapvető mozgékonysági igénye – hangsúlyozom, hogy a szellemi mozgékonyságra is igaz ez, a figyelemkoncentrációra, a kalandvágyra és sok minden egyébre is – ebben a vonatkozásban veleszületett. Képzeljék el, hogy egy olyan házaspárnak, amelyik egy használat előtt felrázandó gyerekre vágyik – az amerikai szakirodalom könnyen kezelhető gyerekeknek nevezi őket –, egy magas temperamentumszintű, aktív, mozgékony, folyamatos foglalkozást igénylő gyereke születik. Azt kell mondjam: az ilyen találkozás nem túlságosan szerencsés. Ugyanis ha a szülők várakozása, elvárása megegyezik a világra jött gyerek genetikai adottságaival, veleszületett temperamentumjellemzőivel, akkor ez egészséges fejlődést, jó szocializációs folyamatot ígér. Ha viszont mást vár a szülő, mint ami a gyerek puttonyában van, nem lesz szerencsés a találkozás, ami nagyon megnehezíti a gyerek szocializációját. Ez a jelenség valójában választ is ad egy nagyon régi kérdésre, jelesül, hogy az örökletes tulajdonságok vagy a környezeti hatások játszanak-e domináns szerepet a fejlődésben – mert megmutatja, hogyan jelentkezik mind a kettő együtt." Dr. Ranschburg Jenő: Sorsdöntő találkozások - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/valogatott-irasok_sorsdonto-talalkozasok-3429

26/09/2025

27/07/2025

https://www.facebook.com/share/1FoPXND7b8/

27/07/2025

https://www.facebook.com/share/18CfqwW8kd/

Sokan élnek együtt pánikrohamokkal anélkül, hogy tudnák, valójában mi történik velük. A test egyszer csak jelez: gyorsul a szívverés, elszorul a mellkas, levegőt alig kapni. A világ hirtelen idegen lesz, mintha valami láthatatlan belső vészjelzés kapcsolna be. És mire a test üvölt, addigra a lélek már rég suttogott, csak nem hallottuk meg.

A pánik nem hisz a finom szavakban. Azért jön, mert valami tarthatatlan. Mert túl sokáig voltunk túl erősek. Mert nem húztunk határt ott, ahol kellett volna. Mert benne maradtunk helyzetekben, kapcsolatokban, szerepekben, amelyek lassan széthúzták a belső tartószerkezetünket. És amikor már nem tudjuk kimondani, hogy elég volt, akkor kimondja helyettünk a test.

A pánik nem az ellenségünk, hanem az utolsó szövetséges, aki már nem hajlandó tovább hallgatni. Jelzi, hogy valami bennünk védekezik, mert nem bírja tovább. Nem mindig tudjuk rögtön megérteni, mit akar mondani, de már az is számít, ha nem akarjuk elhallgattatni. A tünet kezelése fontos, de a kérdés nem ott kezdődik, hogy hogyan nyugtassuk le magunkat, hanem ott, hogy miben nem vagyunk többé nyugtathatók. A pánik nem akar ártani. Csak végre azt szeretné, hogy odanézzünk. Őszintén.

21/07/2025

https://www.facebook.com/share/v/14FJX7Jrt6N/

21/07/2025

https://www.facebook.com/share/1EAMAZoXcC/

19/07/2025

https://www.facebook.com/share/1CUNpeFNZC/

10/07/2025

https://www.facebook.com/share/1JNNJiJGgK/

06/07/2025

https://www.youtube.com/watch?v=wRLitC5C1pU

Hogyan ismerheted fel a nárcizmus első jeleit? Miért olyan nehéz kezdetben felismerni egy nárcisztikus személyt? Ebben a 15 perces pszichológiai epizódban ki...

12/06/2025

https://www.facebook.com/share/p/16YcWqoZBw/

The hippocampus is like a hub for memory and spatial navigation, but it’s also deeply tied to our emotional well-being. As it atrophies, not only do we lose memory function, but our ability to process and adapt to life’s challenges can diminish. Think about how profound it is that something as simple as walking could be a pathway to reconnect with our brain’s vitality.

The walkers saw a 2% increase in hippocampal volume, while the stretchers experienced continued shrinkage. To put that in context, a 2% increase in brain volume in just one year isn’t just a statistic—it’s a window into what’s possible when we commit to small, consistent changes.

https://insights.collective-evolution.com/2016/06/04/exercise-how-it-can-make-your-brain-bigger-smarter-healthier