04/04/2025
Akikor a kiégés szélén állsz, tudnod kell megállni.
Megállni, segítséget kérni, még akkor is ha mellette millió a gondolat hogy mit kell csinálni, mik az elvárások.
És tudom, hogy a kiégést önmagunknak felismerni szinte lehetetlen, de csak "szinte", ami azt jelenti hogy igenis lehet rajta dolgozni.
.....
Ez most itt az én kávém, az én sütim, az én időm.
Ma reggel elsírtam magam, hogy elég volt, nem megy tovább, elfáradtam. Van 3 kicsi gyerekünk, egy kutyánk, tyúkok, gyerekek edzései, háztartás, munka, tanulás. Napközben 16 gyerek zsibong körülöttem, hazamegyek és abban a pár órában a gyermekeim a maradék szuszt is kiszívják belőlem. Aztán vacsora készítés, talán egy kis játék, fürdetés és esti rutin, majd ha elaludtak jöhet a háztartás rendbe szedése vagy tanulás. Reggel hatkor pedig ébredés, gyors szendvics és reggeli készítés, majd rohanás újra bele egy napba.....Egy folytonos mókusmerék.
Néha délután megállok egy-egy kávéra, de nem tölt fel, mert a káosz amit érzékelek, körülöttem van. Viszont ezt a káoszt én teremtem!!!
Mert most elfáradtam és nem tudok tudatosan gondolkozni, most csak azt csinálom amit a séma diktál.... amit gyerek korom óta hozok...
Mert ha tudatos vagyok, akkor tudom, hogy nem kell csillogjon minden, tudom hogy túléli a 7 éves vendég kisfiú ma, hogy nem patyolat rend fogadja, hogy maradhat csokis az ajtó 2 hétig és maszatos az összes ablak. Vagy tökéletes a pizza és a virsli vacsorának és nem kell a 3 fogás.
Néha ebbe belefeledkezem és elfelejtem hogy mi is a lényeg, ilyenkor jön a mókuskerék, és a pillanat mikor úgy érzed, hogy mindenkit utálsz magad körül.
És ez így van, de ilyenkor kell tudni nemet mondani és azt mondani hogy most én jövök, még akkor is ha millió a pici kisördög a fejemben, hogy mik a feladatok.
Az "itt és most", itt van, az nem illúzió, csak hinni kell benne.
