05/05/2026
Itt nem történik semmi! (és pont ez a lényeg!)
👉 Nem a cél hiányzik.
Hanem az, hogy ne hajszold a haladást.
Ez a rész sokkal kellemetlenebb, mint aminek hangzik.
Mert amíg van cél,
addig van mit csinálni.
Van irány.
Van kontroll.
Van teendőm.
Van értelme az életnek.
De amikor nincs…
akkor beindul az automata:
👉 „csinálni kéne valamit”
👉 „haladni kéne”
👉 „nem állhatok csak úgy céltalanul”
És jön a következő kör:
új cél
új terv
új “dolgozom magamon”
Nem azért, mert tényleg kell.
Hanem mert nem bírod a semmit.
Én egyre többször kapom el ezt magamon.
Azt a belső pörgést, amikor mennék, csinálnék, haladnék.
És ilyenkor nem ráteszek még egy lapáttal.
Hanem leállítom.
Tudatosan.
👉 Nem kell most haladnom.
👉 Nem kell irányt kitalálnom.
👉 Nem kell kitöltenem.
És ez… sokszor rohadtul nem kényelmes. És sokszor elkapni is nehéz, annyira automatikus, annyira ebbe kapaszkodsz.
De, ha hagyod, valami elkezd történni.
Nem látványosan.
Nem “produktívan”.
Hanem ott, ahol eddig mindig elindult a hajtás.
Mert a "teremtés" nem a folyamatos cselekvésben van és irányításban.
Nem attól működik, hogy állandóan csinálsz valamit.
Hanem attól, hogy hagyod.
A „semmiben” átrendeződik valami.
Ott találkozol önmagaddal és azzal, hogy létezel.
És onnan megy tovább.
Ha ez ismerős:
❤
