03/02/2026
Jövő helyett jelen
Kész a tökéletes “stratégia”. Előre elkészült minden, tudod, hogy melyik pillanatban mi várható. Teleraktad a naptárad, megnyugszol, rendben lesz minden, hisz mindent alaposan átgondoltál. Mindent beletettél, mindent számításba vettél, nem lehet baj.
Aztán valami történik. Nemet mond. Nem úgy gondolják. Áthúzzák a számításaid. Nem fizetnek ki. Visszautasítanak. Kitörlik a naptáradból. Rossz híreket kapsz. Megállsz egy pillanatra. Annyi mindent feláldoztál ezért. A jelenre nem figyeltél, a jövő újra bizonytalan.
Az utóbbi időben nagyot fordult velem a világ, azért is vagyok itt kevesebbet jelen, és úgy érzem hitelesnek, hogy mindig csak aktuálisat posztoljak, pedig van megírt poszt bőven. Az irodámban soha ennyi kliens nem fordult még meg, és soha ennyi ember életében nem voltam még jelen. Soha ennyit még nem hallgattam és figyeltem másokra és soha ennyit nem sírtak még nálam. Nem a szomorúságtól, a felismerésektől.
Soha nem gondoltam, hogy a korábbinál többet szeretnék dolgozni, és, hogy ez ilyen jót fog tenni. Soha nem gondoltam, hogy az élet összerakja magát, hogy a problémák tényleg sok esetben megoldják magukat, hogy valójában sok probléma nem is igazi probléma, és, hogy ennyire múlékony lehet minden.
Soha nem gondoltam volna, hogy lehet olyan kliens, aki nem jön többé. És máshoz sem megy. Hogy úgy jött alig fél éve, hogy annyi csokit hozott, amennyit még sosem kaptam, és egy köszönöm feliratú marcipánt. Hogy akkor, ott, neki beszéltem először a válásomról, és egyből segíteni akart. Nem kellett segítség, azt hittük nincs baj. Másnap lett, vele, mintha megérezte volna.
Na ilyenkor mondom azt, és még oly sokszor mostanában, hogy elég a stratégiákból. Hogy nem tervezhetjük állandóan a hétvégét, a jövő hetet, a következő negyedévet, a nyaralást, az életet, és ahogy a pszichológusom is mondta: “Ritu, nem futhatsz előre 6 évet és nézheted meg, hogy mi lesz majd ott Veled.”
Pedig azt hittem igen. Annyira hinni akartam benne. Minél nagyobb a tervezettség, annál nagyobb a kontroll. Annál kisebb a bizonytalanság és nagyobb a kiszámíthatóság. Ameddig tényleg úgy történik minden.
Hogy lehetne másképp? A legdurvább hetemen hétfő reggel azt mondtam: “Na nézzük mit hoz ezen a héten az élet!” Hozott fordulatokat bőven. De ma már tudom (hála a szuper szakmai stábomnak🥹), hogy bármi van, megtartom magam. Képes vagyok rá. És figyelek arra, hogy ma van ma, hogy a ma az, amit megragadhatok. Ma élhetek. Mert nincs értékesebb lelki szempontból, mint az éppen most.
Ha tudtam volna, játszottunk volna. Vagy megittuk volna a környék legfinomabb kávéját, vagy a kedvenc zenéjét hallgattunk volna és hangosan énekeltünk volna. Mert ilyenkor mégis kit érdekel, hogy pszichológushoz jött?!
Hetente a hétfő 15:15-ös időpont mindig az övé lesz. És tudom, hogy tudja🕊️
Folytatása következik!
Rita