13/11/2025
Te is legszívesebben elbújsz a világ elől, ha valami bánatod van, nem úgy mennek a dolgok, ahogy tervezted, lehangolt, kedvetlen vagy?
Nagyon megértem. Nehéz elhinni, hogy ilyenkor lehetsz jó társaaág, érdekelhet valakit a te bajod és bárki meg akarna hallgatni.
Visszahúzódsz, mint amikor náthás vagy, pedig fizikailag semmi bajod, csak szégyenled, hogy nem vagy jól.
Elvárás lett. "Csak engedd el", "jaj, ne legyél már ilyen negatív, nézd a dolgok jó oldalát!", " jaj, most hiány-tudatban vagy, legyél inkább hálás!" .... és próbálod magadra húzni, erőltetni a jókedvet vagy elbújsz inkább, ha azt választod, hogy megéled azt, ami van.
Ott maradsz egyedül a kétségbeeséssel, a remény vesztettséggel, a félelmekkel, fájdalmakkal. Azokkal az érzésekkel, amik nem kellemesek... épp ezért nem kíváncsi rá senki- így gondolod. Ha esetleg mégis meghallgatja valaki, igyekszik mielőbb kihúzni, kirángatni belőle, tanácsokkal, javaslatokkal, bölcs gondolatokkal...
Én is így voltam, sőt néha még most is így vagyok ezzel. Visszavonulok, ha valami bajom van. A különbség annyi, hogy más történik az idő alatt, amíg magam vagyok.
Korábban a szégyen miatt vonultam ki, nem akartam, hogy lássák, sajnáljanak, netán még mélyebbre kerüljek azáltal, hogy "másoknak bezzeg könnyű".
Aztán a "spiri világban" már cikinek éreztem, hogy ezek szerint "nem tudom eléggé átadni magam, szeretni, bőség-tudatba emelkedni" ... hát, nem. Nem tudok... néha nem.
A kellemetlen érzések nem tünnek el végleg, ha elkezdünk tudatosabban élni, hálásnak lenni, észrevenni az apró csodákat és tudunk az Univerzum támogató erejéről, a végtelen lehetőségről.
Ami nekem a leginkább beválik, ha melléjük ülök. A rossz érzések mellé és meghallgatom őket, elfogadom a jelenlétüket, odafordulok a teljes figyelmemmel, elfogadásommal.
Ma a Hiány mellé ültem le. Csak hagytam, hogy legyen. Mesélt nekem és jó volt hallgatni. Nem az ellenségem többé, nem valami fenyegető állapot, csak egy tér, ahová beérkezhet valami.
Én is ìgy érkeztem. A szüleimnek hiányzott egy tesó a nővérem mellé, hát ide hívtak... a Tesó helyére és milyen jól tették! Ha nincs ez a hiány, talán nem lennék... vagy máshol lennék.
A "Hiány állapotban" is teremtünk nagyszerű dolgokat, nem csak a "Bőség tudatban".
Ez most kikívánkozott... hátha más is küzd néha ezzel a szétválasztott, pozitív-negatív, jó-rossz világ képpel.
Ma békét kötöttem újra az érzéseimmel, magammal... úgy, ahogy vagyok... és ez most nagyon kellemes.
Csak halkan megjegyzem itt:
November 29-én/ szombaton ilyen kapcsolódós, mellé ülős, EMK-s napot tartok. Eseményben is kiteszem majd, de már most jelezheted, ha érdekel.
Ölelés minden érzésnek, Léleknek. 🥰
..
Egyek vagyunk - Bende Rita
A Figyelem és Ringatás útján...
06706370520
benderita.emk@gmail.com