09/11/2025
írta: Kumara Kapila
osztva innen: Spiribiri Detox "Tudatosság, placebo nélkül"
MIT KAPHATUNK A SPIRIBIRI PIACON?
Van a mai spirituális kínálatnak egy különös, csillámporos mellékága, amelyik minden másnál hangosabban hirdeti, hogy „most már tényleg felemelkedünk”, miközben valójában csak még egy réteget húz az ego fölé – ezúttal rózsaszín, galaktikus unikornisos mintával. Ezt szokás úgy nevezni, hogy „new age”, de a magyar változata gyakran még annál is sziruposabb, ezért illik rá a „spiribiri piac” kifejezés: kicsit olyan, mint a vásári édesség, messziről fénylik, közelről cukor, belül pedig levegő.
A dolog lényege az, hogy minden legyen elérhető azonnal, mély átalakulás nélkül. Létezzen „fényküldetés”, de pszichés nagytakarítás nélkül. Legyen „ikerláng”, de párkapcsolati érettség nélkül. Legyen „5D Föld”, de az alapvető emberi interakciókban ugyanaz a sértődékeny kisgyerek működjön, aki eddig. A spiribiri piac erre gyárt tartozékokat: aura-fotót, plejádi csatornát, reptilián eltávolítást, bármit, amitől az ember egy pillanatra különlegesebbnek érezheti magát. A hangsúly ezen van: különlegesnek érezni magam. Nem tisztábbnak, nem tágabbnak, nem csendesebbnek. Különlegesebbnek. Mintha a kozmikus evolúció titkos célja az volna, hogy a végén mindenkinek legyen egy drága orákulumkártyája és egy „galaktikus névjegye”.
A csillámpónis vonal alapdramaturgiája nagyon egyszerű. Először is kell egy válság: „a Föld most nagyon nehéz átmenetben van”. Ezután kell valami külső, titkos felső erő: „a galaktikus család figyel, a mesterek már úton vannak, az angyali seregek körülölelnek”. Majd kell egy kis sürgetés: „most dől el minden, az elkövetkező 48 óra meghatározza a következő 26.000 évet”. Ezzel párhuzamosan persze elérhető a „kód”, a „frekvencia”, a „beavatás”, a „templomi csatorna”, amelyet a szerző véletlenül pont a Patreonon, zárt csoportban tud átadni. Nem gonosz ez, inkább jelzi, hogy a szent kincset itt is legszívesebben mikrofizetési fal mögé tesszük.
A legszebb, hogy ez az egész úgy adja el magát, mint „tisztánlátás”, miközben betegesen függ a szenzációtól. Ha nincs heti kozmikus riasztás, ha nem érkezik „rendkívüli energiafrissítés az Alcyone csillagklaszterből”, akkor unatkozni kezd a közeg. Olyan, mint egy ezoterikus híroldal: mindennap kell valami „most tényleg történik” élmény. Aki ebben a ritmusban él, előbb-utóbb elfelejti, hogy a valódi belső munka sokszor csendes, unalmas, hétköznapi. A meditáció nem mindig világégető látomás. A traumafeldolgozás nem mindig arany fényben úszó szárnyalás. A spirituális út időnként mosogatás, gyász, düh, szégyen és azzal való szembenézés, hogy tegnap is ugyanarra a butaságra reagáltam túl. A csillámpónis vonal ezt nem szereti, mert nem lehet rá szívecskés filtert húzni.
A new ages kategória másik kedvenc trükkje, hogy mindent „fény-címkével” lát el. Amint valamit megfestünk fény-szavakkal, máris ártalmatlannak tűnik. „Fényharcos”, „fénykód”, „fényküldött”, „fénycsalád”. Ezek önmagukban szépek, csak közben sokszor a legsötétebb elfojtásokat viszik tovább. Valaki például nincs feldolgozva apjával kapcsolatban, ezért minden tekintélyre azonnal gyanakodva zúdul, de ezt úgy fogalmazza meg, hogy „felismerem a manipulációs mintákat a kollektívben”. Más valaki sérült női mintából él, ezért sorozatban árulja a „szerelem-mágikus összekapcsolódásokat”, miközben a saját intimitása romokban, de ezt csillámlóan úgy adja elő, hogy „Szíriusz-szintű kapcsolódásoknál ez teljesen természetes”. A spiritualitás itt takaró, nem tükör.
A spiribiri piac ráadásul elképesztően gyorsan reagál. Ha holnap felkapott lesz az, hogy „a 7D anyamatrica aktiválja a méhcsillagot”, akkor holnapután lesz hozzá workshop. Nincs mögötte tradíció, beérlelt látás, fegyelmezett praxis – van viszont tartalomgyártás. A modern spirituális ipar pontosan úgy működik, mint bármelyik social media ökoszisztéma: a figyelemért versenyez. A figyelem pedig nem a csendes, mély igazságra kap rá, hanem a harsányra. Ezért tolódik minden a csillogás felé: a csend nem kattintható, a misztikus egyszerűség nem látványos, az „ülj le és figyelj tíz évig” típusú tanítás nem monetizálható jól.
A legmulatságosabb mégis az, hogy mindezt „ősi bölcsességként” adják el, miközben nagyon földhöz ragadt kívánságlajstromot szolgál ki: legyek különleges, gyógyuljak meg azonnal, vonzzam be a bőséget, találjon rám az ikerláng, és legyen érzésem, hogy közelebb vagyok a „titokhoz”, mint a többiek. Ez valójában nem szellemi út, hanem spiritualizált ego-karbantartás. A látszata szakrális, a funkciója pszichés. Aki tényleg találkozott mély tradícióval – legyen az indiai, keresztény misztika, szúfi, vagy valódi tantrikus vonal – az tudja, hogy ott a kapu nem kitágul, hanem beszűkül. Kevesebb dísz, több valóság. Kevesebb angyali szóvirág, több belső munka. A spiribiri piac ennek az ellenkező irányába szalad: egyre több dísz, hogy ne kelljen a valóságra nézni.
És akkor ott vannak a „csatornázott” galaktikus társaságok, amelyek minden héten üzennek, és csodálatos módon mindig az éppen terjedő földi pletykákra reagálnak. Mintha egy sokdimenziós lény, aki fénysebesség fölött utazik a tudat tereiben, ahelyett, hogy a lét mély struktúráiról beszélne, azzal foglalkozna, hogy szerintünk mi lesz jövő pénteken a gazdasággal. Ez a disszonancia önmagáért beszél. Ha egy üzenetnek ugyanaz a dramaturgiája, mint egy kattintásvadász hírportálnak – sürgős, most, azonnal, veszély, de közben remény, és vegyél hozzá csomagot – akkor az nem kozmikus, hanem piacos.
Az irónia az egészben az, hogy lehetne ezt jól is csinálni. Lehetne valódi kozmikus távlatról beszélni, ahol a Föld fejlődése tényleg egy nagyobb szövetség része. Lehetne valódi energiákról beszélni tisztán, túlzás nélkül. Lehetne a modern ember sérüléseit spirituális perspektívába emelni úgy, hogy közben nem csinálunk belőlük szappanoperát. Csak ez lassabb, csendesebb, kevesebb „wow” és több „aha”. A csillámpónis spiribiri piac viszont a „wow”-ra épít. Ezért lesz mulatságos. Néha bájos. És ha valaki komolyan veszi, akkor kicsit szomorú.
Szóval igen: lehet hivatkozni plejádi testvérekre, szíriuszi kódokra, arkturuszi tanácsokra, de a végén ugyanoda jutunk: ha nem tudsz kedvesen beszélni az anyáddal, ha nem tudsz felelősséget vállalni a saját érzelmi reakcióidért, ha az „árnyékmunka” nálad annyi, hogy kimondasz három menő szót, akkor az 5D-be nem fogsz belesiklani attól, hogy vettél egy új kristályt. Az 5D-t nem lehet megvásárolni, megosztani, felposztolni. Csak belakni.
A többi maradhat a kirakatban, csillogni. Aki megunta, úgyis beljebb lép.
