06/12/2024
Kedves Látogató!
Ma könyvem egy újabb részletét hoztam el:
"Levél a húgomnak
A temetésünkről jövök, kicsit meghaltam én is. Eltemettem veled életem egy részét, a közös emlékeinket, a gyermekkoromat. A csínytevéseinket, titkainkat, boldog ábrándozásainkat. A szavakat, melyeket csak mi értettünk, és a sok-sok nevetést. Eltemettem veled magamat, magamból egy részt, a jobbikat, a boldog ártatlanság korát. Már nem félek a haláltól, mert Te ott vagy. Halálod előtt három héttel álmodtam veled, azt álmodtam, hogy meghaltál. Sírva ébredtem, nem értettem meg Isten álmomban küldött üzentét. Azt mondják, hogy Isten elfeledett nyelve az álom. S én elfeledtem az álmomat. Nem kerestelek. Már soha nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek. Megfosztottnak érzem magam, kifosztott a halál. Mintha egy légüres térben lebegnék, távol a világtól. Nem jut el hozzám a világ zaja. A lépteim könnyűek, élet és halál között suhanok. Valahol a két világ között ott, ahol már nem értem az élőket és még nem értem a holtakat. Nem értem, csak látom őket, látom gesztusaikat, nevetésük távoli, dermesztő kacaj. Eszembe jut kedvenc mesénk, a Hókirálynő, amikor Kaynak egy jégszilánk fúródott szívébe és testvére Gerda forró könnyei olvasztották fel szívében a fagyot. Már nem tudjuk könnyeinkkel átmosni egymás szívét."
̈nyv
Kedves Látogató!
Ma könyvem egy újabb részletét hoztam el:
"Levél a húgomnak
A temetésünkről jövök, kicsit meghaltam én is. Eltemettem veled életem egy részét, a közös emlékeinket, a gyermekkoromat. A csínytevéseinket, titkainkat, boldog ábrándozásainkat. A szavakat, melyeket csak mi értettünk, és a sok-sok nevetést. Eltemettem veled magamat, magamból egy részt, a jobbikat, a boldog ártatlanság korát. Már nem félek a haláltól, mert Te ott vagy. Halálod előtt három héttel álmodtam veled, azt álmodtam, hogy meghaltál. Sírva ébredtem, nem értettem meg Isten álmomban küldött üzentét. Azt mondják, hogy Isten elfeledett nyelve az álom. S én elfeledtem az álmomat. Nem kerestelek. Már soha nem tudom elmondani, hogy mennyire szeretlek. Megfosztottnak érzem magam, kifosztott a halál. Mintha egy légüres térben lebegnék, távol a világtól. Nem jut el hozzám a világ zaja. A lépteim könnyűek, élet és halál között suhanok. Valahol a két világ között ott, ahol már nem értem az élőket és még nem értem a holtakat. Nem értem, csak látom őket, látom gesztusaikat, nevetésük távoli, dermesztő kacaj. Eszembe jut kedvenc mesénk, a Hókirálynő, amikor Kaynak egy jégszilánk fúródott szívébe és testvére Gerda forró könnyei olvasztották fel szívében a fagyot. Már nem tudjuk könnyeinkkel átmosni egymás szívét."
̈nyv