17/07/2024
Szeretnék eldicsekedni egy nem átlagos stroryval. És hosszú lesz! Chips, rozé bekészít.
2 hónappal ezelőtt egy villamossági boltban megpróbált leülni mellém a kanapéra (mert ott van ilyen a várakozóknak) egy nálam pár évvel fiatalabb, bottal közlekedő férfi, akinek a bal keze fel volt kötve a nyakába. Azért próbált, mert nagyon nehezen mozgott, dobálta a bal lábát, ahogy lépett, szóval nem mutatott jó látványt. Én és a kommunikáció egy tőröl valók vagyunk, hát megkérdeztem, csak így szimplán, baleset? Nem, mondta, stroke, de a HATODIK! Leírom mégegyszer, HA TO DIK!!! Felkaptam a fejem, mert ilyet is ritkán hall az ember, nemhogy életnagyságban ott tornyosul mellette teljes valójában. Stroke után kóma, miután agyi ödéma lépett fel, a koponyáját kinyitották, lecsapolták, fémmel visszaépítették. Az orvosok azt mondták, nem lesz belőle ép ember...
De ő igen szívós fajta, hatalmas élniakarással és láss csodát, lett. Megszólalt bennem a segítői énem, meg a kiváncsiság, és mondom neki, hogy van nekem egy csodagépem, amiben van egy speciális stroke kezelés, nem próbálná-e ki, pénzt nem kérek, mert nekem tapasztalatszerzésnek óriási tanulás. Azonnal igent mondott, előtte nyilván átküldtem a kezelés leírását.
Következő héten elkezdtük. Mikor először jött, kereste a szavakat, nehezen, tagoltan beszélt, sokat gondolkodott a mondandója előtt.
Második kezelésnél olyan energia áradt belőle és a beszédéből, hogy csak néztem. Összeszedett volt, már-már hadart, rengeteget és minőségit beszélgettünk. Hozzáteszem egy stroke kezelés átlagosan 70 perc, tehát volt időnk és hál' istennek, volt miről. Egy gyönyörű, összetartó családot ismertem meg, akik ugyan már nem élnek együtt, elváltak, de egy emberként szállították apát kezelésről, kezelésre, legyen szó gyerekekről, volt feleségről, élettársról. Miután munkaadója sok embernek, érdekes módon SENKI nem pártolt el mellőle, maradtak és igyekeztek megoldani a felmerülő problémákat és valamiért hittek a felépülésében.
Harmadik kezelés után ő hozta fel, hogy a neuropszichológusa határozott javulást érzékel, sokkal összeszedettebb és a feladtokat rövidebb idő alatt oldja meg, mint eddig.
Negyedik kezelés után csak úgy heccelve mondom neki, próbálja már meg felemelni az élettelenül lógó kezét, megemelte vagy 10 centire.
Ötödik kezelés után látom, hogy bot nélkül jön be, kérdezem, és a bot, ja, otthonhagytuk, a lányom azt mondta, ne forduljunk vissza, ez egy jel, próbáljuk meg nélküle.
Hatodik kezelés után pedig a neuropszichológusa egyértelművé t***e, hogy a negleg-je elmúlt. Mi a negleg, kérdeztem, hát az, amikor az agy a bénult oldalát negligálja, nem jetleg, negleg. Szóval, már tudomást vesz a bal oldalán és akörül történő dolgokról.
Hozzáteszem, sokféle helyre jár mozgásszervi kezelésre, meg ugye a neuropszichológussal a gyakorlatok, de nem tudok elmenni egy ekkora siker mellett. Nagyon megköszönte az alkalmakat, az inspiráló beszélgetéseket, a tanácsokat és én életemben először végre olyan büszke voltam magamra, mint még soha. És nem kevésbé a döntésemre, hogy ezt a gépet 4 éve megvettem és megéreztem és már csak szimplán a Kicsikémnek hívom, mert annyi csodát csináltunk mi együtt.
