06/04/2026
Az első aerial órámon nagyon gyorsan rájöttem néhány dologra. 😂
Például arra, hogy fejjel lefelé teljesen értelmezhetetlen, hogy melyik a jobb és melyik a bal lábam.😆
Arra is, hogy a hammock nem csak egy eszköz, hanem néha tanár, néha pszichológus, néha biztonsági öv, néha meg egy játszótér.
Van, amikor megtart, amikor már elfáradtál. Van, amikor kihív, amikor inkább kényelmesen maradnál.
És van, amikor egyszerűen csak lógsz benne, és rájössz, hogy lehet, nem is baj, hogy nem tudsz mindent kontrollálni.
Az elején sok minden nem ment. (- most sem)
Volt, amihez erősödnöm kellett, volt, amihez bátorság kellett, és volt, amihez egyszerűen csak az, hogy ne adjam fel három próbálkozás után ami, valljuk be, az életben sok mindenre igaz.
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy amikor benne vagyok egy mozdulatsorban, figyelek a légzésemre, a kezemre, a lábamra, az egyensúlyra, akkor egyszerűen nincs hely a fejemben a sok felesleges gondolatnak.
Nem gondolkodom a tegnapon, nem aggódom a holnapon, nem írom fejben a listákat, csak csinálom, ami éppen ott és akkor történik.
És nekem valahol ez az aerial.
Az az egy óra, amikor végre nem agyalok túl mindent és lehet, hogy ezért szerettem bele.
