13/01/2026
És te? Szereted a telet és a havat?
Az év(tized🤣) leghidegebb hetében költöztünk a havas erdő szélére. Kint mínusz tíz alatt, bent pedig egy alakulásban, tanulásban és tapasztalásban lévő pár(és egy eleddig ízig-vérig fővárosi kutya) néha 14-15 fokban - kezdte meg útját itt Verőcén.
A városi embernek mindene megvan. Gondolhatnánk. A házban és az utcán takarítják a havat, a fűtés 25 fokra fűti a szobát. És még így is csodájára járunk. Wow de nagy a hó, nem
jó a Nike Air Force, beázik, dugó van, baleset, jég, félek, hogy elesek, “legyen hószünet”, “home office”, megfáztam, elestem, orvos, patika - bekuckózom, nem érek rá. Ebben a tudatállapotban indultam ki a havazásban egy olyan helyre ahol fával fűtünk, nincs korlátlan áramunk, gázpalackkal főzünk. Pszichológiával foglalkozóként is a pánik kerülgetett, a kocsiban hangos “om” mantrázás.
Aztán benyitottam a kis lakásba - meleg volt és otthonos, mindenhol nagy hó🥰. Bizony a levegő lehűlt reggelre, de nem érdekelt. Jó volt itt lenni.
Második éjjel arra ébredtem, hogy izzadok és olyan mélyen aludtam, mint már rég. Az ideális hőmérséklet aludni 15-17 fok☺️ - legalábbis néhány kutatás szerint. És tényleg jobban érzem magam. A 4.napra megszoktam.
Akkor itt a csend. Nem csak fizikai, lelki értelemben is. Kevesebb felesleges gondolat. Mintha kikopna a stressz egy része. Sok gondolat el sem indul - nincs annyi inger, plakát, villogó fény, ahogy nincs csilliárd programterv sem. Séta, főzés, házkörüli teendők és a rég halogatott Stranger Things maratonok.
Önmagában az egyik legnagyobb felismerés, hogy nem kell nekünk oly sok cucc, ruha, tárgy vagy kütyü. Elég egy melegítő vagy pizsama. Nem túrtuk dobozainkat őrült tempóban a legújabb cuccokat keresve. Azt sem tudjuk mi hol van, nem is hiányzik.
És ami még fontos az a tél tisztasága. A hideg csend, a sötét. Ez sokkal inkább nyugodt tisztaság, mint ijesztő, nehéz energia. Nem valami olyan, aminek az üzenetét kényszeresen elnyomni kell zajjal és fénnyel. Nem.
Ez a tél őszinte alázatra tanít.
Na ez is tök fontos. Anyatermészet, miegymás.
És az utolsó fontos dolog ebben a posztban - alkalmazkodás, elfogadás, felnövés. Ahogy szeretettel próbálok nyitni a helyzethez lassan más emberré válok. Nem küzdök az elemekkel, próbálok együttműködni Velük. A fókuszom a tanuláson van. Hálás és kíváncsi vagyok.
Tán még sose volt ilyen jó a tél!
Ti hogy vagytok?
