28/04/2022
A bulimia kifejezés a görög „boüsz” (melynek jelentése „ökör”, de egyúttal nagyítóképző is) és „limos” (jelentése „étvágy”) szavakból ered.
Néhány évtizeden keresztül azt gondolták, hogy a falásrohamok és az ételtől való rendhagyó megszabadulás az anorexia nervosa (AN) egyik változata. Végül Russell írta le 1979-ben a bulimia nervosát (BN) ezen a néven, bár a jelenségről még ő is az AN variánsaként beszélt (TÚRY és SZABÓ, 2000).
Alaptünetei a falásrohamok – melyekre a kontrollvesztés érzése jellemző -, továbbá a testsúlycsökkentő manipulációk, a testképzavarnak megfelelően állandó aggodalmaskodás a testsúly és az alak miatt, valamint a tünetek valamilyen gyakorisága – legalább heti két falásroham.
A betegség elején a betegeket főleg a karcsúság mindenek fölötti vágya vezérli. Igyekeznek kontrollálni a testsúlyukat - diétázással, magas energiatartalmú ételek elkerülésével -, legalábbis a betegség elején. Túlevéses és hányásos epizódok váltakoznak egymással. A beteg hamarosan rátanul a hányás hasznára, és fellélegzik, amikor hányás után üresnek érzi magát. Örül annak, hogy lényegében bármennyit ehet hízás nélkül.
A betegek a falásrohamokat - általában - titkolják. Jellemző a szénhidrát-preferencia. A rohamok néha éjszaka jelentkeznek. Naponta többször is felléphetnek a rohamok, rövid ideig, például negyed óráig tarthatnak, és nagyon sok, akár 50 ezer kalóriát is elfogyaszthat ez alatt az idő alatt a beteg. A falások gyakran tervezettek. Ennivalót tárolnak - olyat, amit könnyű megemészteni és kihányni -, hogy azt aztán egy alkalmas pillanatban elővehessék és megehessék.
A hányási epizódot több tényező is provokálhatja: szorongás, feszültség, unalom, alkohol- vagy drogfogyasztás. (A hányás szorongásoldó hatását igazolja az a tény, miszerint depressziós tünetek nem csupán társulnak a BN-hoz, hanem korrelációs kapcsolatban is vannak vele). Azt, hogy éhesek voltak, szinte soha nem jelölik meg viselkedésük okaként - még akkor sem, ha előtte napokig nem vettek magukhoz táplálékot.
A testsúlycsökkentő viselkedések szintén extrém mértékűek, naponta akár 10-20 önhánytatás is történhet. A következményes károk rendkívül súlyosak: zománchiány a fogak belső felszínén, illetve szívritmuszavarok (a kálium- és egyéb ionvesztés miatt).