21/06/2025
Nap mint nap látunk győzteseket és veszteseket. Akik győztes vagy vesztes helyzetben vannak, úgy tűnik, hogy alul- vagy felülkerekedtek.
Egyéni és közösségi téren, gazdasági- politikai értelemben erőpróbákat látunk majd annak következményeit.
Számos esetben nem tudunk beleszólni, talán nem is akarunk. Félünk attól is, hogy nem tiszta információkhoz jutunk, hogy nem látjuk a helyzetet, a szereplőket az előzményeket..
Felmerül bennem a kérdés, hogy aki győzött, az valóban győzött-e? Valóban másokat győzött-e le, és nem inkább a saját egóját hagyta győzedelmeskedni?
Nem minden győzelem mögött van diadal.
Van olyan küzdelem, amelyben nem születhet győztes. Ilyennek tekintem a háborúkat. Ahol emberi élet kell kimúljon, ott csak vereségről beszélhetünk. Az emberség kudarcáról.
Ha szűkebb körben szeretném vizsgálni az erő kérdését, akkor eljutok önmagamhoz. Erősnek érzem-e magam? Tudok-e erőt venni magamon? Nem fizikai erőre gondolok, mert hiszem, hogy aki másokat bántalmaz, az valójában belül nagyon gyenge. A szellemi erőmet edzem-e?
Tudok-e célokat kitűzni magam elé, és rutinnal, kitartással minden egyes nap egy lépést tenni az irányában?
Mik a gyenge pontjaim? Szembe tudok-e velük nézni?
A kedvetlenség, például, hagyom-e, hogy legyőzzön, vagy tudok erőt venni magamon, és rámosolyogni valakire? A lelki erőm rajtam múlik. Én döntöm el, hogy teszek-e egy próbát annak érdekében, hogy stabilabb, harmonikusabb állapotba kerüljek.
Mindenki saját maga tudja, hogy mik az életében azok a kritikus pontok, amiket megtűr. Mert nehéz lenne szembenézni vele, nehéz lenne elindulni a másik irányba.
Ez annyi minden lehet. Lehet valaki évek óta érzi, hogy el kellene kezdeni egészségesebben táplálkozni, este nem nassolni. Vagy elkezdeni futni. Vagy végre letenni egy nyelvvizsgát. Vagy új munkahely után nézni, de este amikor hazaér már semmire nincs ereje. Ez esetben milyen megoldás jöhet szóba? Talán érdemes lenne egy szabadnapot arra szánni, hogy nyugalomban, felkutassa a lehetőségeket.
"Egy hasznos megoldást gyakran azért tart sokáig átültetni a gyakorlatba, mert a változástól való félelem nagyobb, mint a fennálló szituáció kellemetlensége. Más szóval: az emberek inkább megvárják, hogy szívrohamot kapjanak vagy cukorbetegek legyenek, mint hogy időben diétázni kezdjenek." Seth Godin
Nem érdemes megvárni, hogy legyőzzön minket a gyengeségünk,
hogy legyőzzön minket valami rossz szokásunk, amin viszonylag könnyűszerrel változtathatunk.
Mert megvan bennünk az erő, hogy legyőzhessük a gyengeségeinket.
Manapság egyre jobban kimegy a divatból, hogy elővegyünk egy papírlapot és írjunk rá. Legtöbbször számítógéppel és telefonnal követjük nyomon teendőinket, jegyezzük fel az új információkat.
Hasznos módszer lehet, ha az ember tervet készít. Fogunk egy papírlapot és a következő hétre vonatkozóan leírjuk, hogy milyen céljaink vannak. Majd egy hét múlva megnézzük, hogy mennyit sikerült áthúzni, jelölve, hogy teljesített, és mennyi maradt a "nyakunkon."
Ha elsőre nem is teljesítünk jól, a fejlődés lehetősége mindig ott áll előttünk, és mindig újrakezdhetjük.
Annyi mindenben érezhetjük magunkat tehetetlennek. De talán még több területen viszont éppen ellenkezőképpen: kezembe vehetem az irányítást. Lehet másképp, dönthetek másképp.
Dönthetek mondjuk úgy, ha egy mérgező munkahelyről szeretnék kikerülni, hogy minden nap munka után elküldök egy jelentkezést. Vagy dönthetek úgy, ha formába szeretném magam hozni, hogy minden második nap elmegyek kocogni. Döntésem bármire irányulhat, attól függően, hogy milyen téren szeretnék változtatni az életmódomon.
A valódi győzelem tágabb szinten számomra azt jelenti, hogy az ember kerül az első helyre és csak utána következik minden más. Minden más alatt elsősorban a profitot értem, hogy ha a növekedéshez az kell, hogy a dolgozóim bérét lejjebb vigyem, akkor nem döntök amellett, hanem kivárok amíg megszületik egy másik alternatíva, amely nem sérti a munkavállalók érdekeit.
Sok szempontból különbözünk, de még több aspektusból egyformák vagyunk. Dale Carnegie az "Érvényesülés" című könyvében leírja, hogy az embereket amikor megértjük, akkor rájövünk, hogy azonos mindenkiben a vágy az iránt, hogy fontos legyen. Hogy ő személy szerint számítson, és az emberek figyeljenek arra, amit ő csinál.
Számomra ez érthető is, hiszen társas lények vagyunk, támogató és biztonságos közegben érezzük magunkat igazán jól, és a megosztás öröme egy egészséges jelenség. Viszont félő, hogy az ember túlzásba esik, és csak kifelé figyel, arra, amit mások gondolnak róla ami nagyon veszélyes tud lenni, mert az ízlésünk, értékrendünk különbözik számos tekintetben és lehetetlen mindenkinek megfelelni és tetszeni.
Azonban lehetek fontos önmagam számára. Tekinthetem fontosnak a lelkemet, testemet és megtisztelhetem magamat azzal, hogy figyelek magamra.
Vajon mire van szüksége a lelkemnek? Adok-e számára megfelelő mennyiségű nyugodt, zavartalan perceket netán órákat, megvizsgálom-e gondolataimat, és "kigyomlálom" a mérgező gondolatokat. Fontos-e számomra a testi jólétem, és teszek-e azért, hogy jó kondícióban tartsam magam, egészségesen táplálkozzak, időről-időre böjtöljek vagy bármilyen módon elősegítsem megfelelő működését?
Sokszor másoktól várunk segítséget és megoldásokat, és gyakran azt gondoljuk, hogy majd jön valaki, vagy történik valami csodás esemény és egyszerre csak jobb lesz az életünk.
Ezek nem kizártak, de nagyobb valószínűséggel érünk el bármiben sikert, ha úgy döntünk, hogy vállaljuk a felelősséget és lépéseket teszünk egy kitűzött cél érdekében.
Bármilyen kicsi legyen is a lépés, sikernek könyvelhetjük el, mert kimozdultunk és ami mozog az él.
Legyőztük önmagunkat és elindultunk valami felé amit megálmodtunk.
Lao-Ce híres mondata irányt mutat, hogy mit is jelent az igazi győzelem.
"Aki másokat ismer, okos; aki önmagát ismeri, bölcs; aki másokat legyőz, erős; aki önmagát győzi le, hős."
Minden cselekedetünk egy tégla, és ha elég kitartóak vagyunk, egy napon felépül a világunk, amelyet megálmodtunk. ✨
Szeretettel:
Eszter 🤍
