
10/09/2025
Szánkhja-szútra No 6.
I. könyv, 20-22. szútra - Keletkezhet-e a purusa szenvedésteli kötöttsége az avidyából (tudatlanságból)?
És [a kötöttség] nem származhat az avidyából sem, mivel lehetetlen kötöttséget okozni egy nem-valós avidyával [ahogy a monisták állítják]. - 20.
[Ha viszont a monista] az avidyá valódiságát állítja, akkor el kell vetnie [a saját] tantételét, [miszerint az avidyá nem-valós]. - 21.
[Ráadásul, az avidyá valódiságának feltételezésekor] a heterogén második segítségével kettősség [dualitás] következne be. - 22.
A szánkhja és a jóga tanításai szerint az avidyá sem okozhatja a purusa, az Én kötöttségét, mert nem azonos minőségűek. Míg a purusa örök és változatlan, az avidyá változó és nem örök, és pont emiatt megszüntethető!
Ezek a szútrák elsősorban a buddhisták anátta nézetét támadják, mely szerint az Én a tudatosság ideiglenes állapotaiból álló áramlat csupán. Amikor mást feltételezünk, az az elme zavarodottsága, samvrtti, ami nem más, mint avidyá. És ez az avidyá kötöttséget, rabságot szül a tanításuk szerint.
Ha viszont az avidyá csupán az elme téves felfogása, akkor nem lehet valóság, hiszen változó.
Ha pedig nem-valóság, akkor miként okozhat kötöttséget egy valós Én-nek?
Ha valóság, miközben a tudatosság ideiglenes állapotai is azok, akkor ráadásul létrehoz egy kettősséget, ami ellentétes a non-dualitásta nézettel.