01/10/2025
„Út a gyászból – Három asszony története a szerethető élet felé”
Az elkövetkezendő három napban három hölgyet szeretnék bemutatni nektek, akik elvégezték a 6 hónapos „Egy ismét szerethető élet” programomat, és akiket most búcsúztattunk. A bejegyzésekben meglátjátok hogyan dolgoztak a veszteségükön, hogyan építették fel önmagukat és kovácsoltak erőt az új élethelyzetükből.
🌸 Angéla története – hogyan vált a „nyugodt erővé”
Minden búcsúzás egy külön kis ceremónia: a búcsúzó elmondja, mit élt meg a programban, hogyan változott, mit visz magával. A csoport pedig egyenként visszatükrözi neki, milyennek látta őt a folyamat során – ezzel engedjük őket tovább az útjukon.
Ma Angélát hozom, holnap Getrúdot és pénteken pedig Zsuzsát. Bátoríthatnak minket, és példát mutatnak, hogyan lehet a gyász sötétjéből lassan új fény felé indulni.
Hogyan került Angéla a programba?
Angéla története különösen közel áll hozzám, mert én őt már azelőtt is láttam. Ő az egyetlen a csoportból, akit még a férje életében ismerhettem meg: akkor találkoztunk először, amikor a húgát hozta el az egyik élő találkozómra.
Így különleges módon láttam őt „előtte és utána” is – milyen volt, amikor még élt a férje, hogyan érkezett meg a programba özvegyként, és milyen gyönyörűen növekedett, épült újra a hónapok alatt. Az augusztusi személyes találkozónkon már egy egészen más Angélát láttam: sugárzó, felépült, belső békével teli nőt.
A húga nyomán indult el
Angéla története különösen megható, mert a húga lett előbb özvegy. A húga korábban már elvégezte a programomat, és amikor látta, hogy Angéla hónapok óta nem tud előrelépni a saját gyászában, megállt, nem halad semerre, ajánlotta neki, hogy legalább jöjjön el egy előadásomra.
Így hallotta Angéla a „Tévhitek a gyászban” című előadást, ami elindított benne valamit. „Már az is annyira sok mindenben segített, hogy akkor éreztem: van itt valami, ami nekem is kapaszkodó lehet.” – mondta. Ez volt az a Sorsfordító döntés, amivel elhatározta: becsatlakozik a programba.
„Én azt hittem, hogy menni fog egyedül.”
Amikor belépett közénk, így fogalmazott: „Én azt hittem, hogy menni fog egyedül.” Férje elvesztése után hónapokon át elfoglalta magát, hogy ne kelljen szembenéznie a gondolataival. Ám rá kellett jönnie: a fájdalom elől nem lehet elmenekülni.
Bevallotta, hogy rettegett a csoportos gyászfeldolgozástól. „Én egy magamba forduló ember vagyok, nem tudtam elképzelni, hogy ismeretlenek előtt beszéljek az érzéseimről.” És mégis: a csoport lett az egyik legnagyobb erőforrás számára. „Hálás vagyok a sorstársi közösségnek, mert nagyon sokat támogattak. Háttérként, megtartó erőként voltak jelen.”
Az eszközök, amelyek megváltoztatták az életét
Angéla részletesen mesélt arról, hogy melyik technikák váltak számára igazi kincsé:
Gondolatok letöltése – „Ami kihúz a nehézségekből, hogy egyetlen gondolatot választok ki: mi lenne az az egy gondolat, amit most gondolhatnék? – és azt tartom meg.”
Érzelmek átengedése – már nem elnyomja, hanem hagyja átfolyni magán a fájdalmat.
Naplóírás – újra és újra leírni, ami benne van, hogy ne bent őrizze a terhet.
Légzés és meditáció – „Előtte soha nem meditáltam, most már mindennap része az életemnek.”
Nyelv ellazítása – egy apró, mégis hatalmas felismerés: „Ha a nyelvem elengedem, az egész testem elenged.”
Hála – „Nehéz volt hasznos gondolatokat találni, de rájöttem, hogy ha hálából indulok, akkor rögtön jönnek a jó gondolatok is.”
Ahogy ő maga fogalmazott:
„Én vagyok a vezér, a varázsló. A gondolataimmal meg tudom teremteni az életemet.”
A közösség tükrében
A sorstársak így látták őt:
„Te voltál itt a nyugodt erő.”
„Mindig mindent tudtál: hol van leírva, melyik technikát hol találjuk. A csoport lelke voltál.”
„Az őszinteséged és a magányról hozott téma mindenkit mélyen megérintett. Hálásak vagyunk, hogy mertél róla beszélni.”
Angéla meghatódva hallgatta vissza ezeket a tükröket: „Nagyon jól esett, hogy így láttatok. Én is érzem, hogy ez a precizitás, alaposság valóban részem.”
Búcsúmondata
Ahogy lezárta a programot, így fogalmazott:
„Most még úton vagyok, de megkaptam a kapaszkodókat. Tudom, hogy merre kell mennem.”
És hozzátette: „Hálás vagyok, hogy elvégeztem ezt a programot. Hálás vagyok Áginak, a húgomnak, a sorstársaknak, és magamnak is, hogy adtam egy esélyt.”
👉 Angéla története számomra is emlékeztető: sokszor nem magunktól indulunk el a gyász feldolgozásának útján, hanem valaki, aki előttünk jár, megmutatja, hogy van remény. És ha merünk bízni, akkor megtapasztalhatjuk: a fájdalomból egyszer valóban új élet sarjad.
