04/08/2022
Mindennapi élettan
Pihenés és mozgósítás
Köztudott tény és tapasztalat, hogy szervezetünk rendkívül bonyolult és szövevényes működésének jelentős része tudatos irányítás nélkül, autonóm módon megy végbe. Tudatos utasítás nélkül termel enzimeket a hasnyál, tágul a tüdőhörgő, szűkül a pupilla, verejtékezik a bőr és még sorolhatnánk. Természetesen mindezen funkciók fölé kell egy karmester, ami összehangolja ezeket a folyamatokat: ezt hívjuk az idegrendszer vegetatív részének.
Ennek a vegetatív idegrendszernek a működése kétféleképpen tud hatni a szervezetre:
- szimpatikus működés: mozgósítja az erőtartalékokat, fokozott aktivitásra készteti a szervezetet, és felkészíti a nagyobb teljesítmény leadására. Nem hivatalos elnevezése a „harcolj vagy menekülj üzemmód”. Ilyenkor az emésztőszervek működése lelassul, a vér az izmokba áramlik, nő a szívfrekvencia és a vérnyomás, nagyobbakat és mélyebbeket lélegzünk, tágul a pupilla, javul a reakciókészség, verejtékezünk, a máj pedig cukrot szabadít fel és ereszt a véráramba.
- paraszimpatikus működés: serkenti a regenerációs, felépítő folyamatokat, az erőforrások újratöltődését, egyszerűen mondva pihenteti a testet. Az előzőek ellentéte történik: az emésztőszervek működése és az emésztőenzimek termelése növekszik, a vázizmok tónusa csökken, lassul a pulzus és a légzés, a pupilla szűkül, a máj pedig raktározza a cukrot.
Ez a két ellentétes irányú működés váltakozik ahhoz mérten, hogy éppen melyikre van szükség. Alkalmazkodóképességünk nagyban függ ettől, hiszen külső és belső környezetünk folyamatosan változik, és ezt a szervezetnek tudnia kell követni. Az élet tehát egy dinamikus egyensúly fenntartását jelenti, ahol mindkét pólus egyformán fontos: a mozgósítás és a pihenés is.
Napjainkban sajnos a teljesítménykényszer, a hajtás, illetve az impulzusok sokfélesége és abnormálisan nagy mennyisége mind-mind a szimpatikus, tehát a mozgósító pólus felé tolják el ezt az egyensúlyt. Vegyünk csak egy átlagos napot: koffein, időre érkezés, sietség, reggeli csúcsforgalom, munkahelyi pörgés, minimális szünet, megint pörgés, hazafelé is forgalom, otthoni teendők, házimunka, küzdelem, hogy utolérjük magunkat… Sokszor, ha le is dőlünk pihenni, akkor további száguldás és akció következik a sorozatokban és filmekben, információáradat és villódzás a mobilképernyőt görgetve, rossz hírek a médiában. A végén pedig fekszünk az ágyunkban éjfél körül és zsong, visszhangzik az agyunk a rengeteg ingertől. Alig, vagy nem is bírunk elaludni, vagy ha sikerül is, nem alszunk elég mélyen és megszakítás nélkül.
Természetesen ez nagyban befolyásolható az egyéni szokásrendszerünk kialakításával, de sajnos a világ minden irányból impulzusokkal bombáz minket, így leszögezhetjük, hogy egyáltalán nem csak az egyén hibája, ha nehezen tud kikapcsolni. A világ ilyen és egyre inkább ebbe az irányba halad, szóval ha meg akarjuk tartani saját egyensúlyunkat, tudatosan törődnünk kell az ellenpólussal is. Minőségileg és mennyiségileg is megfelelő teret kell hagyni a töltődésnek, mert különben adósai maradunk a testünknek. Az pedig jól tudjuk, hogy lassan de teljesen biztosan krónikus problémákhoz, tünetekhez és betegséghez vezet.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a masszázs egyik legegyszerűbb (és legnagyszerűbb) hatása az, hogy pihenteti a testet. Ezt kutatási körülmények között is igazolták objektív mérésekkel: masszázs közben monitorozták az agyhullámokat és a paraszimpatikus túlsúly már 15 perc alatt is jelentkezett. De mi is tudjuk milyen kellemes és lazító érzés, ha valaki jótét lélek akárcsak egy percig is megnyomkodja a csuklyánkat. A személyes tapasztalatom pedig az, hogy egy-egy kezelés végére a vendégek alvás közeli állapotba kerülnek, ahogy mondani szokták „lemennek alfába” és legszívesebben szundítanának egy jót.
Ezt a feloldozó, pihentető és idegrendszert áthangoló hatást tudom tehát garantálni számotokra akár részmasszázsra, akár teljes te**es masszázsra érkeztek hozzám.
