16/07/2025
A halál is egy tabu téma. Mint sokminden, amiről fontosnak tartok írni, hogy aki benne van, tudja, hogy nincs egyedül. Fontos, hogy nem azt gondolom, hogy tudnunk kell a legmélyebb érzéseinkről országvilág előtt beszélnünk. Hanem magunkkal. Merjük közel engedni magunkhoz az érzéseinket, ítélet nélkül. A legközelebbi barátainkkal. Hogy ne legyünk magányosak, kapcsolódjunk, éljük át a sorstársiság felszabadító, megerősítő voltát.
A tegnapi Igazán megélt élet című csoportomban a Veszteségeink volt a téma. Minden alkalommal olyan témát járunk körbe, ami valahogyan az élet lényegéhez tartozik. Elisabeth Kübler-Ross és David Kessler Élet-leckék című könyve adta nekünk ezeket a témákat, és nagyon megéljük, hogy ezek tényleg mennyire fontosan, mennyire mélyen érintenek minket, az életünk egészét.
✨Különleges élmény volt a halálról beszélni csoportban. Persze mindenki tudta, hogy ez téma lesz és úgy csatlakozott a csoporthoz, de mégis kell egy adag bátorság ahhoz szerintem, hogy leüljünk, és elkezdjük megvizsgálni, hogyan is vagyunk mi ezzel.
Elhatároztam, hogy hétről hétre fogok írni arról, hogy ezek a témák bennem mit pendítenek meg. Szeretnék segíteni kapcsolódni ezáltal, szeretnék felszabadulást hozni, elmondani, hogy ami VAN, arról érdemes gondolkodni, beszélgetni. És a halál van.
❤️ 🩶 A halál misztériumába én akkor kaptam beavatást, amikor 8 évvel ezelőtt elvesztettük a várva várt, már a második trimeszterben lévő magzatunkat, Bercelt. Akkor ez nagyon megviselt engem, a fizikai fájdalommal, amit át kellett élnem, és a kórházi bentlét ridegségével együtt. Intenzív érzések tomboltak bennem az élet értelméről, értelmetlenségéről, a miértekről. Rengeteg sírás, és a legszűkebb családi körben töltött nyugodt, közösen megélt, beszélgetős-sírós napok segítettek ezeknek utat adni. A férjemmel elmentünk egy mentálhigiénés segítőhöz is, hogy vele is átbeszélhessük, ami történt velünk, és kapjunk visszajelzést arról, hogy rendben vagyunk-e, szüksége van-e a lelkünknek plusz törődésre. Itt kaptam azt a mondatot, ami azóta is elkísér: “ Beavatást nyertél azoknak a nőknek a körébe, ahol Mária is van: akik elvesztették a fiukat.” Itt érkezett meg hozzám igazán ez az érzés, amiről az idézet is beszél. Hogy a veszteség elképesztő erővel tud kapcsolódást létrehozni.
❤️ 🩶 Most májusban csodálatos Nagypapámat veszítettem el. Újabb találkozásom a gyásszal. És újra azt tapasztaltam, hogy a sok sírás, beszélgetés mennyit segít.
❣️Az nagyon fontos számomra ebben a témában, hogy bár a szakirodalom leírja a gyász fázisait, mindannyian másképp gyászolunk, és ezt fontos tiszteletben tartanunk. Hogy kinek mire van ilyenkor szüksége, mennyi idő után lesz jobban, vagy éppen pillanatnyilag nem is érzi a veszteség súlyát.
Ismét azt szeretném elmondani, mennyire fontos elfogadni az érzéseinket, kapcsolódni magunkhoz, egymáshoz. 💝
