17/01/2022
Találkozás
A Férfi gépe leszállt, eseménydús 4 nap állt mögötte. Tenisz, barátok, ajándékvásárlás.
Megvan mindene, mégis valami hiányzik. Valami olyasmi, amire titkon zsigerileg vágyik. Tudja mi az, de magának sem könnyű bevallani…. Hiányzik az a szenvedély, ahogy a Nő várta, ahogy készült rá, ahogy gyermeki örömmel fogadta, hiányzott az a tűzforró izgalom, amit mindig megérzett, ami megégette már belépéskor. Harcol magával, de ma vesztésre áll. Vágyott arra a feltétel nélküli szeretetre, szenvedélyre, odaadásra amit a Nőnél kapott.
Meglepetést akart, olyat, amit régen adott. Nem drága dolgot, nem is csillog, még csak viselni sem lehet. Magát akarta adni, az idejét, a lényét, tudta, hogy a Nőnek ez mindennél többet jelent.
Nem telefonált, nem üzent. Csak ment, szinte száguldott le a kanyargós utakon a vágya felé.
A Nő tudta, hogy ma érkezik haza. Megnézte a gépet hogy szerencsésen leszállt-e, próbálta kitalálni, milyen lehetett ez a pár nap, titokban elképzelte, hogy ott van mellette. Elképzelte, milyen lehet vele utazni, meccset nézni, rávenni arra, hogy üljenek fel a London Eye-ra. Mosolygott, mert tetszett a fantáziája, kellemes melegség öntötte el, nevetett a szeme.
A kapukód dallama zökkenti ki - kicsit meg is rémül, ki lehet az éjjel aki tudja a kódot. Óvatosan megy az ajtóhoz, hallgatózik, de csak lépteket hall. Kinyitja az ajtót, és….
Nézik egymást. Testüket elönti az adrenalin, pulzusuk az egekben. Egyikük sem tud megszólalni. A Férfi belép, bezárja az ajtót. A csöndben nem lehet mást hallani, csak a Nő zihálását, hallgatnak, csak a szemek beszélnek.
Az igéző szemek… többet mondanak minden szónál, ahogy a Férfi tekintete belefúródik a Nő zöld szemébe, ahogy gyönyörködik a látványban, elidőzik a nedves, nyitott ajkakon.
A keze indul először, lassan óvatosan, nem szabad megszakítani ezt a varázst. Végigsimít a Nő arcán, kisimít egy hajtincset, megcirógatja a szemét. A Nő remeg, de nem szól, ki akarja élvezni a pillanatot. Percek telnek el így, szokják egymást, egymás közelségét, a feltörni készülő vágyat. Ízlelik ezt a régi-új érzést.
A Férfi a bátrabb: két kezébe fogja a Nő arcát, maga felé fordítja, kényszeríti, hogy rá nézzen.
- Hiányoztál. - átszakad a gát, leomlik a fal.
Ajkaik keresik egymást, félve, alig-alig érintve, épp csak lehelve a másikat - olyan, mintha szeretkeznének, újra ismerkednek.
A Nő kezdi elhinni, hogy ez valóság. Vigyázva simít végig az erős mellkason, érzi a szívverést. Remegő kézzel érinti a Férfi arcát -
olyan bársonyos, finom, az ívelt, húsos száj elszédíti, mikor végigszalad rajta az ujjbegye, meg kell kóstolja újra meg újra, nem tud betelni a Férfi tökéletes csókjával. Olyan, mint amikor a szomjazó vizet talál.
Az illat pedig - ezer közül is felismerné, most el akar veszni benne, úgy bújik a Férfihoz, mint egy kismacska.
Innen már nincs megállás, szavak nélkül, mohón vetkőztetik egymást, néha meg-megállnak. A Férfi kiélvezi az íveket, a domborulatokat megízleli az ágaskodó mellbimbókat. A Nő felfedezi az izmos, férfias testet, kigombolja az inget, lassan a Férfi elé guggol, és lehámozza a nadrágot.
A vádli… bevillan a kép, ahogy szorosan öleli, miközben a Férfi kényezteti. Felnéz, összemosolyognak. Mindketten egyre gondolnak…