30/04/2025
BENNED MI ZAJLIK, AMIKOR MEGNYÍLNAK NEKED?
Nehéz pillanat tud lenni, amikor valaki elém teszi a sérüléseit. Egy vélt, vagy nagyon is valós gyarlóságát. Egy mélyen megbánt nehéz érzelmet, vagy egy elhibázott döntést, ami miatt a szégyen szinte eltakarja eredeti arcát...
Ilyenkor csak figyelek. A teret megtartva hagyom, hogy a másik lény végre kimondhassa saját igazát önmagáról.
Ekkor csak úgy kicsordul néhány téveszme, és eltemetett érzelem is, melyekkel egyszer majd tovább dolgozhatunk.
De az első nagy kapu: a megtartó CSEND...
És Te, te mit érzel ilyenkor? Ha valaki a fájdalmát kiteszi eléd, mint barát, barátnő, vagy csak egy random idegen? Mert ilyen is előfordulhat ám...Az emberek néha nagyon magányosak, és elveszettek.
Megmozdul benned valami? Egy vágy, hogy gyorsan segíts… kijavítsd… megvigasztald… vagy hogy távolságot tartva, rémülten elfordulj?
A mindful együttérzés erős hátat és gyengéd szívet takar.
Nem hangos, nem akar, nem ad kéretlen tanácsokat és nem javít meg semmit.
Csak jelen van. Csendben. Teljes szívvel.
Befogadva, és a másik helyett is KILÉLEGEZVE...
Saját énjét kivonva a történetből: tükrözve a másikat.
Ez a tükör persze azt is megmutatja, mit gondolunk önmagunkról, a saját gyengeségeinkről, hogy el tudjuk-e fogadni másokban azt, amit magunkban még nem. A reakcióink mások sebeire a saját önismeretünkről mesélnek.
És ez rendben van.
Nem kell a másik megoldóemberének lennünk. Csak jelen lenni akkor, amikor erre szüksége van – tiszta figyelemmel.
Ma ne oldj meg senkit. Ne tedd őt helyre.
Csak tartsd meg.
Megköszönöm, ha írsz nekünk kommentben arról, Te mire lettél figyelmes legutóbb, amikor valaki őszintén megnyílt előtted?
Írd meg, ha van kedved.
Szeretettel,
Kálmán Judit ZEN - KajZEN
