29/07/2025
A legnehezebb ászana
Paradox módon ami látszólag a legkönnyebbnek tűnik - mozdulatlanul hanyattfekvésben ellazulni - sokaknak pont ez jelenti a legnagyobb kihívást.
Igen, a savasanaról, azaz a hullapózról van szó, amit a jógaórák végén szoktunk egyfajta integráló testhelyzetként alkalmazni annak érdekében, hogy az érzékek visszavonásával és a figyelem befelé irányításával, majd a fix pontok elengedésével megtapasztalhassuk - jó esetben - az ébrenlét és az álom nélküli mélyalvás határán hogy kik is vagyunk valójában, lerakva minden külsőséget, szerepet, elvárást és megfelelni akarást.
Ez a fajta mozdulatlanság, elcsendesedés sok gyakorlónak egyszerűen (még) nem megy, annyira ‘tele van a fejük’ gondolatokkal, érzésekkel, hogy csupán néhány percre lerakni is lehetetlen küldetésnek tűnik.
Hanyattfekvésben lenni csukott szemmel eleve önmagában hordoz egyfajta nyitottságot, bizalmat, sebezhetőséget, ami egy nem túl stabil idegrendszer esetén tud azért kellemetlen meglepetéseket okozni (akár pl. pánikrohamot is) ahogy mélyül a figyelmünk és a tudatalatti tartományból elkezdenek a dolgok a felszínre kerülni…
Senkinek sem kívánom, hogy eljusson ebbe az állapotba, de ha már benne van, azért azt jó tudatosítani, hogy van belőle kiút, még ha a változás nem is biztos, hogy egyik napról a másikra következik be.
Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen savasanában végzett pratjáhára (érzékek visszavonása) gyakorlat hatásában akár több óra pihentető alvással is felér.
Tehát ebben a szinte teljesen automatizált, gépiesített és látszólag szuperkényelmes világban most ott tartunk, hogy újra meg kell tanulnunk pihenni…
Kori
———————-
SissiYoga
Fotó: Pelyhe Juli
