15/03/2025
– MASZKOK –
LOMILOMI HOSSZÚ ARCMASSZÁZS (60 perc)
Valamiről beugrott ma Michael Nymannek a The Masque című dala, amit Greenaway Prospero könyvei című filmjéhez írt. Az egyik kedvencem Nyman szerzeményei közül, ha elindítom, nincs megállás, meg is hallgattam vagy tízszer egymás után, ahogy szoktam.
A dal címe magyarul Maszkjáték, Juno, Ceres és Iris termékenységet ajándékozó nászdala Prospero lánya, Miranda és vőlegénye, Ferdinánd számára. Maszkjáték, mert nem maguk az istennők jelennek meg a fiatalok előtt, hanem Prospero varázslata által a sziget szellemei jelenítik meg őket.
A maszkok használata az antikvitásban gyökerezik, és a természeti népeknél is fellelhető, legfontosabb funkciója a reprezentáció, vagyis az isteninek, a szakrálisnak, a szelleminek vagy az ősöknek a megjelenítése.
Az arcnak a maszkkal való eltakarása teszi lehetővé a színész számára, hogy átváltozzon, valamilyen karakterré váljon, és így jelenítsen meg valamit.
Egy színész így több szerepet is eljátszhatott, vagyis a játék keretei között váltogatta identitásait.
A maszkjáték gyakran álomszerű világot jelenít meg, vagy éppen valamilyen mitológiai történetet, gyakran elmosódnak benne a valóság és a fantázia határvonalai, épp ezért képes arra, hogy átjárót nyisson a látható és a láthatatlan világ között – a természeti népeknél emiatt a gyógyító rituálék fontos eszköze.
Reprezentatív funkciója révén a maszkjátékot eredetileg arra használták, hogy megmutasson valamit, ami egyébként a saját formájában nem látható, nem megjeleníthető, mert az érzékek által be nem fogadható, magasabb rendű valósághoz tartozik. Azt a célt szolgálta, hogy a fókuszt ráirányítsa valamire, ami önmagában nehezen megközelíthető. Azt jeleníti meg, aminek a látványát a maga eredeti formájában az emberi tekintet nem bírná el; így képes valamilyen individuális formában megmutatni az istenit, a szentet.
Kifejezi a kifejezhetetlent, megjeleníti a megjeleníthetetlent – ebben a funkciójában tekintve pedig maga is egy szakrális forma, tükör, amelyben az Igazság visszfénye tükröződik.
Manapság azonban a maszknak egy teljesen más, a fentivel ellentétes funkciója vált hangsúlyossá: álarcként az elrejtést szolgálja, annak az elfedését, ami igazi; a valódi motivációk, érzések, megélések eltüntetésére használjuk maszkjainkat. Nem a valódit akarjuk általa kifejezni, hanem felöltünk egy lárvaarcot, ami semmit nem árul el abból, ami valójában bennünk van. Ami semmi mást nem mutat, csak éppen aktuálisan alkalmasnak gondolt szerepeink sematikus képét.
Szakralitását elveszítve a maszk álarcként vagy álcaként már nem a valóshoz emel fel, hanem védekező mechanizmussá válik: arra használjuk, hogy valódi érzelmeinket eltakarjuk vele, és ebben a formájában mint egy rossz szerep, ránk kövül, míg végül már lassan elveszítjük magunkat a takarásában.
Felismerve a szerepeinket, amelyekben az időnk nagy részét töltjük, különféle terápiákba menekülünk, hogy le tudjuk bontani magunkról azokat a mintázatokat, viselkedési módokat, amelyeket eredetileg önvédelemből öltöttünk magunkra, de miután átvették az irányítást az életünk fölött, már sokkal inkább képeznek akadályt, mintsem hogy valódi segítséget nyújtsanak.
Maszkok nélkül nem tudunk élni, mindig valamilyen szerepet játszunk.
A kérdés leginkább az, hogy szabadságunkban áll-e váltani a szerepeink között, vagy már annyira uralnak minket a maszkjaink, hogy valójában maguk a szerepeink irányítanak minket.
Végleg megszabadulni a maszkoktól nem lehetséges, hiszen mindennapi kapcsolódásaink során mindig valamilyen szerepben vagyunk, amit tovább árnyal az, hogy éppen kompetensnek látjuk magunkat benne, vagy úgy érezzük, hogy leszerepeltünk szülőként, gyerekként, társként, barátként, alkalmazottként vagy főnökként stb.
Oda azonban képesek vagyunk eljutni, hogy ne ragadjunk bele egy-egy nehezebben megélt pozícióba, hogy pl. a szülőként vagy társként megélt kudarcaink ne árnyékolják be hétköznapi életünk egyéb aspektusait, hanem amennyire lehetséges, rugalmasan tudjunk váltani a szerepeink között.
Mi kell ahhoz, hogy visszanyerjük ezt a rugalmasságot?
Hogyan lehetséges eljutni oda, hogy egy egészséges viszonyt alakítsunk ki a mindennapok során megélt szerepeinkhez?
Mi kell ahhoz, hogy ne az adott aspektus uralkodjon rajtunk, hanem a helyzetnek megfelelően mi magunk tudjunk irányt szabni annak, hogy milyen minőségben működünk benne?
A legfontosabb, hogy megtapasztaljuk azt,
– hogy ha csak rövid időre is, de képesek vagyunk elengedni, levetni a védekezésre használt maszkjainkat
– hogy képesek vagyunk megmutatkozni önmagunk előtt és a másik ember előtt
– hogy meg tudjuk engedni magunknak, hogy
– láthatóvá váljunk
– láthatóvá váljanak a valódi érzelmeink, motivációink
– láthatóvá váljanak a fájdalmaink, a sebezhetőségünk, a gyengeségeink, és ezzel együtt a szépségünk és a valóságunk, valódiságunk
Mindezt pedig testi szinten megélve beíródik ennek a tapasztalata; az, hogy ez lehetséges, hogy képesek vagyunk arra, hogy ha csak pillanatokra is, de kitekintsünk a szerepeink mögül.
A lomilomi hosszú arcmasszázsában a maszkokkal dolgozunk: egy olyan folyamatba lépünk be, ahol rétegről-rétegre bomlanak le a szerepeink, darabról-darabra engedjük el a ránk száradt mintázatokat.
Így élővé tud válni az arc és teret kap a lélek is; lehetővé válik számára, hogy a felvett szerep helyett önmagát lássa meg, önmagával találkozzon.
Maszkok nélkül nem tudunk élni, de nem mindegy, hogy milyet viselünk: egy álarcot, amivel együtt ránk kövül az élet elől való menekülésből megteremtett hazug pszeudovilág, vagy egy olyan, transzformatív erejű maszkot, amivel éppenhogy magához az élethez tudunk organikusan kapcsolódni.
A lomilomi arcmasszázs abban nyújt segítséget, hogy az arcodat elrejtő maszk helyett magadra tudj ölteni egy kifejező maszkot, olyat, ami a valódira irányítja a figyelmet és az igazit reprezentálja.
És a bónuszt a poszt végére hagytam: a váltás rugalmasságának megérkezésével rugalmasabbá válik az arcunk is; kiengednek a bekeményedett izmaink, ezáltal az arcbőr üdébbé, élettelibbé, fiatalabbá válik.
A masszőr számára is ez a legnagyobb bónusz: gyönyörködni a fiatallá simult arcokban, az élettelivé vált tekintetekben 🙏🥰
És ha éppen hódítani akarsz, gyere randi előtt, 10 évvel fiatalabbnak fogsz kinézni! 😉🤩
(Nyman zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=CGvv7V5hdbE )
