12/04/2026
Nem területem a párkapcsolati tanácsadás, de jó szívvel ajánlom Zsolt Aranyos-t.
Van az a pasi, aki két X év házasság után talál egy jól fizető melót, bekerül egy friss társaságba, hirtelen fiatalabbnak érzi magát, és úgy kezd viselkedni, mint aki bónuszjegyet kapott ajándékba az élettől. Új ingek, edzőtermi lendület, nők, költekezés, hitelek, megvalósulatlan tervek újragondolása, melyekből csak a következmény marad ki. A feleség, a gyermek, a közös élet, melyeknek éveken át ő is építője volt. Akár tetszik, akár nem, de ezek kényelmetlenül emlékeztetik arra, hogy a szabadság és a felelősség egyaránt része a házassági csomagnak.
Vannak férfiak, akik ezt a belső krízist érettség helyett önfelmentésre használják.
A szorongást elnyomva új játszóteret keresnek maguknak. Jönnek az új társaságok, ahol újra menők lehetnek, felbukkan a női figyelem, amelyik fényesre polírozza sérült önértékelésüket. Bekacsint a hitel, az autó, a hétvégi menekülés, a túlméretezett szabadságmítosz, amit ráhúznak a szabadosságra. Úgy néz ki, mint valami modern vagányság és újrakezdés.
A felszínt, ha kicsit megkaparjuk, inkább látunk kétségbeesett menekülést attól a felismeréstől, hogy felnőttként nem lehet kizárólag a vágyaik szerint élni. Az identitás újra faragása könnyen összecsúszhat a nárcisztikus viselkedéshez hasonló kilengésekkel, impulzív döntésekkel és családi konfliktusokkal.
Ez ritkán robban a semmiből. Gyakran évek óta készül a művelet, amit előkészít a kapcsolatban felhalmozódott monotónia.
A férfi érzelmileg félig kijelentkezett, a nő túlterhelt lett, a szex rutinná soványodott, a beszélgetésekből logisztika lett, és közben valaki, mélyen belül még mindig úgy él, mintha a család asszisztálna az életéhez. Hazajár, fizet, játszik a gyerekkel, kiosztja magának az év apja díjat, miközben a hétköznapi gondoskodás, a mentális teher, a valódi jelenlét, az érzelmi odafordulás nagy része a nőre marad.
A kutatások szerint az apai bevonódás hosszú távon összefügg a gyermekek mentális, kognitív és szociális fejlődésének kedvező alakulásával, ezért a “fél napot játszottam vele” típusú önfelmentés ehhez képest sovány teljesítmény.
A családi háttér is vastagon benne lehet a mintában.
Az a férfi, aki gyerekként azt tanulta, hogy a konfliktust kerülni kell, az érzelmeket el kell tolni a fotel mögé vagy a falon túlra, anya majd elsimít mindent, apa mindig eltűnik vagy csak a pozíciójában van jelen, felnőttként úgy működik majd, hogy a családot inkább fenntartja, mint közöttük lakik és él.
Amikor megjelenik a lehetőség egy új szerepre, új körre, új női tekintetre és érintésre, akkor nem pusztán csábításról, hanem regresszióról beszélünk. Visszacsúszás egy olyan állapotba, ahol újra felelőtlennek, könnyűnek, vágyvezéreltnek lehet lenni.
A gyerekes rész ilyenkor azt ünnepli, hogy végre senki nem kéri számon a valódi felnőttséget. A valódi felnőttség ott kezdődik, hogy az ember kibírja, az élet egy bizonyos pont után már nem kizárólag róla szól.
Azért, mert valaki önértékelési gödörben van, még lehet szemétség, amit csinál. A gyerekkori sebek sok mindent megmagyarázhatnak, felmentést viszont nem adnak.
Aki úgy dönt, hogy a saját elhalasztott fiatalkori vágyait mások életének rovására hajtja be, az nem “végre önmaga” lesz, hanem felelőtlen.
Aki hitelbe veri magát, hogy közben fiatalnak és erősnek érezze magát, az nem bátor, csupán impulzív.
Aki a nőt a gyermekkel hátrahagyja a süllyedőnek kikiáltott hajón, miközben ő mentőcsónakot farag magának egy új flörtből vagy életsztoriból, az nem szabadságharcos, egyszerűen puhány.
A krízisbe kerültem című romantikus mítosz hajlamos úgy eladni ezt a sztorit, mint érthető fellángolást. Pedig mások életének szétszedése nem életigenlés, kifejezetten károkozás.
A nő szempontjából nézve ez úgy csapódik le, mintha a közös építkezés után valaki kiemelné alóla a padlót, és közben megmagyarázná, hogy ő a saját álmait és elképzelését követi. Most így látta jónak.
A gyermek szempontjából marad a zavaros üzenet: apa elment ugyan, közben mégis azt állítja, hogy nagyon szeret. Időnként felbukkan, ajándékot hoz, játszik, aztán eltűnik, mert dolgozik, és a stabil jelenlét helyett morzsányi apaságot ad.
A válás utáni apai részvétel minősége és a szülők közötti konfliktus mértéke befolyásolja a gyermekek mentális egészségét; vagyis a játszótér csúszdajelenete önmagában kevés, mivel a rendszer többi része széthullik.
Túl sok család fizeti meg az árát annak, hogy egy férfi összekeveri a szabadságot a felelőtlenséggel, a vágyait a jogosultsággal, a belső ürességét pedig valami külső, csillogó újrakezdéssel.
-----
Aranyos Zsolt
pár- és családkonzulens
