Farkas Bori jogász - life coach

03/01/2024

Egy mai szülő sokkal kevesebb hibát engedhet meg magának, mint a korábbi korok szülői. Túl sok vetélytársunk van. A virtuális világ, az azon belüli és kívüli kapcsolatrendszerek és a gyerekközösségek.
Még a vérrokonság sem ment meg minket attól, hogy elveszítsük a kiemelkedő szerepünket gyermekeink életében. Nem vagyunk példaképek, nem követik a mintáinkat és egyre kevesebb szükségük van ránk – az anyagiakat kivéve. A barátok hatása megnő és mi - félve attól, hogy elveszítjük szeretetüket – szintén alkalmazkodunk – jobb meggyőződésünk ellenére - az adott gyermekközeg igényeihez.
Jó hír, hogy soha nincsen késő. A szülő és a gyermek között mindig vannak széjjeltéphetetlen szálak. Ne várjunk arra, hogy ő kezdeményezzen. A gyerekek képtelenek rá. Nekünk kell tudatosan építeni mind fizikai mind lelki szinten. A figyelem, az őszinte odaforduló érdeklődés és a közös élmények, örömök a mi szupererőink. Ezekkel megerősítjük a gyereket abban, hogy az életünkben a legfontosabb helyet ő foglalja el, és ezt a "szuper" érzést nem lehet semmi mással pótolni!

05/12/2023

Készítettem egy listát azokról a dolgokról, amelyeket nem tanítanak neked az iskolában. Nem tanítanak meg szeretni valakit. Nem tanítják meg, hogyan legyél híres. Nem tanítanak meg gazdagnak vagy szegénynek lenni. Nem tanítják meg, hogyan távolodj el attól, akit már nem szeretsz. Nem tanítják meg, hogyan tudhatod, mi jár valaki más fejében. Nem tanítják meg, mit mondj annak, aki haldoklik. Nem tanítanak meg semmi olyat, amit érdemes tudni.
Neil Gaiman gondolatait kiegészíteném.
Nem tanítják meg, hogyan állj ki önmagadért, hogyan dolgozd fel a gyászt, hogyan kérj segítséget vagy hogyan húzd meg a határaidat. Nem tanítják, hogyan állj ki több ember elé, hogy értelmesen, tagoltan, hangosan elő tudd adni a mondanivalódat. Nem tanítják meg az udvarias érvelést, a vitakultúrát. Nem tanítanak meg beosztani az idődet, a pénzzel gazdálkodni. Nem tanítják meg, hogyan lehet a kudarcot a tanulás, a tapasztalatszerzés részeként feldolgozni.
Állandó téma, hogy nincsen szükség az irodalomórákra, mert a gyerekek nem olvasnak, kötelező, unják. Pedig nagyon hasznos, jó órák lehetnének, csak egy kicsit másképpen.
Az irodalomórákon keresztül lehetősége lenne a tanulóknak a regények, filmek, novellák és versek segítségével feldolgozni az érzelmeket, kialakítani a vitakultúrát és elsajátítani a retorikai készségeket. Annak ellenére, hogy az iskolai tanterv szigorú kereteket szab, sok pedagógus igyekszik átadni a gyerekeknek a valóban hasznos ismereteket.
Köszönet érte.

27/11/2023

Ma reggel újra belebonyolódtam a gyermeknevelés izgalmaiba immáron a 28 X 365. napon. Elárulhatom, hogy minden nap egy új kihívás. Kaphatsz jó tanácsokat, olvashatsz könyveket – lehet, hogy segítenek - de nem biztos.
Délután muszáj volt valami fontosat megbeszélnem a fiammal. Rutinos vagyok, először ellenőriztem a fülhallgatót a fülében, gyengéden jeleztem, hogy vegye ki. Ő egy félmosollyal és zavaros tekintettel elnézést kért, mert pont a sori közepén volt és udvariasan elzárkózott a társalgástól. Ugyan időlegesen visszavonultam, de nem adtam fel. A gyermeknevelés egyik alaptörvénye: sosem lehetünk biztosak a sikerben.
Ezért aztán elkezdtem a kis játszmáimat. Mindig keresem azokat a pillanatokat, amikor nyitott felém. Ha arra kér, hogy valamiben segítsek neki. Ha fáj a feje, keze, lába, háta. Megsimogatom, és megkérdezem, mi történt ma. Milyen tervei vannak holnapra? Nem beszélek túl sokat, próbálok tárgyszerű maradni és ami a legfontosabb nem teszek szemrehányást. Ez mindig jól esik. Kapcsolódunk.
Aztán jönnek azok a nehéz pillanatok, amikor az ember dolgozni próbál, feladata van, vagy éppen a kevéske én idejét próbálná élvezni és akkor kérnek segítséget. Ezek a nem megfelelő pillanatok. Ha lehet, félreteszem a saját dolgaimat, hogy ne csalódjon bennem. Próbálok példát mutatni családi összetartásból.
Az este 10 óra utáni kérés azonban mindig kihívás. Akkor az ember már fellélegzik, nekiül a munkának, és mindenféle fontos egyéb tennivalónak. Kezdődne az én idő. Amikor azt mondja, hogy az egész féléve ezen a leadandón áll vagy bukik, akkor azt valahogy meg kell oldani. Szóval félretolom a munkát, és szánok rá 10 percet, akármilyen későn is legyen. Tudom, hogy az ő felelőssége. De azt is tudom, hogy ha nem segítek neki, akkor az a baj is rám hárul.
Sőt, amikor elhagyom a szobáját, még adok egy puszit. Nem cuppanósan, tolakodóan, vagy cikin, csak gyorsan a vállán, a hátán, vagy épp a feje búbján. Tudom, hogy jól esik neki, még akkor is, ha tiltakozik. Hiszen a kapcsolódás mindig fontosabb, mint a pillanatnyi nehézségek.

08/11/2023