Szojka Ágnes - Kineziológia

26/08/2025

19/08/2025

Amit megengedsz, azt tanítod.
Ha hagyod, hogy valaki átlépje a határaidat, akkor ezzel azt az üzenetet küldöd: „ez belefér”.
És ne lepődj meg, ha legközelebb is megteszi.

A tisztelet ott kezdődik, ahol te magad meghúzod a vonalat. Nem mások feladata kitalálni, hol a határ — neked kell kimondanod és megmutatnod.

Amíg nem állsz ki magadért, addig újra és újra ismétlődik ugyanaz a kör. De abban a pillanatban, hogy nemet mondasz, és jelzed, mi az ami számodra elfogadhatatlan, elkezded átírni a szabályokat.

Te tanítod meg másoknak, hogyan bánhatnak veled. ✨
Te mikor mondtál utoljára nemet?...

02/08/2025

☺️🙏

29/07/2025

Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben az időminőségben ne csak a családi, gyerekkori vagy generációs minták feloldásáról beszéljünk, hanem arról is, ami utána következik.
Aki rendszeresen önmunkát végez, könnyen beleszokhat a folyamatos oldás és felismerés állapotába. Egy idő után szinte mindent ebbe a sémába kezdünk el belehelyezni – és ez részben jogos is, hiszen múltunkból épülünk fel, anyánk és apánk lenyomata bennünk él. Ez az alap.
De fontos észrevenni azt is, amiben már különbözünk.
A minták, amelyek újra és újra visszatértek, egyszer csak eltűnnek. Valami, ami régen szenvedést okozott, már nincs jelen.
Álljunk meg, tudatosítsuk ezt – és nyugodtan veregessük meg a vállunkat. Ez hatalmas lépés.
És aztán… fogadjuk el, hogy az új – bármilyen jó is – lehet ijesztő, pusztán azért, mert ismeretlen.
Ez is része a tapasztalásnak. Merj belemenni.
Engedd meg magadnak, hogy új ösvények nyíljanak meg előtted – még akkor is, ha az elején remeg a lábad.

27/07/2025

No risk,
No story

24/07/2025

🙏

"A legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. A legnagyobb félelmünk az, hogy túlontúl erősek vagyunk. A fényességünk, nem pedig a sötétségünk az, ami leginkább megrémít minket. Azt kérdezzük magunktól, hogy ki vagyok, aki briliáns, isteni, tehetséges, nagyszerű? Valójában ki az, aki nem te vagy? Isten gyermeke vagy. Ha lekicsinyled magad, az nem szolgálja a világot. A megvilágosodásnak semmi köze ahhoz, ha lekicsinyíted magad, csak azért, hogy mások ne érezzék kényelmetlenül magukat körülötted. Mindannyiunknak ragyognia kellene, úgy ahogy a gyermekek teszik. Azért születtünk meg, hogy kinyilvánítsuk Isten dicsőségét, amely bennünk van. Nemcsak néhányunkban, mindannyiunkban. És ahogy hagyjuk saját fényünket felragyogni, akaratlanul is hozzájárulunk ahhoz, hogy mások is ezt tegyék. Ahogy megszabadulunk saját félelmeinktől, a jelenlétünk önkéntelenül felszabadítja a többieket." (Marianne Williamson - A legnagyobb félelmünkről)

Az asztrológiai események nem elszigetelt pillanatok: egymásba fonódó történések láncolatát alkotják, ahol minden állás egy nagyobb ív része. Nem kiragadhatók a kontextusból, mert jelentésük a folyamat egésze során bontakozik ki – okból következmény, majd újabb kiindulópont lesz.

Van, hogy a ritmus lassabb, máskor viszont napokon belül egymásba gördülnek a hangsúlyosabb mozzanatok – ahogy most is: alig hogy a Nap belépett az Oroszlánba, máris bekövetkezik az újhold. Nem véletlen, hogy az üzeneteik ennyire összecsengenek.

A hónap feladata, hogy rebootoljuk az egót, vagyis hogy az identitásválságon keresztül egy önazonosabb énképet hozzunk létre. Amikor “csak” a Nap jegybe lépést vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen tudatosan a kihívásra irányítjuk a figyelmünket. Amikor pedig újholdról beszélünk, akkor szívvel-lélekkel azonosulunk a feladattal. Nem csupán megértjük, hanem elkezdjük megélni is.

Ez az újhold a belső függetlenség szimbóluma. Egy olyan pont, ahol újraírhatjuk, mit jelent számunkra az önazonosság. Nem egy „új én”-t kell kreálnunk – hanem végre tisztán vállalni a valódi énünket.

Olvasd el az újhold bejegyzést a Substackon!
https://padparadsaastrology.substack.com/p/szivvel-lelekkel-en

16/07/2025

kiralyeszter.com

05/04/2024

Nem elég...

A jelen kor meghozta azt, hogy mindenki hozzáférhet a tudáshoz, bárki megismerheti az emberi psziché és lélek működését, bárki tanulhat pszichológiát, önfejlesztő módszereket, olvashat könyveket, hallgathat előadásokat, átláthatja a transzgenerációs minták jelentőségét, a gyermekkori traumák hatását, a szülői mintákat, a tudatalatti hatalmát és mindent... és ez valahol nagyon jó, ámde mégsem látunk annyi gyógyulást és eredményt, mint amit ez által elvárunk.
Vajon miért?
Nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy dolgoznak magukon azzal, hogy olvasnak, hallanak, megtudnak, megismernek... hogy annyira képzettek és okosak... és mégis elakadásban vannak.
Egyszerűen azért, mert nem elég a tudás. Nem elég a puszta felismerés.
Nem elég a szellemi gyarapodás, ha a lélek nem gazdagodik!.tanulhatunk bármennyit, a tudás soha nem lesz elég... a lelket kell meggyógyítani! A szívet kell megnyitni! Semmit nem ér a sok okosság, ha nem párosul tiszta, nyitott, érző szívvel és áramló érzelmekkel!
Nem elég megérteni, miért van egy elakadás.. nem elég átlátni a múltat. Nem elég érteni, hogy mi volt gyermekkorunkban és mi lett belőle most és miért lett így.
Fel kell dolgozni lélekben is a múltat. Át kell, hogy égjen az érzéseken.
A lélek kell, hogy meggyógyuljon.
Az érzelmekben kell a változás.
Ami bezárult, azt újra megnyitni. Ami megkeményedett, azt felpuhítani. Ami ellenállás lett, azt befogadássá alakítani.
Ez a lélek alkímiája.
A szívé. Az emberé.
Mert mindig a szív volt és az is marad a legfontosabb.
Amíg a lélek sérült, amíg egy kisgyermek sír bennünk, amíg ő nem talál vígaszt, addig nincs igazi gyógyulás. Amíg okosak vagyunk, de nem éljük a szeretetet eléggé, addig az nem bölcsesség.
A bölcsesség békés és nyitott szívet jelent. Gyógyultat.
Aki újra tud érezni.

Zentai Anna asztrozófus, Ultrarövid Terápiás Konzulens
Kép: Pinterest
A felmerülő kérdéseket e-mailben lehet elküldeni.
www.zentaianna.hu

27/03/2024

Ezt most csak így itt hagyom, mert mostanában többször is szóba került. ✨🙏💕