Szojka Ágnes - Kineziológia

29/04/2026

🏺 A BIZTONSÁGBA CSOMAGOLT HALÁL: Skorpió Telihold és az üvegfalak szétrobbanása

Ha az elmúlt napokban úgy érezted, megfulladsz a saját életedben, az nem csupán „stressz”. Az a benned élő legtisztább, legvadabb éned, amint éppen szétveri a fejét a befőttesüveg falán, amibe te zártad be, hogy „megvédd”. 🏺✨

A „Diplomatabál” vége
A 2026-os május elsejei Skorpió Telihold Sabian szimbóluma kíméletlenül az arcodba vágja a diagnózist: egy hivatalos követségi bálon táncolsz. Tartod a vonalat, mosolyogsz a díszletek között, hozod a „minden rendben van” szerepét, miközben érzed, hogy belül már minden szétesett. Ez az időszak ezt kérdezi tőled: Meddig akarod még eljátszani az életedet ahelyett, hogy ÉLNÉD? A Skorpió fénye most nem simogatni jött, hanem átvilágítani a selyemruhákon és a hazug mosolyokon, hogy megmutassa: a biztonságod valójában a börtönöd.

Az ego „lefejezése” (Uranus-Algol 29°)
Ami most történik, az egy asztrológiai kivégzés. Az Uránusz a Bika utolsó, sorsszerű fokán találkozik az Algollal – a Medúza fejével. Ez az energetikai villámcsapás szétrobbantja a hamis kontrollt. Ha eddig belső emigrációba menekültél, ha a Csillagodat - a vágyaidat, a reményeidet, az álmaidat - egy üvegbe zártad, mert féltél a világ durvaságától, most elértél a falakig. Nincs tovább. Az Algol ereje megköveteli az ego halálát, hogy a valódi szuverenitásod megszülethessen.

Befejezni a meddő háborút (Kardok 5 → Érmék 8)
Hány éjszakát égettél el abban, hogy mentális csatákat vívtál magaddal vagy másokkal? A Kardok Ötöse a „győztes vereség” kártyája: amikor bizonyítod az igazadat, de közben megfagysz a magányodban. A Skorpió alkímiája azt követeli: hagyd abba a harcot az árnyékaiddal! Sifteld át ezt a hatalmas idegi feszültséget a teremtésbe! Ne vitatkozz többé – kezdj el alkotni! Az energia nem vész el, csak végre formát kell öltenie a kezed alatt.

A Toronynak való hátat fordítás és a szent pusztítás
Ez a tüzes energia ezen az éjszakán nem a romantikáról szól, hanem a maszkok elégetéséről. A legfélelmetesebb lázadás most nem a rombolás, hanem a figyelem megvonása. Fordíts hátat az omladozó Toronynak - a régi mintáknak, a múltnak, mindennek, ami visszatart. Ne adj több energiát a panaszkodásnak, a múltbeli sérelmeknek, a „miért velem történik ez” játszmáinak! Amint elfordulsz, a hazugság Tornya magától porlad szét, mert nincs többé, aki életben tartsa.

Mire vársz még?
Az üveg fala túl hideg. A fényednek levegő kell. Ez a kapu arra hív, hogy merj „bolond” lenni a világ szemében. M**d odaverni a varázsüveget a sziklához, és dőlj bele az ismeretlenbe! A „zuhanás” érzése valójában csak a szárnyak kinyílásának pillanata. 🕊️

Sohasem voltál bezárva. Csak elhitted, hogy a börtönöd az egyetlen otthonod.

Üdvözöllek a saját igazságod kapujában! 🌟

A mélyebb, teljes energetikai és asztrológiai kifejtést, valamint a folyamatot segítő hipnotikus meditációt meghallgathatod a YouTube csatornámon.

A linket megtalálod a kommenteknél! 👇

22/02/2026

🔥

Az igazság, amiről senki nem beszél: Nem "gyógyulni" jöttél ide, hanem élni.

Mondjuk ki végre, jó?
Elegem van. És tudom, hogy neked is eleged van.

Elegünk van abból, hogy az életünk egy soha véget nem érő „projekt” lett. Hogy minden reggel úgy kelünk fel: mit kell ma még kitisztítanom? Milyen gyerekkori traumát kell még átírnom? Milyen blokkot kell még feloldanom ahhoz, hogy végre... végre mi? Hogy végre engedélyt kapjak a boldogságra?

A spirituális iparág elhitette velünk, hogy elrontott gépek vagyunk, amiket örökké szerelni kell.

De mi van, ha nem vagy elromolva? Mi van, ha soha nem is voltál?

A „gyógyulás” mint menekülés

Nézzünk a tükörbe: a végtelen önelemzés néha csak egy kényelmes menekülés a valódi élet elől. Mert amíg a múltadat boncolgatod, amíg a mintáidat rajzolod fel a falra, addig nem kell kint lenned az arénában. Addig nem kell kockáztatnod. Addig biztonságban vagy a „majd ha kész leszek” illúziójában.

De a Tűz Ló éve és ez az Újhold nem terapeutát keres benned. Nem egy tökéletesen steril, trauma-mentes embert akar.
Ez az energia egy élő, lélegző, akár sebesült, de vágtatni akaró lényt keres.

Az elhallgatott igazság

Amiről nem beszélünk, az ez: Félünk az erőnktől. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy „még nem vagyok elég gyógyult”, mint beleállni abba a félelmetes, nyers szabadságba, ami azzal jár, ha kimondod: „Igen, vannak sebeim. Igen, vannak fájdalmaim. De ma akkor is elindulok.”

A szabadság nem ott kezdődik, ahol a fájdalom véget ér.
A szabadság ott kezdődik, ahol abbahagyod a fájdalmad dédelgetését, és elkezded használni azt az erőt, ami alatta van. Mert a seb alatt nem csak fájdalom van. Ott van a tűz is.

Te mire használod a tüzet?

Arra, hogy az életed romjait világítsd meg vele újra és újra? Vagy arra, hogy begyújtsd vele a motorodat?

Ez az Újhold és a Tűz Ló éve azért érkezett, hogy felborítsa az asztalt. Hogy azt mondja: **Elég a készülődésből!** Nem kell minden réteget lehámoznod magadról ahhoz, hogy értékes légy. A vágta közben fogsz meggyógyulni, nem előtte. A sárban, a szélben, a mozgásban fogod érezni, hogy élsz – nem a steril meditációs párnán, ahol a tökéletességet kergeted.

Mert az igazság az, hogy az élet nem várja meg, amíg te „kész” leszel.

Az élet most van. A búzamező most hullámzik. A ló most fújtat melletted.
És ha ma is azt mondod, hogy „még egy kört futok a múltamban”, lemaradsz a jövődről.

Gyere ki a fejedből az életbe!

30/01/2026

Jobban fog ütni mint az újhold 😉😗

Rákként már előre félek 🫣

Vasárnap jön a hótelihold. Az univerzum elegáns módja arra, hogy közölje: ideje lenne abbahagyni a saját átverésedet.

Nem, ez nem az a telihold, ami gyertyafényes fürdőkkel, rózsakvarccal és megerősítésekkel érkezik. Ez az, ami röhögve kirúgja alólad a spirituális sámlit, amin eddig kényelmesen üldögéltél, miközben azt mantráztad, hogy „már túl vagyok rajta”. Spoiler: nem vagy.

Ez a hótelihold nem simogat. Ez feltép. Letépi rólad az összes szépen megfogalmazott önhazugságot, a megvilágosodott szerepeidet, a „már nem triggerel” pózt, és ott hagy egy meztelen kérdéssel: tényleg elengedted, vagy csak elfáradtál ugyanazt a drámát tovább játszani?

A kígyó legalább nem színészkedik. Levedli a bőrét, és nem tart róla gyászszertartást. Nem ír róla hosszú elemzéseket. Nem gyárt hozzá identitást. Mi viszont még mindig képesek vagyunk éveken át cipelni ugyanazt a sértődöttséget, ugyanazt a csalódást, ugyanazt az önsajnálatot – mert ismerős. És ami ismerős, az biztonságos. Még akkor is, ha közben szépen lassan megmérgez.

Ez a hótelihold nem kérdez szépen. Nem kopog. Berúgja az ajtót. És mindent megvilágít, amit eddig gondosan elrejtettél magad elől. A ragaszkodásaidat. A függéseidet. Az el nem engedett embereidet. Azokat a történeteket, amelyekbe már rég belefulladtál, mégis kézzel-lábbal kapaszkodsz beléjük, nehogy véletlenül szabad legyél.

Vasárnap sokan idegesek lesznek. Feszültek. Álmatlanok. Ingerültek. Indokolatlanul fáradtak. Lesz aki síró görcsöt kap. És persze majd jön a kérdés: mi a bajom?

Semmi különös. Csak épp omlik le az a belső világ, amit eddig stabilnak hittél. Csak épp szűk lett a régi bőröd. Csak épp a lelked kinőtte azt az életet, amit az egód még mindig minden áron meg akar tartani.

Ez nem felemelkedés. Ez túlélőüzemmód spirituális köntösben.
Ez nem gyógyulás. Ez radikális őszinteség.
Ez nem szép. Ez szükséges.

A hótelihold nem akar jobb emberré tenni. Csak valódivá.

A kérdés már csak az: mersz-e végre kibújni abból a bőrből, amiben már nem kapsz levegőt?

🌕🐍🌕

Ha szeretnéd támogatni a munkásságomat, az alábbi linken megteheted. Minden kávé egy új poszt.
Köszönöm!
👇👇👇👇
https://buymeacoffee.com/homonnaiagi

27/12/2025

A legnagyobb csapás egy nárcisztikusnak nem az, hogy kiderül, hogyan viselkedett veled, vagy az, hogy milyen ember is ő valójában, hanem amikor azt tapasztalja, nem számít amit mond, vagyis jelentéktelenné vált a szemedben.

Túl a harmincon, 7 év kapcsolat után mesélte egyik kliensem:
„Volt egy pont az életemben, amikor őszintén hittem abban, ha világosan elmondom neki, mit tett velem, pontosan megnevezem a fájdalmam, akkor végre történik valami. Leáll, megérti, megbánja. Gondoltam, a könnyeim bizonyítékok, a dühöm pedig igazságszolgáltatás. Utólag tisztán látom, ez olyan hangzavar volt a füleinek, amit imádott. Azért csinált mindent, hogy ebben a hangzavarban éljen!”

Ez olyan felismerés, ami a legtöbb bántalmazott túlélőt letaglózza.

A nárcisztikus embert nem a szenvedésed érinti meg,
inkább az, hogy van-e még hatása rád. Nem erkölcsi mércék mentén működik, mert nem érdekli, hogy igazad van, szenvedsz, szereted vagy gyűlölöd.

Számára az ad erőt, hogy foglalkozol vele.
Amíg reagálsz, magyarázol, harcolsz, bizonyítasz,
addig ő áll a történet középpontjában.
Róla szól minden és ezt imádja.
Mindent megtesz, hogy ott is maradjon.

Egy nő egyszer azt mondta nekem:
„Évekig ordítottam bele a semmibe, hogy végre meghallja, mit tett velem. Később jöttem rá, hogy mindvégig hallotta, de azon kívül, hogy élvezte, nem tett semmit.”
Ez a mondat pontosan leírja a nárcisztikus dinamikát.

Sokan ott csúsznak el, hogy azt hiszik, a haragjuk felszabadító. Pedig a harag - bármennyire jogos is - ugyanúgy eteti a kapcsolati rendszert. A nárcisztikus számára nincs különbség pozitív és negatív figyelem között.
A szeretet olyan ellátmány, mint tehénnek a szalma.
A gyűlölet, a bírósági per, a közösségi médiában a leleplezés, minden, ami körülötte forog megerősíti azt az alapélményét, hogy ő fontos, nélküle nincs történet.

Egy férfi túlélő mesélte:
„Két évig pereskedett velem, mert azt hitte, ezzel majd igazságot szolgáltat. A tárgyalásokon azonban mindig mosolygott. Akkor értettem meg, hogy számára a velem való küzdelem nem büntetés volt, elsősorban figyelem. A bosszúja egy színpad lett, ahol minden alkalommal ő lehetett a főszereplő. Nem az fájt volna neki a legjobban, ha kiderül az igazság, hanem az, ha megszűnik a közönség, és többé senki sem figyel rá.”

A legtöbben azt hisszük, a következmény megállítja az ilyen embereket. Majd a szégyen, a lebukás, a társadalmi megítélés hatással lesz rájuk.
Azonban a nárcisztikus nem a büntetéstől fél, elsősorban az irrelevanciától, a jelentéktelenség érzésétől retteg: már nem fontos vagy nem értékes egy adott helyzetben. Szorong attól, hogy kiesik a fókuszból, nem róla folyik a beszélgetés, nem ő mozgatja az érzelmi szálakat.

Volt egy nő, aki, miután kilépett a kapcsolatból, rendszeresen posztolt arról, mi történt vele. Az exe folyamatosan küldte a hideg, kétértelmű üzenetet. Nem kért bocsánatot, nem is védekezett, apró jelzéseket adott azzal kapcsolatban, hogy „itt vagyok, még mindig számítok”. Amikor a nő teljesen elhallgatott, az üzenetek megszaporodtak. Nem a lelkiismerete szólalt meg maximális hangerőn, hanem a pánik hatalmasodott el rajta, mivel eltűnt a figyelem középpontjából.

A nárcisztikus számára nincs különbség, hogy szeretik vagy félnek tőle, csodálják vagy leleplezik, a vágy tárgya vagy egy szörnyeteg. Egy dolog van, amit nem bír elviselni: ha senki sem figyel rá, ha kikerül a narratívából, és egy lezárt fejezetté válik, amit többé nem lapoznak fel.

Az elengedés azt jelenti, hogy többé nem róla szól az életed.
Nem az ő reakcióihoz igazítod a napjaid, és nem az ő káoszából akarsz rendet csinálni.

Egy férfi mesélte:
„Aznap, amikor mindenhonnan letiltottam és többé nem érdekelt, hogy mit csinál, olyan volt, mintha eltűnt volna a világból.”

Amikor jelentéktelenné válik számodra, azt üzeni, hogy visszataláltál magadhoz, visszavetted az idődet, az energiádat. Ezentúl nem az nyugtat meg, ha nem haragszik rád, inkább az, ha elnyered a szabadságod jutalmát, és többé nem keringsz körülötte, mint egy érzelmi műhold.

A gyógyulás nem győzelem kérdése, csendes és lassú folyamat.
Nem kell megnyerned a pert, meggyőznöd a közvéleményt, hogy neked volt igazad, vagy rávenni arra, hogy mondja ki az igazságot.

Egy nő évekkel később örömmel újságolta:
„Mindig azzal jött, hogy senki nem fog úgy szeretni, mint ő. Igaza lett. Mert amit ő szeretetnek hívott, az felzabálás volt. Felzabált, elfogytam mellette. Amit ma szeretet alatt értek, az az én belső békességem egyik része.”

Az igazság kimondása fontos, a határok meghúzása életmentő.
A szabadságod nem az ő bukásának eredménye, az a pillanat, amikor közömbössé válik a számodra.

Ne reagálj, ne védekezz, ne próbáld bebizonyítani az igazad. Hagyd, hogy magában beszéljen.
Nem az igazság veri ki nála a biztosítékot, csak az, hogy már nincs közönsége, és nélküled nem történik semmi.

Amikor ezt megérted, megfordul a játék:
nem ő lesz érinthetetlen, hanem te.

-----
Aranyos Zsolt
pár- és családkonzulens

03/12/2025

Sokszor hallom, hogy egyes segítő folyamatokban túl könnyen ráaggatnak emberekre különböző címkéket vagy „diagnózis-szerű” meghatározásokat. Fontos tisztázni, hogy a pszichiátriai értelemben vett diagnózis felállítása orvosi kompetencia.
A segítő szakemberek szerepe elsősorban az, hogy kísérjenek, támogassanak, és kiegészítő szemléletet adjanak — nem pedig az, hogy betegségeket mondjanak ki.

Másik veszélye pedig, hogy a kliens bízik a szakemberben, amit ő mond, azt sokszor nemcsak elhiszi, hanem elkezdi élni is.

Emlékszem, gyerekként egy pszichológus azt mondta: „Ennek a gyereknek nincsen önbizalma.” Fogalmam sem volt, mit jelent ez, de természetesen teljesen elhittem, hogy velem valami nagy baj van! Évekig visszhangzott a fülemben. Azt hittem, hogy én most màr ilyen vagyok…Márpedig amire fókuszálsz, azt teremted, ugyebár…

Fontos lenne tisztázni, hogy az életben állapotok vannak, és mindig minden változik.
Nem kell azonosulnunk egy-egy lelki állapotunkkal, bajunkkal. Az hogy szorongónak, vagy elveszettnek érezzük éppen magunkat, az élet természetes velejárója. Persze dolgoznunk kell vele, de ne higyjuk azt, hogy ez a személyiségünk része!

A fenteket lentek követik és fordítva. De mindig megy tovább. Főleg, ha teszünk is érte!

̋dés

26/11/2025

24/11/2025

Kérlek, légy türelmes magaddal!
Ne hidd azt, hogy semmi nem változik, ne hidd azt, hogy egyre csak rosszabb!
Folyamatban vagy, ami a háttérben, a láthatatlanban zajlik. Akkor is, ha fizikailag nem látod.
Már nem vagy a régiben, már nem tudsz megmaradni benne.
Még nem vagy az újban, de már töltődik be...
Már fut a végefőcím.
Nincs más dolgod, mint jelen lenni, megengedésben és ezzel támogatod, segíted a folyamatot. Mert ha a múlton keseregsz, azzal csak megakasztod. De ha előre nézel, bízol, akkor utat engedsz.
Minden ellenállás ellenállást szül.
Minden hiányérzet hiányt szül.
Minden panaszkodás okot szül...és fordítva is... Minden olyan lépésed, döntésed, amikor választod önmagad, valami jobbat, szebbet és többet hoz.
Ha a hídon állva azon tépelődsz, hogy még mindig nem vagy a túloldalon... akkor annyi ajándékot elveszítesz!
Elveszíted az itt és most, a jelen pillanat szentségét, szépségét.
Elveszíted a már megtett út letudásáért és a haladásáért való hálát.
Elveszíted a lelki nyugalmadat.
Nem látod azt a csodát, ami előtted áll, mert beleragadsz a jelenbe - ami valójában nem megakadás, hanem haladás, de észre sem veszed...
Légy a jelenben - mert sehol máshol nem vagy, csakis itt.
Nézz előre, de ne várd el, hogy mindent láss... mert olyan új út alakul, ami teljesen más, mint amit eddig ismertél és ennek nagy része nem is látható, éppen ezért. Mert sok minden annál is jobb lesz, ami számodra már megszokott.
Elég a bizalom.
Elég a hit.
Elég a megengedés.

Zentai Anna - AsztroHerbárium - Zentai Anna
Fénykép: Buchenauer Zsanett
Egyéni szolgáltatások nincsenek.
Kérdést feltenni e-mailben lehet.
Kéretlen leveleket nem kérek.

23/11/2025

Mostanában egyre erősebben érzékelhető egy kollektív tudati váltás, és sokan éljük meg egyszerre. Ennek lehetnek kellemetlen fizikai jelei is — fáradtság, nyugtalanság, érzelmi hullámzás — de fontos tudni: nem kell megijedni. Ez egy természetes folyamat.

A „negatív” tünetek mellett megjelenhet valami egészen különleges is: szokatlanul erős intuíciók, sőt, egyfajta telepatikus kapcsolódás azokkal, akikkel valóban össze vagyunk hangolódva.
Mintha megéreznénk, amit a másik érez. Mintha átsuhanna rajtunk egy gondolata, még akkor is, ha fizikailag távol van.

Most nagyon nyílik az olló:
– Akivel egy hullámhosszon vagy, még közelebb kerülhet hozzád.
– Akivel viszont nem, egyszerűen leválik. Nem tudtok úgy kapcsolódni, mint régen — és ezt több emberrel is érezheted egyszerre.

Ez azt jelzi, hogy a fejlődési ütemek most erősen eltérnek. Nem is lehet nagyon irányítani.
Ami a legfontosabb: hangolódj a szeretetre és a hálára.

Örülj azoknak, akikkel ez a váltás még mélyebb kapcsolatot hoz.
És engedd el azokat, akinek most máshol van dolga. Lehet, hogy később újra visszakapcsolódnak hozzád — de jelenleg a saját útjukon kell továbbmenniük, mert csak így juthatnak el oda, ami a lélektervük része.

Ez most egy nagy átállás időszaka. Légy türelmes magadhoz — és azokhoz is, akik épp más ritmusban fejlődnek. ✨

19/11/2025

✨ A gyógyulás néha dühöt hoz felszínre – és ez rendben van. ✨

Sokan azt hisszük, hogy a gyógyulás csendes, békés folyamat. De az igazság az, hogy amikor elkezded lebontani a régi mintákat, amikor felismered, mennyi döntésed született félelemből, kényszerből vagy mások elvárásaiból, akkor a harag teljesen természetes reakció.

A harag gyakran a határok születése.
Az idegrendszer üzenete: „Most kezdem megérteni, mi nem szolgált, és mi az, amire szükségem van.”

Ez a gyógyulás egyik legfontosabb pillanata: amikor már elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy megengedd magadnak az érzést.

Néha a harag nem a vég, hanem a kezdet. A valódi önmagadhoz vezető út első tiszta lépése.

29/09/2025

💫✨

Olyan jó lenne, ha a szavaim eljutnának hozzád, és megértenéd, hogy most, ebben az időszakban semmit nem tudsz fejből, az elmédből megoldani. Nincs szükség az elme bölcsességére, mert csak elterelne téged. Egészen addig csűrné-csavarná a dolgokat, amíg el nem hinnéd neki, hogy a változás nélküled is megtörténhet, és tulajdonképpen számodra nem is lényeges. Elhitetné veled, hogy elég ha a többiek változnak körülötted, mert annak egyenes következménye, hogy a világ is változik, amiben élhetsz, és számodra úgyis ez a lényeg, hogy a világ amiben élned kell viselhetőbb legyen.

Jó lenne tudni, érezni, hogy amit mondok, amit üzennek velem-neked, azok a betűkből megszülető, fülünkkel halhatatlan hangok, a szívedig érnek el… A szívedhez, a Lelkedhez beszélek. Elmondom neked, hogy egy nehéz időszaknak most vége van, és csupán napok kellenek, hogy az új elkezdődhessen. Valami rendkívüli van születőben. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor történik meg, nem tudjuk, hogy pont milyen is lesz, de azt tudjuk, hogy szükséges.

Mindenki mást érzékel. Az eddig magadba fektetett munka, a tudatosságod, nyitottságod, és hitrendszered dönti el, hogy mi az amit érezhetsz. Te engeded meg magadnak, hogy része legyél a folyamatnak. Megengedés nélkül nem történik semmi olyan, amire azt mondhatnád, hogy lényeges változás. Megengedés nélkül marad a szürke realitás. A kiszámítható valóság, az egyre szűkülő kockában mozgás. Bezártság, egyhelyben állás. Változatlanság.

A Megengedésben megindul az élet, az áramlás. Mozgás, fejlődés, változás.
Még az is lehet, hogy a megengedés feltétele, az irányítás elengedése, elfogadása a spontaneitásnak. Rugalmasság, nyitottság, próbálkozás. Kudarcoktól mentes elesések utáni felállás. Kezdeményezés, ismerkedés, kapcsolódás. Kinyílás, virágzás. Magból-virág. Virágból-gyümölcs. Érés, érettség, szüretelés, betakarítás.

Halkan szólítalak, hogy ne riadj meg…ÉBREDJ! A TE időd elérkezett!

Magonc Lelkedet ébreszd fel a szendergésből, öntözd, tápláld Fénnyel, és meglátod, gyönyörű virág lesz belőle. Kivirágozhat benned a Lélek, mert most eljött az ideje.
A változás, a lehetőség itt van, egyszerűen csak engedd meg, hogy megtörténjen.
A megengedés a Lélek minősége, az irányítás a személyiségébe szorult ember egyetlen megoldása jelenleg…

Engedd el, a fejedet, a szívedért cserébe…Nem fogod megbánni, ígérem!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta

́bredés

26/09/2025

### Bőrünkig kivakarjuk a trutyit... őskáoszos szintlépések között kapaszkodunk

Szívesen írnám, hogy szállunk a magasban, de nálam legalábbis a mélység taposása zajlik. Olyan hatalmas változások zajlanak, hogy szavakkal már néha nehezen lehet összefoglalni. Mintha egyesével tépkednénk le magunkról az embereket, programokat, szokásokat. Rengeteg terület rendben van, áramlik, ragyog, érezzük, hogy okés minden. Szuper! De a többi! Lelkünkbe, szívünkbe vájnak az energiák, és a torkunk mélyéig megyünk le, könyékig benne vagyunk. Csomó minden egyszerűen csak nem jön össze, és a lecke nem az, hogy nyomjad neki, erőből, megfeszülve, hanem, hogy m**d észrevenni, hogy ezt engedd el végre. Mert nem passzol már, mert máshogy rezeg, más síkon halad, így tőled távolodik. Kirezeg, lerezeg, lerázkódik. Közben a személyiségünk is össztűz alatt van, mintha minden, amit el akartunk takarni, ami elől menekülünk, ami a nem szép részünk, most erősebb lenne, és ő lenne a főszereplő. Tombolás belül, ezért káosz kívül is. De maguk az energiák vezetnek ezeken át minket, csak néha nehéz ez a folytonos szlalomozás. Számomra a zavart az is okozza, hogy a saját stabilitásomat sem találom, mert csomó eszköz, megoldókulcs abszolút nem működik már, így néha azt se tudom, hogyan reagáljak a dolgokra... ez a régi énem? Vagy már az új, csak fogalmam sincs hogy kezeljem? Úgyhogy kitartás Mindenkinek, mert ez is egy szakasz, és amikor mélyből mászunk felfelé, akkor a csodálatos benne, hogy egyre magasabbra érünk, és egyre kevesebbszer megyünk már lefelé...
Nem kell mindent érteni, nem kell mindent megoldani, nem kell mindent tudni; érezni jöttünk és tapasztalni... ebben pedig már k@rvaa jók vagyunk:)))
Áldás és Fény Rátok Kedvesek! Szeretettel, Elsa.

Elsa Sol- Mindennapi Tudatosság 2025.09.25.
mindennapitudatossag.com
Fotó pinterest ###