Fényportál

16/01/2026

A SZENVEDÉS VÉGE

A szenvedés akkor tűnik el az életedből, amikor elfogadod, hogy már túl sok volt belőle – és hogy létezik egy másik út.
Nem akarsz “feladni”, pedig a feladás annyit jelent: elfogadni a pillanatot úgy, ahogy van.
De addig nem tudod megtenni, amíg nem szenvedtél eleget, amíg meg nem érzed, hogy már valóban elég volt.
Egy ponton rájössz, hogy minden szenvedésed önmagadból fakad – abból, hogy nem akarod elfogadni a valóságot, abból, hogy mindent a saját értelmezésed szerint látsz.

A szenvedés nem a helyzetből, hanem a gondolatainkból és értelmezésünkből születik.
Az ember maga teremti meg a saját szenvedését.
És csak akkor, amikor már tényleg eleged van belőle, tudod kimondani: „Nincs többé szükségem erre a szenvedésre.”

A szenvedés nagy tanító.
Sokak számára ez az egyetlen út a lelki fejlődéshez.
Arra késztet, hogy befelé nézz, hogy megértsd az egódat, és megtudd, ki is vagy valójában.
Vannak, akik csak akkor értik meg ezt, amikor már teljesen mélyre kerülnek.
És akkor meghallják az üzenetet:
„Van egy másik módja az életnek – anélkül, hogy további szenvedést teremtenél magadnak.”

Amikor készen állsz meghallani ezt az üzenetet, véget ér a szenvedés állapota.
Mert csak az tudja felismerni a szenvedés szükségtelenségét, aki már átélte azt.
Ez a felismerés hozza el a lelki ébredést.

Amikor már nem okozol magadnak fájdalmat a gondolataiddal, amikor már nem küzdesz mentálisan az ellen, ami van — akkor elérkezik a belső béke.
És ha magadnak nem ártasz többé, másoknak sem fogsz.

Eckhart Tolle

16/01/2026

Nézz csak rám! Ez vagyok én, teljes önvalómban. Nem félek önmagam lenni, az vagyok, akinek mutatom magam. Így vagyok szerethető. Csak arra vágyom, mint mindenki más: fogadj el annak, aki vagyok!

Amikor érzem, hogy annak ellenére szeretnek, hogy mindent tudnak rólam, törekszem, hogy még jobbá váljak. Őszinte életet élek, s bár ez nem mindenkinek tetszik, mindig tudod, mire számíthatsz tőlem.

Igyekszem felismerni magamban azt, amivel szembesít az élet, meggyógyítani lelkem sérült részeit, hogy egyre tökéletesedve lépkedjek előre életem útján. Elfogadlak téged, és arra kérlek, te is fogadj el engem. Bármennyi időre fonódik össze sorsunk, ne feledjük, hogy tükröt tartunk egymás elé, mely mindkettőnknek megmutatja mélyre elásott érzéseit.

Ha ellenérzéseket keltesz bennem viselkedéseddel, nem foglak bántani. Megkérdezem lelkemet, hogy miért is fáj ez nekem. Tudatos létezőként nem ártok, nem rombolok.

Vállalom a felelősséget tetteimért, és igyekszem minden cselekedetem szeretettel átitatni.

Tudom, hogy ahhoz, hogy egy jobb világot teremtsünk a Földön, csupán önmagunknak kell lenni. Megtalálni igaz, régen elnyomott énünket. A saját boldogságom példaként szolgál a kereső lelkeknek. A Föld sorsa a mi kezünkben van.

A szeretet a leghatalmasabb teremtő erő, de addig nem tehetünk semmit, míg magunkban ezt az érzést meg nem találjuk…

Guzsik-Mohácsi Viktória

16/01/2026

16/01/2026

Úgy gondoltam, hogy bármi is történik, lehet egymástól bocsánatot kérni, jóvá tenni az elrontott dolgokat, és tiszta lappal újat kezdeni. De vannak olyan helyzetek, és elsősorban a családokban, ahol nem lehet változást elérni. Mindannyian hordozzuk több generáció fájdalmát és sérelmeit, és ezek az érzelmek adják meg a saját érzelmi életünk alapjait.

Egymás ellen fordult közvetlen családtagok, harag, ami nem múlik. Tettesnek látják a másikat, elfordulnak tőle, kirekesztik. Hiába próbálkozik az egyik, ha nem enged a másik... Kitart, ragaszkodik. Fájdalmát magába zárva, életében csupán vergődik, kínlódik.

Hiába szeretnél segíteni, nem engedi. Elfogadásod és megértésed csupán olaj a tűzre neki...

Bármennyire is fáj, és hiányzik, nem tudsz mást tenni, mint a saját helyeden állva, a saját életedet élve, az ő helyét megtartani. Helyére nem engedni senkit belépni. Az a hely, őt illeti. Elmehet, hátat fordíthat, de a hely ettől még az övé marad.

Amikor már mindent megtettél, nincs más hátra, mint engedni, hogy minden úgy maradjon...úgy, ahogy van...

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea - Talentum

16/01/2026

Január 16.

Ha bármikor kétséged támad afelől, hogy megtegyél-e valamit, vonulj vissza, csendben merülj el a gondolataidban, és várjál Rám; soha ne kapkodj, és soha ne cselekedj az Én áldásom nélkül.

Mindig tudd merre tartasz, és akkor nem fogsz eltévedni az úton; ezért fontos, hogy mielőtt továbblépnél, várjál, amíg megkapod Tőlem a zöld jelzést, az engedélyt utad folyatására.

A csendes elmélkedés, és a Reám való várakozás nem elvesztegetett idő. A helyes cselekvéssel sok-sok időt tudsz megtakarítani; nem úgy a kapkodással, amikor türelmetlenséged helytelen cselekedetre sarkall, és emiatt vissza kell menned a már megtett úton, hogy jóvátehesd mindazt, amit zabolázatlan elhamarkodottságodban tettél.

Amikor tudod, hogy valami helyes, ne késlekedj azonnal véghez is vinni.
Amikor azonban a bizonytalanságnak akár csak a leghalványabb érzése is felüti a fejét, akkor kell várni, várni, várni, egészen addig, amíg a cselekvés előtt a dolgok teljesen ki nem tisztulnak előtted.

Eileen Caddy: Nyisd meg lelked ajtaját

08/01/2026

Hóvarázslat ❄️💙✨💙❄️
Szeretem ezt az időt…a hangulatát, az érzéseket, amiket elindít bennem…
A téli hidegben, az emberek otthonaikba húzódnak, mégis, mikor megjelenik az első hó, még a legfázósabbak is szaladnak ki a természet ölelő karjaiba, hogy gyerekként kacagva érezzék arcukon a leeső hópelyhek könnyű simítását…
A hópelyhek fehér apró angyalok ✨😇, akik az isteni tudást közvetítik felénk az Univerzum fényes szövetéből. Egy pici Mennyországot hoznak a Földre, a hófehér szín ragyogásának tisztaságával, ártatlanságával, és a víz átalakulásának erejével mutatják meg az élet örök körforgásának igazságát.
Talán soha nem volt ekkora szüksége a Földnek és nekünk embereknek egy csipet Mennyországra…a Hó Fehérségének reményt adó tisztaságára, mely egyszerre ajándékoz meg a remény és kegyelem ajándékával. És a Hit erejével…hogy bízzunk egy tisztább, jobb, Új Világban.
Menj ki ma a hóba…és fürdőzz meg a felénk közvetített égi tudás energiájában…fogadd magadba az emlékezés erejét…a kegyelem és remény energiáit. 🙏✨🙏❄️❄️❄️

Sándor Judit - Jóportál

08/01/2026

Lélekvisszahívás kell ahhoz, hogy te újra te lehess. Hunyd le a szemdet, és mond ki: Én itt vagyok, túléltem… Itt vagyok az életben, és arra kérem a Lelkemet, hogy térjen vissza hozzám, tartson velem. Alázattal meghajlok a Lelkem előtt, és kérem lásson meg engem, ismerjen fel. Helyet, teret adok neki az életemben. A félelmekről lemondva, a szeretetet választva visszatérek az életbe, az életembe. Vége van! Valami véget ért, és én túlélő vagyok, túléltem.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

08/01/2026

Az angyalok mai üzenete a tiszta energiák fontosságára hívja fel a figyelmedet. Úgy látják, hogy mostanában az egó próbál nagyobb hatással lenni az életedre, de amennyiben a szeretetet és az elfogadást erősíted magadban, akkor az egó is el fog halkulni, és a haladásod sokkal egyszerűbbé válik. A lelked a tiszta energiákra vágyakozik, és amennyiben ezt megadod neki, akkor ki fog viráhozni az életed.

A csodák világa

08/01/2026

Január 8.

Mi az, amit a tudatodban tárolsz? Én csakis a legjobbat, a legkiválóbbat akarom neked.

Ha saját szabad akaratodból a kevésbé jót választod, és azt magadhoz veszed, és megelégszel a második legjobbal, az ellen semmit nem tudok tenni.

Soha ne félj elvárni a legjobbat.

Soha ne érezd úgy, méltatlan lennél a legjobbra, vagy hogy nincs jogod rá.

Én mondom neked, hogy a te igazi örökséged a legjobb, de arra igényt kell tartanod; el kell fogadnod, és el kell várnod. Fogadd el, a tiéd, ez az Én ajándékom a számodra.

Elfogadod-e teljes, hálatelt szívvel, vagy visszautasítod? A hamis alázatosság ne akadályozzon meg abban, hogy elfogadd, ami jog szerint a tiéd; és ne csupán elfogadd, hanem büszkélkedj vele, és adj örök hálát érte!

Becsüld meg, mint legféltettebb kincsedet, és figyeld, amint az életedben valóra válnak a csodák - a legcsekélyebb kétely nélkül tudnod kell, hogy tiéd mindenem, amim csak van.

Eileen Caddy: Nyisd meg lelked ajtaját

04/01/2026

A kimerült, ifjú angyal egy városi lakás ablakpárkányán ült, és szomorúan nézte a kanapén mozdulatlanul fekvő nőt.

— Le vagy maradva az ütemtervtől — hasított bele élesen a hang a háta mögött.

Mellé érkezett az idősebb, ősz angyal, s könnyedén hozzáérintette szárnyát.

— Őszintén szólva már nem tudom, mit tegyek vele — suttogta kétségbeesetten a fiatal.

Az idősebb előhúzott egy se honnan felbukkanó kartont, és olvasni kezdett:

— Valerija Vlagyimirovna asszony, 36 éves. Irodalmi és képzőművészeti tehetség — kiaknázatlan. Esélyek boldog házasságra és két, korban közeli fiúgyermekre — szintén megvalósítatlanok.

A fiatal felsóhajtott:

— Nem akar semmit. Meséket kellene írnia gyerekeknek, illusztrálni, rajzolni. Ehelyett… jogász egy nagy cégnél. Gyűlöli a munkáját, mégis makacsul jár be, mint egy konok kos. Rettenetesen fél elveszíteni a pénzt, miközben kizárólag olyan üzleti kosztümökre költi, amelyeket maga sem képes elviselni. Lakást vett a belvárosban, de csak éjszaka látja, amikor hazatér aludni.

Pedig ha mindent hátrahagyna, és végre azzal foglalkozna, amit szeret, egy éven belül ugyanennyit keresne. A tenger mellett élne, ahol gyermekkora óta vágyott kövér, vörös macska várná… És a szerelemmel is ugyanez a helyzet: az igazi ott vár rá már öt éve. Még egy kiscicát is befogadott és felnevelt, mintha tudatosan a találkozásukra készült volna.

Az idősebb megdörzsölte a kopasz fejét:

— Inspiráló álmokat küldtél? És a szükséges találkozásokat is megszervezted?

— Álmokat, rajztanfolyamok hirdetéseit, irodalmi pályázatokat… Mindent töröl, el sem olvassa. Még a találkozást is majdnem összehoztam azzal a férfival: a városba jött egy barátjához. De ő elment mellette, telefonnal a fülén — épp egy ügyfelet tárgyalt ki — vallotta be megszégyenülten a fiatal.

— Rendben. Ideje radikálisabb módszereket bevetni — mondta eltöprengve az idősebb.

…A reggel a főnök hívásával kezdődött:

— Fél óra múlva indul a gép. Délen gond van a fióknál, intézd el — és prémiumot kapsz. Ha elbuksz, számíts megrovásra.

Néhány órával később Valerija egy déli város rakpartján állt, és mélyen beszívta a sós levegőt. Már indult volna a fiók felé, amikor egy kerékpáros — túl későn észrevéve őt — egyenesen nekiütközött. A nő lezuhant a lépcsőn a vízbe, és csak annak a férfinak köszönhette az életét, aki habozás nélkül utána vetette magát.

Este a főnök felháborodva hívta fel, miért nem jelent meg a munkahelyén. És akkor, fejfájással, könnyek között, Valerija hosszú évek után először kimondott mindent, ami benne felgyűlt. És munkanélkülivé vált.

…A kórterem ablaka alatt egy fa ágán két angyal üldögélt.

— Nem volt ez túl kegyetlen? Most kórházban van… — kérdezte bizonytalanul a fiatal.

— Nem. Pont megfelelő. Nem menekülhet el, és ez a sokk végre kizárja a felesleges gondolatokat. A rendelt társa pedig már mindent megértett — látod, hogyan jön mindennap mandarinnal? — mosolygott az idősebb.

— És a művészet? — kérdezte az ifjú.

— Holnap a szomszéd nő elhagyja a kórházat, és „véletlenül” ott felejt az éjjeliszekrényen egy rajzalbumot ceruzákkal. Akkor veszi kezdetét minden — dörzsölte össze elégedetten a kezét az idősebb.

Szerző: Tamara Csisztyakova