17/01/2026
"A „jó kislánynak lenni” alapvetően nem viselkedés, hanem alkalmazkodási stratégia. Azt jelenti, hogy a kapcsolat biztonságát fontosabbá teszed, mint a saját igazságodat.
A jó kislány figyel, igazodik, előre érzékeli, mire van szükség, és ahhoz formálja magát. Nem azért, mert hazudik, hanem mert megtanulta: így marad szerethető, így kerülhető el a konfliktus, a harag, az elutasítás. Gyakran csendes, kedves, segítőkész, „érthető”, és közben észrevétlenül háttérbe tolja a saját dühét, vágyait, határait.
Belül azonban a jó kislány sokszor feszül. Nem tud igazán nemet mondani, nehezen vállalja a haragját, és gyakran bűntudata van akkor is, amikor jogos igényei lennének. Megtanulja kontrollálni magát, a testét, az érzelmeit, mert a spontaneitás kockázatos volt egykor.
Felnőttként ez úgy jelenik meg, hogy „túl rendes”, „túl megértő”, „túl sok mindent elvisel”, miközben belül elfárad, kiürül vagy hirtelen robban. A jó kislány nem rossz rész – egykor túlélést szolgált –, de ha egyedül ő irányít, akkor az élet beszűkül, a női erő elcsendesedik, a harag pedig árnyékba szorul.
A gyógyulás nem abból áll, hogy „rossz kislánnyá” kell válni, hanem abból, hogy a jó kislány mellé visszakerül az a rész is, aki érez, határt húz, és nem magyarázkodik. Amikor ez megtörténik, a kedvesség már nem félelemből fakad, hanem valódi választás lesz."
Szilasi Márt
Benneteket is él jókislány? Hogy vagytok vele?
Én hosszú évekig ebből a jokislany stratégiáról működtem. Már gyerekim is voltak mikor kezdtem ráeszmélni hogy ez nem kényelmes. Mi más is lehetséges ami közelebb visz önmagadhoz?
