15/10/2025
Ritkán írok mostanában – nem azért, mert nem történik semmi a szakmai életemben, amit megoszthatnék. Épp ellenkezőleg.
Annyi minden történik, változik, hogy az írásra egyszerűen nem maradt idő. Az életem szeptember óta mozgalmas, sokszínű irányt vett.
Kevés ugyan a privát terápiás munkám, annál több az intézményi feladatom.
A Thalassa Ház zeneterápiás csoportja mellett egy pszichiátriai nappali klubban és egy idősek klubjában is dolgozom, emellett pedig a Mazsihisz Szeretetkórház rehabilitációs osztályán kezdtem zeneterápiás munkát.
És hogy a gyerekek se maradjanak ki: a veszprémi Bárczi Gusztáv Iskolában a harmadikosokkal zenélünk együtt hetente.
Sokszor érzem mostanában, hogy az élet egészen mást kínál fel, mint amit tervezek.
Bevallom, ez elsőre nem mindig könnyű.
Új helyzetek, újfajta feladatok, amelyek eleinte nyitottságot, rugalmasságot, bátorságot igényelnek, és mindez erőfeszítéssel jár.
A változáshoz való alkalmazkodás része sokszor az elbizonytalanodás is:
vajon menni fog-e, jól csinálom-e, megállom-e a helyem az új kihívásokban?
De tudom, hogy ezek a nehezebb érzések idővel átalakulnak, elcsitulnak – és közben fontos szerepük van abban, hogy önreflektív, élő és tanulni képes maradjak.
A csatolt képeken a veszprémi Eötvös Károly Könyvtár szakmai rendezvényén tartott bemutató foglalkozás részletei láthatók – egy újabb állomás abban, ahogy a zeneterápia egyre több helyen és formában kap teret.
---
