11/09/2025
HU then GB
Unortodox főzés avagy más területeken is érvényes megközelítés
Nagymamámtól, édesanyámtól és svéd barátnőmtől tanultam főzni. Szerintem, és ami fontosabb, mások szerint is jól főzök, mert lelkesen tanultam, és sokat gyakoroltam. Éppen ezért merek kreatív lenni és tetszés szerint változtatni az összetevőkön, vagy az elékszítési módokon. És még egy nagyon fontos dolog, szeretem magamat annyira, hogy munkafázis-, idő- és energiaspórolás céljából sok mindent saját belátásom szerint valósítsak meg a receptek vakon követése helyett.
A képeken egy nagyon egyszerű példán szemléltetem ezt, aztán elmondom, hogyan használható ez a megközelítés pl akár szigorú étrendi diéták kivitelezésénél, – és ismerek néhányat annyira, hogy ilyen kijelentéseket tehessek – amik módosítások, értsd személyre szabás nélkül, csupán one-size-fits-all (egy méret mindenkinek) terápiák lehetnek csak.
Ma ebédre szilvás gombócot készítettem. Én ezt sokak megrőkönyödésére úgy készítem, hogy a szilva a gombócon kívül van. Miért? Mert a kis gombócokat sokkal könnyebb és gyorsabb töltelék nélkül elkészíteni. Ráadásul nem repednek ki főzés közben, így nem folyik ki a fincsi töltelék a főzőlébe. Ha kívülre teszem a szilvát, sokkal többet lehet a gombócokra halmozni.
A prézlit soha nem vajon/olajon pirítom, mert nem egészséges és könnyebben megég, mintha szárazon pirítom, és ha nagyon finomat akaork készíteni, akkor egy kis vajat dobok rá, amikor már kész. Egyébként ezzel kalóriaszegényebb is lesz az étel.
Igen ám, de eszembe jutott, hogy mennyire szeretem a dödöllét, ami úszik az olajban/zsiradékban és fejre állok tőle (májam-epém nem szereti). Ezért gondoltam egyet, és a félbevágott, kifőtt gombócokat készen vásárolt pirított hagymára tettem, megcsapkodtam pár kanál tejföllel és voilá, készem is volt az epekímélő (hagyma nélkül még inkább az lett volna!) dödöllém.
Csakhogy, ha már krumpli, meg tejföl, akkor beugrott másik nagy kedvencem a sztrapacska. Volt itthon juhtúró (ah minő véletlen), így azonnal megkínáltam a dödöllét egy kevéssel, és hoppá, sztarpacskám is lett.
Ennyi. :-)
Hogy jön ez az egész a gyógyító céllal alkalmazott étrendi terápiákhoz? Hát úgy, hogy lehet valamit betű szerint követni, és akkor is csinálni, ha beledöglök, akkor is ha érzem, hogy a testem nem bírja. És lehet úgy is, hogy bizonyos módosításokat, személyre szabásokat végzek, hogy a végeredmény jó legyen. Itt nem arra a nem bírásra gondolok, hogy nincs kedvem. Nem! Arra, amikor a test sikít (órákig tartó böfögés, felfújódás, viszketés, kiütés, hányás stb), hogy ez így nem jó. Vagy tudom, hogy valami nem lesz jó, mert van ismert ételintoleranciám vagy allergiám.
Ilyenkor jól jön ez a szabadabb megközelítés. Persze kell hozzá elegendő háttértudás, hogy tudjam, mit hogyan kell tennem, hogy ne veszélyeztessem a gyógyulásomat. Én két étrendi terápiát ismerek nagyon jól. Az egyik elemeit - bár sokszor követtem időszakosan, így tapasztalatból is ismerem – tanítottam/tanítom: ez a Gerson terápia, a másik, amit 2 évig követtem is a GAPS.
Mindkettőre igaz, hogy szigorú rendszerek, hogy nem mindenkinek valók, hogy vannak elemeik, amiket esetleg módosítani kell, azaz személyre kell szabni őket.
Még egy dolog: ami merev, feszes, az sokkal könnyebben eltörik, mint az, ami rugalmas, képlékeny. Mint az élet, az evolúció.
Ha a Gersonnal vagy a GAPS-szel kapcsolatban bármi érdekel, írj priviben. Ha „csak” főzési tanácsot, okítást, vagy bemutatót szeretnél, akkor is írj bátran!
Ha tetszett, nyugodtan oszd meg!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Unorthodox cooking – or an Approach valid in other areas
I learned how to cook from my grandmother, my mother, and my Swedish friend. I believe – and more importantly, others tell me too – that I cook well, because I learned with enthusiasm and practiced a lot. That’s why I dare to be creative and freely change the ingredients or the method of preparation. And here’s another important thing: I love myself enough to save time, energy, and effort by doing things my own way instead of blindly following recipes.
In the photos, I’ll show you a very simple example of this, and then I’ll explain how this approach can also be applied when following strict dietary therapies – some of them I know well enough to make such statements. Without modifications – meaning personalization – these can only ever be “one-size-fits-all” therapies.
Today for lunch, I made plum dumplings. To many people’s surprise, and astonishment I prepare them with the plums outside the dumplings. Why? Because making small dumplings without filling is much quicker and easier. Plus, they don’t crack while cooking, so the delicious filling doesn’t leak into the water. And if I put the plums on the outside, I can pile on many more!
I also never fry the breadcrumbs in butter or oil, because it’s unhealthy and they burn more easily. I toast them dry, and if I want to give it some extra taste, I add a little butter at the end. This way, the dish is also lighter in calories.
But then I remembered how much I love dödölle (a traditional potato dish), even though it swims in fat and my liver and gallbladder hate it. So I had an idea: I placed the boiled, halved dumplings on some store-bought fried onions, added a few spoonfuls of sour cream – and voilà, I had a gallbladder-friendly version of dödölle (without onions it would have been even kinder to my liver!).
But since it was already potato and sour cream, another favorite of mine popped into my head: sztrapacska (Slovak-style dumplings with sheep cheese). I was lucky, I had some sheep cheese at home, so I treated my dödölle with it – and suddenly I also had sztrapacska.
That’s it. :-)
So how does all this connect to dietary therapies used for healing? Well, you can either follow something to the letter – even if it makes you miserable, even if your body is clearly rejecting it –or you can make certain adjustments and personalizations so that the end result actually works for you. I’m not talking about just “not being in the mood” to stick to a plan. No! I mean those times when the body screams at you (hours of burping, bloating, itching, rashes, vomiting, etc.) that something is wrong. Or when I already know something won’t be good because of a diagnosed food intolerance or allergy.
That’s when this freer approach becomes useful. Of course, you need enough background knowledge to know what you’re doing and to make sure you don’t endanger your healing process. I know two dietary therapies really well.
One of them – the Gerson Therapy, and its elements – I’ve been teaching and also followed for shorter periods, so I know it from experience.
The other is GAPS, which I followed strictly for two years. Both are rigid systems, not suitable for everyone, and both require adjustments – personalization – for some people.
One more thought: what is rigid and stiff breaks much more easily than what is flexible and adaptable. Just like life, evolution.
If you’d like to know more about Gerson or GAPS, message me privately.
And if you “just” want some cooking advice, a lesson, or a demonstration, feel free to contact me too!
If you liked this, go ahead and share it!
Thank you for reading!
