05/05/2024
Ha anyám ma is élne, egyszerűbb lenne minden. Vennék neki egy nagy csokréta virágot, és ahogy azt már sok éve is írtam, főznék egy különlegesen finom vacsorát, amit kis családi összejövetel alkalmából este együtt elfogyasztanánk, és aminek záróakkordja kedvenc desszertje, a madártej lenne.
De már régóta nem él. Odafent van már harmincöt éve. Így ma is csak ezzel a régebbi írással tudom őt köszönteni, úgy érzem, ebben minden benne van, amit érzek.
Amíg anyám élt, soha nem sikerült úgy megünnepelni ezt a napot, ahogy megérdemelte volna. Akkoriban nem volt túl sok pénzem és még ajándékféleségeket sem csináltam, amiknek azt hiszem, nagyon örült volna. Szerény kis május eleji vasárnapjaink voltak, kis virággal, puszival. Nálunk egyébként sem volt nagy ünnep az anyák napja, ahogy a gyereknap sem. Talán azért alakult ez így, mert az év 364 napján alapvetően gyereknap volt és anyák napja, feleslegesnek tűnt az erről való megemlékezést egy napra koncentrálni.
Az igazsághoz az is szorosan hozzátartozik, hogy amíg élt, sosem gondoltam arra az eshetőségre, hogy ez esetleg lehet másképp is.
Azt hiszem, sokan vagyunk ezzel így...
Amíg él az anyánk, azt gondoljuk, hogy egy anyának az a dolga, hogy éljen. Legyen. "Van"-jon. Akkor is, ha szükségünk van rá, de akkor is, ha nincs szükségünk rá, akkor is ott kell érezni a háttérben, hogy bárhol, bármikor, ha újra szükség lenne rá, felhívhassuk, megkereshessük, segítségét, támogatását, véleményét kérjük. Vagy csak egyszerűen beszélhessünk vele, halljuk a hangját, vagy találkozva vele, érezhessük, ahogy - ha éppen máshogy nem is - de a tekintetével végigsimít rajtunk.
Amikor egy anyával bármilyen módon kapcsolat létesül, személyesen, telefonon, mailen, skypon, vagy akár csak gondolatban, egy eltéphetetlen energiaszál feszül ki újra meg újra anya és gyermeke között. Ez a lehető legforróbb drót, ami emberek között létrejöhet. A kisgyermekek ezt még tudat alatt használják. Ha sírnak és anyájuk megszólal, bemegy hozzájuk, vagy felveszi őket, de akár csak, ha odagondol rájuk, mint egy első osztályú riasztóberendezés, beindul az anya által biztosított védelmi rendszer. Ami rögtön magával hozza a biztonságérzetet és a megnyugvást is. Meghozza azt a boldogító érzést, hogy nem vagyok egyedül a Földön, nem vagyok egyedül bajban, örömben, mert kinek a létemet köszönhetem, kinek méhének lakója voltam, kinek melléből táplálkoztam, aki minden pillanatot követett eddig is, ezután is, a fogantatásom pillanatától kezdve - itt van velem. És amíg egyetlenegy egy ember van a világon, aki minden körülmények között, mindennek ellenére és dacára szeret minket, addig van remény. Mindig és mindenre.
A forró drót az első években látszólag a gyermek érdekeit szolgálja, de elég egy anyának csak pár órára elválnia kisgyermekétől ahhoz, hogy kiderüljön, ez a dróton zajló mérhetetlen szeretetáramlás mindkét felet egyformán táplálja. Mikor kicsi a gyermek, szinte fáj minden gyermek nélkül töltött óra. Később ez az érzés valamelyest kopik, mivel erre a forró dróton zajló adásra, egyre többen ráhangolódnak, sok-sok szeretet-fonál csatlakozik az alapvezetékhez. Rögtön az elejétől fogva az apák, majd nagyszülők, rokonság, később a barátok, szerelmek, saját gyermekek, unokák, és sok mindentől függően bekapcsolódhatnak (vagy nem) ebbe az áramlásba az égi erők is. Minél többen táplálják, ezt az egyre vastagabb szálat, annál kisebb az eredeti forrás szerepe, feladata. Idővel az anya, másfelé is hasznosíthatja a feleslegben megmaradó szeretet-energiáját. Ezt azért is praktikus megtanulni, hogy később nagyszülőként, már csak oldalági tápláló fonalként működjön, és semmiképpen ne akarjon fő forrássá válni az unokák életében.
Amíg él az édesanyánk, nem is lehet más variációt elképzelni. Azt, hogy még egy anya is meghalhat, az ember csak akkor fogja fel, amikor ez már bekövetkezik. Ekkor- ripsz-ropsz- felnövünk általában.
Mindezzel együtt - akár él anyánk, akár eltávozott már, akármennyire háttérbe vonult már az anyai szeretet, akárhány új tápláló szeretet-fonál csatlakozik az alapforráshoz, akárhogy cserélődnek, változnak a kábelen belüli drótok, a kábel, amiben mindez zajlik, ami mindennek helyet biztosít, életünkben és még a halál után is, elszakíthatatlanul és bármikor tisztán érzékelhetően – örökre megmarad.
Boldog anyák napját kívánok minden édesanyának, nagymamának, dédmamának, pótmamának - miképpen itt a Földön, azonképpen a Mennyekben is. ❤️
Szeretettel
Anna
