07/03/2026
"Magában a fájdalomban is, amit néha a legnagyobb ellenségednek érzel, ott van a lehetőség, hogy ha figyelmesen hallgatsz rá, idővel a tanítóddá vagy akár végül a szövetségeseddé és a barátoddá váljon."
Jon Kabat-Zinn
A fájdalom természetes, a szenvedés alól viszont felszabadíthatjuk magunkat.
Amikor a ,,Hogyan?" kérdésre keressük a válaszainkat, abból érdemes kiindulni, hogy elkezdünk a fájdalom természetes lényegével megismerkedni. Erre rengeteg lehetőségünk van; például a biológia, az élettan, a pszichológia, a filozófia, a spiritualitás, stb. tanai, modelljei, nézetei, amelyek az egyre mélyebb és sokrétűbb megértésen keresztül vezetnek a ,,Hogyan?" felé vezető utunkhoz.
A nyitott, tudatos, megfigyelő és tapasztaló jelenlét fejlesztése szintén segíti a megértést, a belátást, az elfogadást. Támogatja a ragaszkodás, az ítélkezés, az ellenállás által fenntartott szenvedés alól történő fokozatos felszabadulás folyamatát.
A ,,Hogyan?" kérdésére adható konkrétabb válaszainkhoz vezető út mindannyiunk számára egyedi, mert összangban kell, hogy legyen az egyedi idegrendszerünkkel, a személyiségünkkel, az egyedi élettörténetünkkel, az egyedi tapasztalásainkkal, az értékrendünkkel. Ezt fontos szintén mélyen megérteni és tiszteletben tartani, ahogy azt is, hogy valaki elszánja-e magát erre az összetett és hosszantartó önismereti folyamatra vagy sem.
A gondolataink megosztásával inspirálhatjuk egymást ezen az úton. 🙏❤️
Minden szenvedésünk abból fakad, hogy azt hisszük: az életben csak a jó létezik. Rettegünk a fájdalomtól, a veszteségtől, de még a legkisebb kényelmetlenségtől is. Meg abból, hogy azt hisszük, a fájdalomba feltétlenül bele kell pusztulni.
Nem tudom elképzelni kávé nélkül a reggelt - mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, vagy lehet, hogy ő maga az, aki önszántából alárendelődött egy rituálénak. De mi van, ha egyszer az egész világon elfogy a kávé? Akik járnak hozzám jógázni vagy elvonulásokra, tudják, hogy a kávézás a kedvenc példám a ragaszkodás okozta szenvedés szemléltetésére. Időnként én is iszom kávét, de nem forog körülötte az életem, nem határozza meg a hangulatomat, hogy iszom-e vagy sem. Nem rendelődtem alá neki, vagyis semmilyen szinten sem függök tőle.
A kávé nélküli reggel, a megszokott komfort hiánya egy utazáson, elromlott mosógép, internet leállás: kényelmetlenség, de nem tragédia.
Földrengés, szökőár, lavina, olyan természeti csapások, amelyeket nem tudunk sem megelőzni, sem megállítani. Óvintézkedéseket tehetünk legfeljebb magunk és szeretteink érdekében.
Nekimennek a kocsimnak, vagy ellopják, meghal az anyám, elviszi a bank a házamat, kicsalják a pénzt a bankszámlámról: veszteségek, amik megtörténhetnek, és amikkel kapcsolatban fájdalmat élünk meg.
A jövőn pörgetni a gondolataimat. Mi lesz, ha. Háború, elhúzódó légtérzár, gyógyíthatatlan betegség, megcsal, megun, elhagy, megcsalom, megunom, meghalok. A múltban keresni boldogságot: milyen jó volt, amikor. Ölelve, élve, szeretve. Fájdalmak.
Nehezen viseljük, mert nem tanították meg, hogyan kell szépen fájni. Ne is beszéljünk róla. Jobb nem is gondolni rá. Ne sírj. Ne szomorkodj. Ne hisztizz. Fel a fejjel. Legyél erős. Mindenkinek ismerős mondatok. Pedig mennyivel fontosabb lett volna felnőni abban, hogy: tudom, hogy ez most nehéz neked. Nyugodtan lehetsz szarul, el fog múlni. Engedd, hogy fájjon, ez a te érzésed.
Magunkra maradtunk az érzéseinkkel, de ahelyett, hogy megijednénk tőlük, hasznosabb megtapogatni őket, türelmesen magunk mellé ültetni a kanapén, ölbe tett kézzel vendégül látni, kedves félelem, bejöhetsz, de ne maradj túl soká, mert az már nem hasznos. Az elhúzódó félelemből lesz ugyanis a szenvedés.
A nehézség, a kellemetlenség, a kényelmetlenség, a fájdalom, a szomorúság ugyanúgy az élethez tartozik, mint a sáros ősz, a színtelen tél, az esős tavasz, a perzselő nyár. Nem csak kellemes 25 fokos napsütés vagy téli mesevilág létezik térdig érő hóval. A kellemetlenségek létezésének elfogadásával magunkat gyógyítjuk.
A fájdalom természetes. A szenvedés viszont választás.
