29/09/2025
Ismét útnak indulok, egy újabb izgalmas, számomra ismeretlen megálló felé. Mónika mellé szegődőm útitársnak, aki 2024-ben stroke-on esett át alig 31 évesen, és ennek következtében az eddig általunk is ismert és használt mindennapi rutinokat újra kellett tanulnia immár egykezesként. Abban a reményben írom cikkem, hogy ez által megkönnyíthessük az egykezes életmódot folytató betegeink önellátását.
Mónika beszámolója, tapasztalatai alapján és az intézetünk terapeutái által összeállított kisfilmek segítségével olyan hétköznapi praktikákat mutatunk be, amik nagyban megkönnyíthetik az amputáción, súlyos végtagi csonttörésen vagy stroke -on átesett olvasóink mindennapjait.
Mónikát kérdeztem, hogyan sikerült elsajátítani az egykezes életmódot, és mennyiben könnyítette meg a mindennapokat?
„A mozgásszervi rehabilitáción megtanultam az alapokat: újra ülni, állni és járni, majd elsajátítottam az egykezes életmód részleteit.
Bár balkezes vagyok, az alkalmazkodás kicsit könnyebb volt, de minden hétköznapi rutint újra kellett tanulnom. „
Az önellátáshoz, háztartási munkákhoz, öltözködéshez minden egykezes praktikát magáévá tett és beépített mindennapjaiba, mint például:
„A ruhák fel- és levételét, a zokni és cipő felhúzását, cipőkötést is egy speciális egykezes módszerrel, valamint a konyhában az egykezes vágódeszka, a krumplihámozó és az elektromos aprító használatát. Segédeszközök nélkül a tisztálkodás sokszor nagyon nehéz lenne. A kádba vagy zuhanyzóba vezető kapaszkodók, a zuhanyszék, és a pumpás adagolók mind biztonságot és kényelmet adnak, megkönnyítik a napi rutint Ezek a folyamatok visszaadták az önállóság érzését, nem kellett többé segítségre várnom sem az önellátásban, sem, ha el akartam indulni otthonról.”
Mónika elmeséli mit jelent igazán az egykezes életmód.
„Az alkalmazkodás és a kitartó gyakorlás megmutatta, hogy az egykezes életmód nem lemondás, hanem lehetőség az önállóság visszaszerzésére. Az apró lépések vezetnek el a mindennapok örömeihez, és minden újonnan megtanult mozdulat önbizalmat ad.”
Mint minden cikkem, a mostani is azért íródott, hogy reményt adjunk, hogy azt, aki hasonló helyzetben van, mint Mónika, a leírtak alapján, a videók megnézésével biztosítsuk arról, hogy nincs lehetetlen.
Az apró sikerek, mint a ruhadarab felhúzása vagy egy önálló fürdés, mind győzelemnek számítanak.
Minden, amit egyedül, segítség nélkül sikerül megoldani, az mind siker és örülni kell neki, győzelemnek kell megélni.
Mónika üzenete a sorstársaknak: - „Ne add fel, keress eszközöket, kérj segítséget, tanulj új módszereket – örülj minden apró előre lépésnek. Az önállóság lassan, türelemmel, kitartással épül újra; és amikor rájössz, hogy meg tudod csinálni, semmihez sem fogható erőt kapsz.”
