23/08/2025
Ma reggel a program helyszínére menet hátulról belém jött egy autó. Szerencsére senkinek nem lett baja (a kocsijainknak annál inkább) – de a helyzet nagyon megviselt. Őszintén szólva egy pillanatra azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán odaérek-e, és ha igen, képes leszek-e megtartani az erdőfürdőt.
Volt már olyan, hogy rossz lelkiállapotban érkeztem, és emiatt az erdőfürdő- vezetés sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Azt viszont nem akartam, hogy 11 ember hiába várjon, ezért a baleset után elindultam feléjük. Öröm az ürömben: pont a stresszoldás volt a fókusza a mai sétának.
Ritkán szoktam hangulatmérő tesztet kitölteni, most azonban megtettem. Az eredményeket az utolsó képen látjátok – beszédes számok. A szorongásom a felére csökkent, a feszültség és a düh is oldódott, a kimerültség alábbhagyott.
Vittem magammal olyan gyakorlatokat, amelyek segítenek oldani a belső feszültséget – és az erdő minden rezdülése, minden apró békés pillanata mintha nekem is szólt volna. Végül nemcsak a résztvevők, hanem én magam is éreztem, ahogy lassan kisimulok..
A természet kézen fogott, és megmutatta, mit jelent elengedni. Ez az élmény újra emlékeztetett rá, milyen ereje van néhány békés, természetben töltött pillanatnak. Nem kell hozzá nagy dolgokat tenni – csak jelen lenni, lélegezni, és engedni, hogy az erdő tegye a dolgát. 🌿💚
