08/02/2026
Tessék, akkor elmondom a titkot.
Most, itt.
Felfedem az egészet.
Az a helyzet ugyanis, hogy nem, nem vagyok boszorkány szerintem. Sem tündér. Sem angyal, sem izé, varázsló, satöbbi. Nagyon-nagyon kedves, amikor valaki ilyen szavakkal illet, de ez nem az a poszt, hogy “vendégeim mondták…” - aka kerülőúton elmesélem milyen csodálatos vagyok, szóval nem erről van szó, hanem bár tényleg örülök, amikor valaki úgy érzi, hogy az egyik varázslény volnék a fentiek közül, mert olyan érzés volt a lomi, hogy húha, és az érintés, ami irritálni szokott valakit, most mégsem irritált, a beleoldódás nagyobb volt, mint amire számított, olyan tripje lett, ami megdöbbentette, és felidézett vele valami fontosat - csak random példákat hoztam -, de szeretném elmondani, hogy… ami történt, a “varázslat” egy dolgon múlott leginkább: a figyelmen. Vagy lehet, hogy mondhatjuk úgy, szeretetteli figyelmen, jó szándékú figyelmen - valami ilyesmi az “aloha”, amit a lomi kezelők emlegetnek. Ez az egy, a nagyon figyelmes, szeretettel érintés, amitől esetleg úgy érzed, hogy
🌊 betépsz
🌊 eszedbe jutnak régen felidézett emlékek
🌊 megnyugszol
🌊 varázslat történik, és visszaköszön egy fontos ember közelsége az életedből
🌊 egységet élsz át
🌊 megengeded az érzéseket
🌊 mély félálomba merülsz
🌊 biztonságban érzed magad,
vagy bármi, amit kivált belőled aktuálisan egy lomi kezelés. Egyszerűen ennyi az oka.
De persze megfordíthatjuk az egészet: a szeretetteljes érintés varázslat. Ezt nagyon fontos megtapasztalni, és most jön az extraság: egyébként meg lehet ám tanulni. És lehet fejleszteni. Mindannyiunknak. És ha fejlesztjük, akkor majd terjedni tud.
Ahogy Kirstie Simson mondta, aki valamiért nagy hatással volt rám tavaly nyáron, “ha megtanuljuk tisztelettel érinteni egymást, megmenthetjük a Földet.” Ezt tanítja egyébként a Touch Medicine - Kahuna massage school is, ahol folyamatosan tanulok én is, és ahol ezt az érintést fejlesztjük, vigyázunk rá, tapasztaljuk és tanuljuk. Ennek a fejlődésnek szerintem soha nincs vége. De tényleg a tiéd is lehet. Mindenkié lehet. Jó út erre a lomi, és vannak más utak is persze. Fontos ilyen érintést és figyelmet újra és újra kapni, és aztán megtanulni adni.
A lomi kezelésben minden más tényleg csak technika. És a technika fontos, muszáj ismerni, de aloha nélkül, jó szándékú, tiszteletteljes, szeretetteljes érintés nélkül mi az? Zengő érc és pengő cimbalom, ahogy Pál apostol mondja egy teljesen másik kultúrában:
“Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”
Ez a titok. Nem belőlem jön, hanem a tiszteletből és a szeretetből. Ebben nyílik ki mindenki, aki megtapasztalja. Ez ennyi. Sok vagy kevés. Mindenki eldöntheti.
