Szalai Lilla vagyok, pár- és családterapeuta jelölt, irodalomterapeuta, coach, anya, társ, gyerek, testvér, barát, segítő, olvasó, hallgató, odafigyelő, tanuló, felfedező, kérdező…
Kisiskolás korom óta szenvedélyesen érdekelnek az emberi kapcsolatok, figyelem a körülöttem lévő embereket, érteni és segíteni vágyom őket. Támogató munkám során többféle módszert és technikát tanultam és próbáltam ki. 2013-ban találkoztam először az irodalomterápiával, majd 2017-ban megkezdtem család és párterápiás tanulmányaimat. Úgy vélem, e két terápiás módszerrel és eszközeikkel tudom a szívemhez legközelebb álló módon segíteni a hozzám fordulókat.
Úgy gondolom, sosem késő és mindig tudunk változtatni, belevágni valami újba, vagy a napi megszokásainktól elszakadva valamit másképp csinálni. Ebben a folyamatban nagyon fontos támogató eszköz lehet az irodalomterápia, amit az egyik leghatékonyabb személyiség- és önismeretfejlesztő eszköznek tartok. Számomra az önismeret fejlesztésének szükségessége magától értetődő. Mélyebb önismerettel könnyebben tudunk eligazodni a körülöttünk lévő világban, hamarabb tudjuk visszaállítani kibillent lelki egyensúlyunkat, hatására fejlődik kreativitásunk, önkifejezési képességünk. Irodalomterapeuta szakképesítésem megszerzése óta rendszeresen tartok személyiségfejlesztő irodalomterápiás egyéni és csoportfoglalkozásokat. Maga a biblioterápia szó szövegek felhasználásával történő személyiségfejlesztő- illetve mindennapi életünket megnehezítő problémákhoz kapcsolódó terápiát jelent. A csoportos vagy egyéni foglalkozások az irodalomterapeuta által választott mű felolvasásával indulnak. Szöveg lehet bármi, amit irodalomként olvasunk (szépirodalom, mese, lektűr, blogbejegyzés, stb.). A szöveg a kezünkben az az eszköz, ami elgondolkoztatja és hozzászólásra inspirálja a csoporttagokat vagy - egyéni foglalkozás esetén - a klienst, ürügyet szolgáltat ahhoz, hogy közösen átgondolhassuk, milyen élményeket és érzéseket hívott elő belőle, illetve milyen gondolatokat indított el benne a szöveg. A közös gondolkodás és önreflexiók segítségével a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy külső szemszögből is láthassák a problémáikat, tisztábban láthassák önmagukat, következmények nélkül gondolhasson át alternatív megoldásokat, döntéseikben tudatosabbá válhassanak, és megtapasztalhassák, hogy számtalan, akár egymásnak ellentmondó vélemény is kialakulhat valamiről, és ezek a vélemények sokszor egyenrangúak is lehetnek. Pár- és családterápiás gondolkodásmódomat áthatja a rendszerszemléletű gondolkodásmód. Ennek alapvetése, hogy a hozzánk forduló pár, vagy család minden tagjával együtt, közösen dolgozunk a problémák, a hétköznapi életet megnehezítő működések fölfejtésén és megoldásán. Együtt gondolkodunk és tárjuk fel a nehéz élethelyzeteket kiváltó problémák gyökereit. A párkapcsolati, családi nehézségek, krízisek kihatnak az egész család, mint rendszer működésére. Átalakítják a családon belüli viszonyokat, ezáltal új/más családi, párkapcsolatai működéseket váltanak ki. Éppen ezért egy olyan, egymást kölcsönösen támogató és elismerő légkör kialakításán dolgozunk, amiben a tagok otthonosan érezhetik magukat és teljes értékű, egymást inspiráló, támogató és elismerő légkörben tudnak együtt élni.
