15/06/2025
"Mi az igazi kulcs a továbblépéshez?"
Évi történetét hoztam, de akár bármelyikünké is lehetne, hisz mindannyian megéltük ezt.
„Az első szerelmem darabokra törte a szívemet. Azt hittem, nem élem túl a szakítást. Olyan volt, mintha elvesztettem volna egy testrészem. Csak árnyéka voltam önmagamnak, azt sem tudtam, hogyan teltek el a napok, mert fejben máshol voltam. Csak lézengtem és próbáltam túlélni. A szakításkor már rég halott volt a kapcsolatunk. Csak kapaszkodtunk valamibe, ami gyakorlatilag nem létezett.
Kezdetben nyitott szívű, idealista fiatalok voltunk. Hét évvel később már sebzett, önsorsrontó emberekké váltunk, akik a szeretet szavait fegyverként használták egymás ellen. Háborúban álltunk egymással és önmagunkkal. Utólag visszatekintve, ronda dolgokat tettünk egymással. És akármilyen mély is volt a kezdeti kötődés, nem akartam egy olyan emberrel együtt lenni, aki a legrosszabb énemet hozta ki belőlem. Olyasvalakit akartam, aki mellett biztonságban érezhetem magam. És mi ezt soha nem adhattuk meg egymásnak.
Utána egy teljesen más férfi lett a párom, mint ő. Két évig voltunk együtt. Csak később jöttem rá, hogy tudat alatt azért választottam őt, mert azt hittem így nem sérülhetek újra. De ez a választás elzárt a valódi szeretettől és elfogadástól is. Aztán egyszer csak megértettem: soha nem leszünk újra együtt az első szerelmemmel. Sokkoló volt rádöbbenni, hogy két éven át titkon azt reméltem, hogy mégis.”
💔 A szívfájdalom nem a szeretet vége. Sokszor épp ez az első lépés hozzá.
Sokáig én magam is azt hittem, a volt páromtól kaptam a szeretetet. Azt hittem, azért fáj annyira az elvesztése, mert vele együtt elveszítettem a szeretetet is. De ez nem igaz.
Nem ő hozta a szeretetet – az már eleve bennem volt. Én éreztem, én teremtettem. Ő csak generálta, előidézte bennem - csak ő volt az, akihez társítottam ezt az érzést. Aztán éveken át vártam, hogy valaki újra elhozza ezt az érzést. De nem jött. És én szenvedtem.
Azt hittem, újra meg kell tanulnom szeretni. Aztán rájöttem: valójában soha nem tanultam meg igazán szeretni. Nem másokat… hanem önmagamat. Az életet. A jelent.
Ma már érzem a szeretetet egy naplementében. Egy mély beszélgetésben. Egy jó könyv lapjai között. Vagy amikor csak csendben figyelek egy kávéval a kezemben. Már nem másoktól várom, hogy megadják. Engedem magamnak érezni ezt.
Rájöttem: nem a kapcsolatot gyászoltam, hanem azt a szeretetélményt, amit hozzá kötöttem. De a valódi szeretet nem múlik el egy szakítással. Az belülről fakad, és bármikor újra átélhető.
A szívfájdalom lehetőség. Arra, hogy különbséget tegyünk szerelem és függőség között.
A gyógyulás nem azt jelenti, hogy már nem fáj. Hanem azt, hogy már nem veszíted el magadat a fájdalomban.
És ez az a pillanat, amikor igazán elkezdesz élni.
Ha nehezen megy az elengedés és továbblépés, akkor jelentkezz hozzám egy ingyenes beszélgetésre, ahol visszajelzést adok, hogy mit tehetsz ennek érdekében. Kattints fönt az üzenet gombra. :)📧
