21/10/2025
✈️ "Hazaúton
Egy nappal a verseny után azon gondolkozom, mi, vagy ki maradt ki az előző beszámolóból. Hát a lényeg. Talán a legfontosabb.
Köszönet magamnak.
Itt ülök kényelmesen feltett lábbal és semmim nem fáj. Nincs izomláz, nincs görcs, nincs merev láb. Jól vagyok minden szempontból. Most azt gondolják: persze, mert biztos, hogy Balsaidoki egy ufó, egy genetikai csoda, az elnyűhetetlen. Hàt nem. Nagyon nem.
Egy fickó vagyok a sok sok millióból, az egyik anno a tornasorból, semmi extra, semmi testi előny, genetikailag sincs semmi különleges bennem. (A papám már 55 évesen műbillentyűvel élt, ennyit a genetikai adottságról). Az az ember vagyok, aki 40 évesen még 118kg volt, 21 éve még dohányzott és pont azzal ámitottam én is magam, hogy majd én is meg fogom úszni a betegségeket. Közben állandó ízületi fájdalmaim voltak derékon, csipőn (az apranax az életem része volt, mindig a zsebben). A csipőmre akkor nemes egyszerűséggel azt mondták, hogy 2-3 év és lesz protézis, és a gerincsérv is biztos. Rosszul aludtam (izzadás, apnoe) és állandóan fáradt voltam. Ismerősek ezek a helyzetek valakinek? Különleges volnék?
Szóval itt és ma köszönöm magamnak, hogy tegnap képes voltam ezt a versenyt így teljesítenem. És köszönöm magamnak, hogy az az ember (is) vagyok, aki 18 évvel ezelőtt nem fogadta el tényként a betegségeit, tüneteit és egy döntésből kiindulva változtatott. Hogy sikerült akkor ráébrednem, hogy pusztán döntés kérdése az egészségem. És onnantól napról napra gyógyultam, elmúltak a tüneteim, és egyre egészségesebb lett a testem, mára az életem. (Nem lett protézisem.)
Kipróbáltam én is nagyon sok mindent: diétákat, sokat ígérő csodákat. Közben megismertem a testem. Most már tudom az irányt, tudom mi jó nekem, mi nem. Már nem tudnak megvezetni jól csengő szövegekkel, mert magamra és a testem jelzéseire figyelek. De amiért a leginkább hálás vagyok és minden nap megköszönök magamnak az az, hogy rájöttem mi a legfontosabb: felelős vagyok magamért. ÉN.
Felelős vagyok azért, ahogy a testemmel bánok, de legfőképpen, hogy ezt a felelősséget nem adhatom oda orvosoknak, gyógyszeriparnak, egészségpolitikának. Hogy tegnap, 58 évesen így tudtam teljesíteni, azt ennek a felelősségvállalásnak köszönhetem, semmi másnak.
Ezért mindig ez a GYÓGYÍTOMMAGAM fő üzenete.
Hogy akarsz élni? Mi a döntésed?
Nem endokrinologusra, diabetologusra, reumatologusra, stb. van szükséged. (persze van, hogy már igen). Hanem arra a döntésre, hogy azt (t)eszem, ami a testemnek jó és vállalom a felelősséget magamért, vagy nem.
A döntés nehezebb tudom.
Onnan hogyan tovább? Abban tudunk segíteni."
