Etikett mindenkinek

10/04/2026

Vasárnap, április 12-én választás. A társadalom már pattanásig feszült. A politika mindenhova beszivárgott. A családoknál a vasárnapi ebéd előtt már nem a gőzölgő tyúkhúsleves illata, hanem egy állandó nyugtalan vibrálás járja be a tereket. Az egymástól való elfordulás, a másik meg nem értése kiűzte otthonaikból a színeket, az illatokat, és megmérgezte az amúgy is törékeny családi kapcsolatainkat.

Most vasárnap a választásokat követően az eredménytől függetlenül újra esélyt kapunk arra, hogy rendezzük emberi kapcsolatainkat, valamint újraértelmezzük a hazánkhoz való viszonyulásunkat, amelyért mindannyian felelősek vagyunk.

Bárhogy is lesz hétfőn ismét fel fog kelni a nap és nekünk továbbra is együtt kell élnünk egymással ebben az országban, mind mikro, mind makro szinten.

Olyan jó lenne, ha végre tehetségünket, kiváló képességeinket nem egymás ellen, hanem egymás és a haza érdekében hasznosítanánk. Ahogy Széchenyi István mondta ”Magyarország nem volt, hanem lesz”, vagyis nem a (dicső) múlton kell siránkoznunk, hanem annak a tapasztalatát felhasználva kell egy szebb jövőt teremtenünk. Magyarország jövője rajtunk múlik: a jelenben végzett munkánk és a meghozott döntéseink formálják azt. A jövő tehát nem más, mint a jelenben meghozott döntéseink és elvégzett munkánk következménye. Márpedig megosztott társadalom nem képes szebb jövőt építeni. Ha energiánkat már a családi asztalnál egymás megalázására pazaroljuk, akkor nincs miben bíznunk…

Bárhogy is alakul az eredmény, a másképp gondolkodó emberek emberi méltóságát tartsuk tiszteletben. Ha az általunk választott párt nyert ne legyünk kárörvendőek, felfuvalkodottak, hanem empátiával és megértéssel forduljunk a másikhoz. Ha pedig hétfőn a vesztes oldalon találjuk magunkat ne hagyjuk, hogy az elkeseredettség, a düh beárnyékolja a mindennapjainkat, ne forduljunk el embertársainktól és ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az apátia. Tegyük továbbra is a dolgunkat egymásért, ne egymás ellen.

08/12/2025

December környékén hajlamosak vagyunk már az egész év után kicsit elengedni magunkat, már (sokszor) elegünk van a munkából, akkor is ha egyébként szeretjük, mert annyi más egyéb feladat is van, meg egyébként is rossz az idő, év vége van stb stb. Ez a hangulatunk át tud szivárogni a környezetünkre is, viszont ha kicsit felszívjuk magunkat rendbetesszük a környezetünket, összeszedjük a gondolatainkat, egyrészt szerintem sokkal produktívabbak, összeszedettebbek leszünk és az egész hetünk sokkal gördülékenyebben fog menni! Hajrá!💪🏻🙈🤍✨

#8

08/12/2025

Kicsit megkésve a vasárnapi kalendáriummal, de egy nagyon megkapó idézet a Micimackóból, egyébként mostanában valamiért egyre több Micimackó idézet jön velem szemben. Amikor kisgyerek voltam nem igazán szerettem a Micimackót, mert egy kis maci volt benne egy malackával és nem volt benne semmi olyan, hogy mondjam heroikus, hanem csetlettek-botlottak aztán végülis megoldották a dolgaikat, ellenben a sok királylányos mesével, ahol mindig ‘nagy dolgot’ kellett végrehajtani és ezért mindig megkapta az illető a jutalmát. Talán most felnőttként érdemes elővenni újra a Micimackót - lehet én karácsonykor meg is teszem - hiszen ez a mondat is olyan megkapó, meg talán már a mondanivalója is sokkal inkább célba tudna érni. Ha belegondolok (és szerintem sokan így vagyunk ezzel), hogy mi okozott örömöt vagy boldog pillanatot az életemben, mindig apró élmények, kedves gesztusok, biztató szavak, vicces gondolatok jutnak eszembe. Soha nem melengeti meg a szívem ha a diplomaosztómra gondolok, vagy sport eredményekre, vagy anyagi dolgokra (jó mondjuk egy egy szép ruha pár pillanatig tud örömet okozni, de nyilván nem rendszeresen és nem olyan jelleggel, ami melegséget és valódi elégedettséget jelentene…) Szóval igazából ezzel az idézettel erre akartam felhívni a figyelmet. Én pl. igyekszem mostanában a jó dolgokat sokszor, akár több napon keresztül előhívni a memóriámból, mert bízom abban, hogy minél többször lejátszom magamban annál jobban megmarad, na meg persze annál több erőt is adnak ezek a pozitív emlékek/élmények a mindennapokhoz.🤍✨

#7

07/12/2025

Hétvégére igazából semmi feladatot nem akartam adni, olyat sem ami esetleg nekünk előnyös. Inkább csak egy régi illemtankönyvből teszek ki egy részt (Méhes András: Társalgó), ami mindig megmosolyogtat. Egyebekben ha lehámozom azokat a dolgokat, amik már nekünk teljesen idegenek, még így is mindig találok benne olyan alap igazságot, ami kortól, társadalmi berendezkedéstől, eszméktől függetlenül mindig alap érvényűnek tekinthető. Most a karácsony közeledtével a vendégség amúgy is kiemelten fontos téma.😅✨🎄

05/12/2025

04/12/2025

A tekintetnek mindig kitüntetett szerepe volt a nem verbális kommunikációban. A tekintet kommunikatív szerepe már a magasabb rendű állatoknál is megjelenik, történeti szempontból pedig közismert, hogy bizonyos kultúrák szabályozzák, kinek kire van joga ránézni. Általában a tekintélyesebb, nagyobb társadalmi ranggal rendelkező személy veheti csak fel az alacsonyabb rangúval a szemkontaktust.

A szemkontaktus segít abban, hogy könnyebben és pontosabban „olvassuk” a másik ember érzelmeit és reakcióit — így könnyebben alakul ki az empátia, az együttérzés és könnyebb az egymásra hangolódás is.

Amikor valaki ránk néz joggal érezzük azt, hogy végre teljes figyelmet kapunk, hogy számít az, amit mondunk.

Persze nem szabad a szemkontaktust sem túlzásba vinni és túl sokáig vagy túl mereven nézni a másikat, mivel azt lehet a másik tolakodásnak fogja venni, vagy kellemetlenül fogja érezni magát. Javasolt tehát 4-5 másodperc után elnézni egy pillanatra, majd ismét visszatérni. Elnézni lehet az arc más pontjára is a klasszikus háromszöget tartva (pl. Két szemöldök közé, orrcimpa stb.)

03/12/2025

Felnőttként már nehezebb ápolni a baráti kapcsolatainkat, hiszen jellemzően nem találkozunk a barátainkkal minden nap, mint régen az iskolában. Gondolom veled is előfordult már, hogy fel akartál hívni egy régi barátot, de mire oda jutottál már túl fáradt voltál, vagy már nem maradt annyi időd, hogy meg tud hallgatni és te is meg tud osztani mi történt veled az elmúlt időszakban. Így a mai nap kiváló alkalom arra, hogy ezt pótold, azaz ma ha esik, ha fúj hívj fel egy régi barátot!✨

Anyukám ebben egyébként különösen profi. Ő már december elején elkezd írni egy listát (- a másik 100 lista mellett 🙈🤭- ), hogy kiket kell a karácsonyi ünnepek ideje alatt felhívnia, - hiszen ne felejtsük el, hogy habár közhely, de a karácsony mégiscsak a szeretet ünnepe - Így gondolnunk kell azokra is, akikkel évközben a nagy rohanásban nem tudunk foglalkozni, vagy egyébként annyira nem szoros velük a kapcsolatunk, de ettől függetlenül fontos számunkra, amit többek között úgy tudunk érzékeltetni, hogy legalább egy évben egyszer felhívjuk, érdeklődünk és boldog ünnepeket kívánunk neki.🎄🐑

02/12/2025

2025-ben az USA-ban már volt olyan felmérés, amely szerint egy embernek átlagosan 4 óra 43 perc a képernyőideje. De nemcsak a képernyőidő sok… Egyes kutatások szerint egy átlagos felhasználó napi 50-100 alkalommal is feloldja, vagy megnézi a telefonját. Amikor feloldjuk a telefonunkat (csak egy pillanatra), utána is átlagosan 4 perc kell ahhoz, hogy újra vissza tudjunk rázódni abba, amit éppen addig csináltunk. Így ki lehet számolni, hogy egy nap hány értékes óránk megy el amiatt, hogy csak rápillantottunk a telefonunkra. A másik dolog, hogy sokszor már az utcán, a boltban, a kocsiban, evés közben, egyszerűen mindenhol ott van velünk a telefonunk. Ha egyedül eszünk már kb el sem kezdjük az étkezést, amíg be nem teszünk egy YouTube videót, de a minimum, hogy megnyitjuk a kedvenc hírportálunkat. Tudom, hogy nehéz a szokásokon változtatni és nem is ez most a cél, hanem, hogy - ma - adjunk magunknak a napunkból egy olyan kis időszakot, amikor - az eddigi megszokott rutintól eltérően - félretesszük/otthon hagyjuk/kikapcsoljuk a telefonunkat és ha más emberrel vagyunk, rá igyekszünk jobban figyelni, ha az utcán akkor a házakra, az emberekre, a természetre, ha pedig éppen magunkban (magunkkal lennénk), akkor a saját gondolatainkra, újonnan megjelenő érzeteinkre.
Bízom benne, hogy mindenkinek sikerül ma találni erre egy kis időt!🤍✨

01/12/2025

Elkezdődött az advent és ezzel kezdetét veszi a karácsonyra való ráhangolódás (szerencsésebb esetben), máskülönben az év végi hajtás is megkezdődik. Bármelyikről legyen is szó a saját életünkben, fontos lenne, hogy december 24-én ne csak úgy beesnénk a fa alá, hanem lelkiekben is sikerülne lelassulnunk és ráhangolódnunk a karácsonyra, valamint az év végi időszakra. Ehhez szeretnék minden nap karácsonyig egy-egy könnyen megfogadható és általában (látszólag) egyszerűen kivitelezhető (etikett) tanáccsal segíteni.
Így ilyen a mai első adventi tipp is, ami tudom a hétfő miatt kicsit nehezebbnek tűnhet, de kis odafigyeléssel, egy valóban őszinte “Szia!”, vagy “Jó napot kívánok” -kal már tényleg bearanyozhatjuk a másik napját, legyen szó családtagról, kollégáról, vagy más harmadik személyről. A másiknak ajándékozott kedves, őszinte pillantás és egy köszönés vagy kérdés, nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy ő is nagyobb kedvvel vágjon bele az előtte álló hét feladataiba, kihívásaiba.

01/09/2025

Egyik nap a szokásos kis kakaós csiga vásárlása közben megütötte a fülem egy rövid párbeszéd. Az egyik eladó hölgy éppen arról panaszkodott a kolléganőjének, hogy van egy jólszituált rendszeres vásárló, aki mindig fülhallgatóval megy be és csak elmondja mit akar fizet és kimegy, ami már annyira zavarta, hogy rászólt, hogy vegye ki a fülhallgatót, majd az érvelését ezzel folytatta, mégis mit gondol, mi nem vagyunk emberek? Attól mert mi nem vagyunk olyan magasan iskolázottak, nekünk nem jár a tisztelet?

Elgondolkoztató szituáció volt. A hölgynek igaza van, mivel valóban illetlenség és az etikettel szembe megy, ha valaki fülhallgatóval a fülében, (vagy telefonálás közben beszél) az eladókhoz (vagy bárkihez), ezért tényleg ilyet ne tegyünk, ahogy abban is igaza van, hogy a tisztelet nemtől, iskolai végzettségtől, rangtól, anyagi helyzettől stb. függetlenül mindenkinek jár.

De elgondolkoztató az is, hogy látszólag ilyen apróságnak tűnő dolgokkal, figyelmetlenségekkel is, hogy meg lehet bántani másokat. Lehet, hogy a fülhallgatós személy szélsőségesen introvertált, nehéz kommunikálnia, vagy egyszerűen nem érzékeli, hogy a magatartása tiszteletlen, és sérti mások emberi méltóságát, abban is szinte biztos vagyok, hogy semmi esetre sem az lehet a célja, hogy minden eladót és egyéb útjába kerülő személyt megbántson, mégis nap, mint nap viselkedésével rossz érzést vált ki az emberekből.

Az eset tanulsága az szerintem, hogy a rohanó hétköznapok során is ügyeljünk arra, hogy másoknak megadjuk az őt megillető tiszteletet, - rendszerint ezek csak pár másodperces események a napjainkban, amikor kiflit veszünk, levelet adunk fel, fizetünk a pénztárban stb stb., de mégis jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom közérzete jobb legyen… A köszönés, a szemkontaktus, ne adj isten egy mosoly, egy dicsérő szó tényleg csodákra képes, ezért ne fukarkodjunk vele. 🤍

22/07/2025

Az önbizalom azt jelenti, hogy tudod, hogy ki vagy, és képes vagy kiállni magadért, akkor is, amikor mindenki ellened van, akkor is, amikor mindenki meg akarja mondani, hogy kinek kellene lenned és kinek nem, hogy hogyan kellene kinézned és hogyan nem.

Az önbizalom azt jelenti, hogy hiteles vagy, hű vagy ahhoz, amit képviselsz, hű vagy magadhoz. Van saját mércéd, belátásod, ami nem függ másokétól. A saját erkölcsi normáidat követed. Az életed nem a családi elvárások beteljesítéről, vagy a társadalmi konvenciók kielégítéséről szól.

Az életed nem egy végtelen checklist, ahol csak pipálsz, pipálsz, hogy elég jónak érezhesd magad úgy, hogy közben legbelül tudod, hogy igazából sosem leszel elég jó és sosem leszel - elég - . Nem a világnak akarsz bizonyítani, nem a szüleidnek, a volt tanáraidnak, osztálytársaidnak, hanem kizárólag saját magadnak.

Az önbizalom nem tökéletesség. Nem jelenti azt, hogy mindig igazad van, vagy, hogy mindig jó döntéseket hozol. Az önbizalom nem hangos, nem pökhendi, nem kiált figyelemért. Az önbizalom azt jelenti, hogy ismered és elismered az értékeidet, hogy tudod és elfogadod a korlátaidat, hogy tudod, hogy ki vagy, ahogy azt is, hogy milyen messzire jutottál, de megérted azt is, hogy még van hová fejlődnöd és hogy igazából sosem leszel ’kész’.

Az önbizalom nem egy érzés, hanem annak a tudata, hogy adott esetben kiléphetsz a komfortzónádból, hogy kipróbálhatsz új dolgokat, megmérettetheted magad, és akár el is bukhatsz, mert tudod, hogy a kudarc, igazából nem kudarc, hanem lecke, ami csupán annyit jelent, hogy – most – még nem vagy elég jó, de felállsz, visszamész és újrakezded. Gyakorlsz… gyakorolsz... és tovább gyakorlsz… Ez a folyamat csendes, láthatatlan, és magányos, de aztán visszatérsz és megmérkőzöl, - megint. Nem mással, magaddal. Nem mást akarsz legyőzni, hanem azt, aki tegnap voltál, nem másnál akarsz jobb lenni, hanem magadnál.