01/04/2026
A szimbolikus t***ek ereje
A „lezárás” és az „elengedés” gyakran sablonos tanácsként jelenik meg. Amikor nehéz helyzetben vagyunk, sokszor halljuk, hogy “engedd el, zárd le, nem érdemes ezen rágódni”.
Csakhogy ez rendkívül nehéz. Nem azért nem teszünk le egy terhet, mert nem akarjuk letenni, hanem mert még nem vagyunk rá készen. Egyszerűen nem tartunk ott. Lehet, hogy tudjuk: ez lenne a megoldás, de belül még nem érkeztünk meg ahhoz a ponthoz, ahol ez valóban megtörténhet.
Amikor azonban egy problémát már alaposan „megdolgoztunk”, és egyszer csak azt érezzük, hogy valamire jutottunk, valamit a helyére tettünk magunkban – mégis hiányzik a valódi lezárás –, akkor sokat segíthetnek a szimbolikus t***ek.
Ilyen lehet például, ha levelet írunk egy már nem élő családtagnak, és ebben rendezzük mindazt a konfliktust, fájdalmat vagy kimondatlan érzést, amit életében nem tudtunk vele. Vagy amikor megválunk egy tárgytól, amely rossz emlékeket idéz fel, vagy egy nehéz kapcsolatra emlékeztet. Ezek a t***ek azt jelképezik, hogy bár a külső valóságon már nem tudunk változtatni, belül mégis képesek vagyunk áthelyezni, átkeretezni a történetet.
A szimbolikus t***ek visszahatnak a belső világunkra. Keretet, lezárást és megnyugvást adhatnak. Segítenek abban, hogy ne csak a fejünkben kavarogjanak a dolgok, hanem történjen valami kézzel fogható is, ami segíti az átrendeződést, elmozdulást, és egyfajta megkönnyebbülést ad.
Számomra is fontosak ezek az utólagos, belső lezárások, átkeretezések. Írtam már levelet a nagymamámnak, de úsztattam már el patakban is a fájdalmas érzéseimet.
Mostani felismerésem pedig egy egyszerű, mégis beszédes képen keresztül vált igazán világossá számomra.
Nehezemre esik a saját eredményeim elismerése és hasznosítása. Nehéz, hogy ne csak a befektetett munkát lássam, hanem azt is, hogy megérdemlem a “termés learatását”…
Tavaly ősz óta nem vágtam le az elszáradt levendulavirágokat a kertben.
Lehetett volna belőlük illatos csokor a nappaliban, vagy akár illatpárna… Helyette csak elszáradt, elfagyott, kifakult virágok szomorkodnak a bokrokon.
…hogyan is jelenhetne meg az új, friss hajtás, ha a régit sem szedtem le?
Azt hiszem most kimegyek, és végre levágom a száraz részeket, hogy helyet adjak az újaknak.
Számomra ez most egy fontos szimbolikus lépés.
Te mit hagytál rajta a saját bokraidon, amiket talán ideje lenne végre leszedni?
