06/05/2026
Régebben nem értettem, hogy mások hogy képesek csak úgy nem enni valamit.
Én mindent szerettem, mindenből sokat ettem ha tehettem és szívesen próbáltam ki új ízeket. Anyukám, nagyszüleim nagyon finomakat készítettek és imádtam vendégségbe is járni.
Aztán megtörtént velünk egy életmódváltás. Tele voltunk ilyen-olyan egészségügyi problémákkal, annak ellenére, hogy aktív, egészségesnek gondolt életet éltünk. Én keményen sportoltam és többnyire bio élelmiszereket fogyasztottunk de sajnos a magyar konyha és az akkori táplálkozási piramis követése nem vezetett jó irányba. Nagyban hozzájárult a pálfordulathoz az, hogy sokat olvastunk reform életmódról szóló könyveket (pl. dr. Robert O. Young, Lénárt Gitta, Ferencsik István, Bokor Katalin, stb.) és elkezdtünk egyre tudatosabban táplálkozni.
Számos ételt kerültünk, annak ellenére, hogy korábban nagyon szerettük őket. Nem főztünk olyat, nem vettünk olyat, nem ettük meg ha kínálták, azért, hogy elérjük a vágyott célt: hogy megszűnjenek a problémáink. Ha csak ez kell -gondoltam- akkor oké, csináljuk. De azért ez sokáig küzdés volt. Megvonás, sóvárgás, belső harc. Ráadásul, a nagy változáshoz idő kell, akár több hónap, de közben megtapasztaltam egyéb javulásokat is, amikre nem számítottam. Mind magamon mind a család többi tagjánál is látható pozitív alakulásokat lehetett megfigyelni és ez motivációt adott, hogy továbbra is fontos kerülni egy-két alapanyagot. Sőt az még nagyobb motiváció volt, amikor megszegtem a szabályaimat és egy-egy kihágás után újra jelentkezett egy már elfeledett tünet. Abban az időben tudatosodott bennem az is, hogy nem vagyunk egyformák. Még családon belül sem. Hogy van, aki megihatja a tehéntejet, van, akinek pedig migrénes fejfájása lesz tőle. Vagy aknés arcbőre.
Aztán megismertem a Shankaprakshalana kriya teljes emésztőrendszer tisztítást, ami mégnagyobb próbatétel volt. 30 napig no hús, no hal, no tojás. A folyamat közben és utána a diéta alatt is sokat megtudtam magamról. Belső működések, test tudatosság, önirányítás, alázat, stb. Pedig akkor még nem is „jógáztam”. Viszont a sok pozitív hatás következtében berendszeresítettem az életembe, hogy évi egyszer átviszem magam a folyamaton.
Idén is kerestem az időpontot a naptáramban, hogy mikor lenne alkalmas számomra. Mikor van fogyó hold, mikor nem menstruálok éppen, mikor tudok szabit kivenni, van-e erőm és idegrendszerem tartani a felépítő étrendet, nem megyek-e bele az eperszezonba (shanka után nem lehet apró magvas ételeket fogyasztani 😌). De végül megszületett egy belső elhatározás. Most van itt az ideje.
Amikor megvan a belső döntés, onnantól minden egyszerű. Onnantól már nem vitatkozol magaddal. Tudod, hogy ez egy időszak, aminek eleje és vége van. Tudod, hogy nem örökre szól. Tudod, hogy ha majd akarsz, később a 30 nap után majd megint ehetsz újra bármit. Lassan három éve vagyok teljesen vegetáriánus és ott tartok, hogy simán főzök a húsevő lányomnak a hétkönapokban és a diétám alatt is. Nincs bennem feszültség, hogy én nem eszem belőle. Már nem érzem megvonásnak. Mert ez nem tiltás, hanem döntés. Mint ahogy a Maha Mrityunjaya mantrában is áll: "...Urvarukamiva Bandhanat Mrityor Mukshiya Mamritat".
Történjen olyan természetességgel, ahogyan az érett gyümölcs leválik a száráról. Én ilyen természetességgel lettem vegetáriánus több év próbálkozás után. Amikor valami magától megérik benned, egyszerűen elengeded a régit.
A shanka egy tudatosan megválasztott időszak legyen a számodra. Nem erőlködve, nem mások által rád kényszerítve, hanem a saját döntésed alapján.
Ha neked most még nehéznek tűnik belevágni, az teljesen rendben van. Én is voltam ott, de el lehet ide jutni. Lépésről lépésre, tapasztalással. Egy ponton egyszercsak nem lesz harc többé. Csak döntés.
Várlak szeretettel a Frangipani Egészségközpontban minden hónapban megrendezett béltisztító napon!
Heszberger Diána
hatha jóga oktató, élelmiszermérnök MSc
