20/03/2024
Régi posztom jött szembe velem éppen, örök téma: határaink. Annyival egészíteném ki a korábban már leírtakat, hogy a verbális kifejezés gyakorlásán túl fontos annak tudatában lennünk masszázs során, hogy azért, mert más hozzánk ér, még nem rendelkezhet a testünk felett. A testünk akkor is a miénk, ha egy másik ember megérint minket. Mozgathatjuk, használhatjuk, mi mondhatjuk meg, hogy mi történjen vele. Egyszerűen hangzik, igaz? A teljes felületen történő bőrkontaktus sokakat csecsemő korukba repít vissza, amikor a határaink diffúzak voltak és a gondozóinknak való kiszolgáltatottság jellemezte napjainkat és egyáltalán nem tudtunk más nyelven beszélni, mint a testünkén. Ezért nem tudom elégszer mondani, próbáljatok meg minél előbb jelezni, szólni, ha bármi kényelmetlen számotokra. Itt, velem ez gyakorolható és a hétköznapok során talán olyan helyzetben is meg tudod tenni majd, hogy szólsz magadért, ahol korábban eszedbe sem jutott volna. A masszázs, mint bármely kapcsolatunk, egy párbeszéd, amiben tiszta határokkal meg kell tanulnunk képviselni igényeinket, vágyainkat, elkülönüléseinket egyaránt
HATÁROK
A határaink meghatározása nem csak amiatt fontos, hogy ne zsigereljen ki a környezetünk minket, vagy ne maradjunk magányosak, hanem azért, hogy tudjuk, kik vagyunk. Ez azzal kezdődik, hogy tisztába jövünk azzal, hogy milyen igényeink vannak. Ha határokat húzunk, énünket körvonalazzuk ebben. Ha tisztába jövünk azzal, hogy hol végződünk mi és hol kezdődnek mások, elindulhat az a gyönyörű folyamat, amelyben elkezdjük belakni testünket-lelkünket, birtokoljuk önmagunkat.
Határaink abban tudnak segíteni, hogy felismerjük egyáltalán, hogy miért vagyunk felelősek az életünkben, és miért nem. A döntés és szabad akarat szabadsága kerül így a kezünkbe.
És hogyan kerül ez ide? Bármi, ami segítségünkre van abban, hogy különbséget tegyünk önmagunk és környezetünk (pl: másik ember, eszme, élmény, emlék, stb) között, tud határrá válni. A legalapvetőbb határunk a bőrünk. A polinéz masszázs folyamatos nagy felületű bőrkontaktusban lehetőséget ad arra, hogy ezt az egyszerűnek tűnő dolgot regisztráljuk: adhatunk-kaphatunk, lezárhatunk. Mivel társadalmunk a biztonságos érintések számában összegészében bőven alulteljesít már kisbaba kortól, itt valószínűleg a hiány lesz az, amit elsők között felismerhetünk. Ha még vissza is éltek a testünkkel bármilyen módon korábban, akkor az érzéketlenség után ellenállás és stresszreakció lehet az elsődleges élmény. A második nagyon fontos határ-elem a polinéz masszázs során: a szavak. Nem tudom elégszer leírni, hogy a szavaink nélkül nem tudunk teljesértékű másikká válni. Bár a masszázs maga nagyon el tud lazítani, ha pedig nehéz, traumatikus pontot érint valamilyen módon, szinte kódolt a szavak szintjén a befagyás, arra buzdítok mindenkit, szóljon. Ott és azonnal igyekezzen kimondani, ha valamit másképpen szeretne. A legegyszerűbb verbális határ a NEM szó kimondása, eleve elkülönülést hordoz magában, amit sokszor nem engedtek, így ez a szó konfliktust jelenthet. A polinéz masszázs viszont egy lágy és megengedő terep ennek gyakorlására. Ennek kulcsa nem a masszázsban van, hanem a masszőr személyiségében. A másik másságát tiszteletben tartani, és örülni ezeknek a rátalálásoknak, minden kimondott NEM-nek, önismereti munka. Apróságoknak tűnő dolgokról van szó, de néha olyan alap szükségletekért is nehéz megszólalnunk, ha ki kell mennünk pisilni, vagy fázunk, vagy alig kapunk levegőt a melegtől, vagy hangos/rossz a zene, vagy kényelmetlen a fejtámasz, vagy mozgatni szeretnénk a testrészeinket, vagy pláne ha valahol nem esik jól, nem érezzük biztonságosnak, amit a másik ember csinál, csupa olyan dolog, ami a saját jóllétünket gátolja.
Így arra buzdítalak, hogy masszázs során is húzz határt, gyere gyakorold ezt egy olyan közegben, ahol a határaid értékké válhatnak!
Várlak szeretettel!
