09/01/2026
🌸Nem hallgattam a testemre…
Most egy személyes történetet szeretnék megosztani veletek.
Az eset még decemberben, Karácsony előtt történt.
Nálam is – mint sokunknál – elég húzós volt az év vége. Mégis tele voltam lendülettel, égtem a tudásvágytól, és izgatottan vártam egy képzést, amire már régóta készültem.
Amikor elkezdődött, teljesen belevetettem magam.
Hallgattam az előadásokat, csináltam a gyakorlásokat…
és közben elfelejtettem a legfontosabbat: magamra figyelni.
A testem viszont már akkor érezte, hogy pihenésre van szükségem.
Először finoman szólt.
Egy alapos náthával – azzal a fajtával, ami nem hagyja, hogy ne vedd észre.
Két napig lassítottam, pihentem – olyan tessék-lássék módon.
Aztán mentem tovább, izgatottan, mintha mi sem történt volna.
Ekkor a testem úgy döntött, hogy ha nem értettem a szép szóból, akkor kapok egy hangosabbat.
Három nap múlva olyan fejgörcsöm lett, amilyen talán még soha.
És mindennek a tetejébe még fel is fáztam.
Az éjszakát a kanapé és a fürdő között töltöttem, miközben ipari mennyiségű vizet és teát döntöttem magamba.
Másnap már nem tudtam tanulni.
Elmaradtam.
De akkor már nem is ez volt a lényeg.
Pihennem kellett.
Egyszerűen nem volt más választásom.
És ott, ebben a kényszerű megállásban végre elkezdtem figyelni.
Nem arra, mit kellene csinálnom – hanem arra, mi történik bennem.
Mi ez az egész?
Miért jutottam idáig?
És akkor egyszer csak leesett.
Végig csak egy kicsit kellett volna pihennem.
Apró megállások.
Néhány tudatos lélegzet.
Egy-egy „most elég”.
Csak nem vettem észre a jeleket.
Pedig ott voltak végig.
És amikor ez megérkezett, nem harag jött, nem bűntudat –
hanem nevetés.
Nevettem. Egy nagyot.
Mert annyira tiszta íve volt annak, ahogyan a testem először finoman, majd egyre határozottabban próbált kommunikálni velem:
most meg kell állni.
És igen…
még akkor is, ha valami olyan előtt állsz, amit vársz, ami lelkesít, ami felvillanyoz –
a legfontosabb, amire figyelni kell, te magad vagy.
Van, hogy én sem figyelek.
De már nem bántom magam ezért.
Tudatosítom, mi történt – és talán legközelebb nem megyek el a falig.
… bár az is lehet, hogy igen.
És az sem baj.
💗
Ha te is gyakran érzed úgy, hogy a tested csak akkor „szól”, amikor már túl sok volt,
ha sokszor visszatérő felfázással, kimerültséggel, belső feszültséggel találkozol,
a női jóga gyengéden segíthet újra kapcsolatba kerülni a testeddel.
Az egyéni női jóga folyamatban pedig nemcsak mozgást kapsz, hanem személyre szabott figyelmet, támogatást és olyan apró, hétköznapokba beépíthető tippeket is, amik valóban működnek.
Ha megszólított ez a történet, írj nyugodtan.
Szeretettel kísérlek az utadon. 🌿
̋ijóga ̋iegészség
