Mesélj, Hogy vagy?

15/02/2026

"És neked hogyan sikerült?"

Mármint az újrakezdés. Ezt a kérdést kaptam az egyik videóm alá, ami a félelemről szólt, és egy egyszerű válasz helyett, picit megálltam és elgondolkoztam rajta.

Mert bár most már magabiztos vagyok, és képes vagyok másokat támogatni, hogy egy boldogabb életet éljenek, nekem is voltak vasárnapi gyomorgörcseim. Én is pont úgy féltem a bizonytalantól mint mindenki.

Sokan ott voltatok mellettem, amikor sírtam egy-egy meeting után... amikor őrlődtem, de talán ti sem tudjátok, hogy mi adta meg a lökést, hogy valóban el is induljak.

Ha kíváncsi vagy, kommentben megtalálod a linket a videóhoz, amiben röviden elmesélem az én újrakezdésem történetét.

Ha hasznosnak tartod a videó üzenetét, kérlek oszd meg, hogy eljusson ahhoz is, akinek most tényleg csak erre a lökésre van szüksége.💚

12/02/2026

Tudod, mi az, ami igazán próbára teszi a házasságot? Amikor az egész család egyszerre beteg.

Amikor senki nem alszik, mindenki nyűgös, és az egész házban feszült légkör uralkodik.

Alapból azt gondolom, hogy az első gyerek érkezése a legnagyobb szintlépés egy kapcsolatban. Felborul a dinamika, elmosódnak a régi szerepek, és mindenki az új identitásával küzd. Ebben az új világban a figyelem és az energia 100%-a a kis jövevényé, az egymáshoz való kapcsolódás pedig sokszor a prioritási lista végére kerül. Tudatos munka kell hozzá, hogy a szülők mögött újra megtaláljuk a férfit és a nőt.

(Aztán amikor végre éreznéd, hogy kezd újra rólatok is szólni az élet, a gyerek megtanul beszélni, és garantálja, hogy két összefüggő mondatot ne válthassatok nyugodtan... 😊)

És akkor jön az első igazi betegség.

Rájössz, hogy amit eddig anyai áldozatnak hittél, az csak bemelegítés volt. Emlékszel, régen ilyenkor egész nap pizsamában feküdtél, teát szürcsöltél, és valaki gondoskodott rólad? Ennek vége. Most neked kell gondoskodnod egy másik emberről úgy, hogy te is alig állsz a lábadon.

Az éjszakák a legnehezebbek. Amikor a gyerek csak függőlegesben, rajtad tud aludni, te pedig órákon át tartasz mozdulatlanul 10 kilót, miközben minden porcikád sajog. Nem alszol, mert kényelmetlen, és nem alszol, mert figyeled, hogy kap-e levegőt. Aztán bevonod a másik szülőt, így végül ketten lesztek holtfáradtak, ingerültek és türelmetlenek.

Ebben a zombimódban lehetetlen kedvesnek és türelmesnek lenni. A harmadik napon már egy rossz hangsúly is elég a robbanáshoz. A legkisebb nézeteltérés is világméretű tragédiának tűnik, ami csak tovább mérgezi a légkört.

És az egyetlen megoldás az idő.
Ilyenkor egyszerűen csak túl kell élni.

Reggel meg kell bocsátani egymásnak az éjszakai beszólogatásokat, a türelmetlen legyintéseket. Mert ez nem rólunk szól, hanem a kimerültségről. Az idegrendszerünk túlterhelt, és nem tudunk higgadtan gondolkodni.

Amint lemegy a láz, és kitisztul az orr, végre mindenki alszik egyhuzamban hat órát, és a világ újra kisimul. Ránézel a másikra, és rájössz, hogy egy oldalon álltok csak. És ha ezt is túléltétek együtt, akkor jöhet bármi.💚

Ti hogy vészelitek át a nagyobb betegségeket?

08/02/2026

Éjszaka van, készülnek az újévi projektek.
Aztán közben helyzet van: a gyerek hány. Félbehagyom a munkát.

A gyerek jobban van, visszaalszik.
Én meg… agyalok. Biztos nincs baj? Vírus? Gyomorrontás? Mikor fejezem be, amit elkezdtem?
Ma már nem. Aludnom kellene, de nem tudok.
Pörögnek a fejemben a listák, a teendők, a forgatókönyvek.

És akkor bekúszik egy gondolat.
Elindít egy lavinát. Egy új terv. Egy új cél.
Talán 3–5 év múlva valósítható meg. Messze van, de az agyam már most a részleteken pörög.
Csak a konyhában töltődő telefonom választ el attól, hogy azonnal rá is guglizzak.

Végül arra jutok:
„Gratulálok, Marcsi… megint csak álmodozol. És nem a fontos dolgokkal foglalkozol.”

De tudod mit?
A mostani fontos dolgok is álomként kezdődtek évekkel ezelőtt. Egy álmatlan éjszakán.

Ha benned is van egy gondolat, amit próbálsz elhessegetni, de újra és újra visszakúszik, akkor lehet, hogy nem eldobni kell, hanem időt adni neki.

Ha elindulnál egy új úton, de még nem tudod hogyan, akkor van számodra egy ingyenes anyagom, ami 3 kérdéssel segít tisztábban látni.
https://ujrakezdemmagam.hu/ujrakezdes-az-almodozastol-a-megvalositasig/

Csak álmodozol, de nem lépsz? Ne hessegesd el többé a belső hangodat! Töltsd le az ingyenes útmutatót, hogy az éjszakai terveidből valódi lépések legyenek.

05/02/2026

03/02/2026

Egy újabb nagy változás

Egy hét múlva kezdjük a bölcsis beszoktatást, és azt vettem észre, minél közelebb vagyunk annál többször fordul meg a fejemben a kérdés, hogy tényleg jól döntöttünk-e.

Nem kap kizárólagos figyelmet a bölcsiben, amit itthon igen.
Nem fogják érteni minden szavát. Itthon többnyire értem mit akar.
Nem akkor kap enni, amikor akar. Itthon van pótreggeli és pótebéd.
És ami a legfontosabb, nem lesz ott anya. Itthon ha éppen dolgom van, és valaki más játszik vele, akkor is tudja, hogy anya a szobában van, és mindjárt végez, és kijön. De a bölcsiben nem leszek ott egy ajtónyira.
És felerősödött a szeparációs szorongás, ő is tudja hogy közeleg a bölcsi.

De közben meg tudom, hogy jót fog tenni neki. Megtanulja a türelmet, az osztozkodást, a társas kapcsolódást, és talán az önálló játékot is.😄

És nekem is jót fog tenni. Lesz egy kis időm magamra, a háztartásra, a férjemre. És remélhetőleg egy kipihentebb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb anyát kap majd vissza délután.
Ez egy jó változás, még akkor is ha van bennünk egy kis izgalom, és aggodalom. Ezt szokták jó stressznek hívni.💚
Csak nehogy meggondoljam magam aznap reggel...😅

Ti hogy éltétek meg az utolsó napokat a bölcsi/ovi előtt? Nálatok is megvolt ez a kettősség a szívetekben, vagy ti magabiztosabbak voltatok, mint én?😅

02/02/2026

Újévi fogadalmak helyett

Hányszor vágtál bele úgy, hogy „mostantól minden más lesz”, aztán pár hét múlva minden maradt a régiben?

Ne hibáztasd magad. A nagy fogadalmak gyakran csak még nagyobb nyomást helyeznek ránk.
A valódi, tartós változás titka az, hogy nem ugrunk, hanem apró lépésekkel haladunk előre.

Újrakezdés mentorként abban segítek, hogy újra otthon érezd magad a saját életedben. Első lépésként fogadd el tőlem ezt az ingyenes útmutatót.
👇Kattints, töltsd le.
https://ujrakezdemmagam.hu/ujratervezes-utmutato/

30/01/2026

2016 volt az év, amikor azt mondtam: Elég volt. Mást akarok.

Nem akartam az lenni, aki a péntek esti buliban is a céges telefont bújja. Aki a karácsonyi vacsora mellől áll fel, mert egy szállítmány nem ért oda időben.
Volt céges telefonom, laptopom, „rugalmas” munkaidőm... de nem volt nyugalmam. Nem volt egészségem. Nem volt szabadságom.

A folyamatos készenlét lassan felőrölt. Utólag már tudom, hogy ez volt a klasszikus kiégés.
Csak akkor még nem neveztem meg, csak azt éreztem, hogy elfáradtam, kiüresedtem. Valahogy elveszítettem magam.

Olyannyira nem találtam a helyem a saját életemben, hogy fél év alatt háromszor váltottam hajszínt, mintha a külsőm megváltoztatása megoldaná a belső ürességet.

Aztán eljött az újrakezdés pillanata.
Mindent elölről kezdtem: új munkahely, új pozíció, új szakterület. És közben tudatosan építettem azt a jövőt, amiben ma élek.

És itt tartunk most. Ma, 2026-ban már az újrakezdés a hivatásom. Ma már másoknak segítek abban, hogy könnyebben, magabiztosabban merjenek változtatni.

Kész megoldásokat nem adhatok (mert a te utad a tiéd), de megadom azokat a kérdéseket, amikkel te is elindulhatsz a saját szabadságod felé.

Nézd meg az „Újratervezés előtt” című ingyenes útmutatómat, és tedd meg az első lépést mindössze 15 perc alatt!
👇Itt találod az „Újratervezés előtt” ingyenes útmutatót:

Újratervezés előtt Három kérdés, ami segít közelebb kerülni a következő lépéshez Hogyan hallhatod meg a belső hangodat, amikor a régi már nem kényelmes, de az

28/01/2026

Újrakezdem magam

Az elmúlt közel egy év rengeteg változást hozott az életembe. Új helyzeteket, új szerepeket, új célokat, és rengeteg munkát.

Már több mint 10 évvel ezelőtt megszületett bennem a gondolat, hogy segíteni szeretnék valamilyen módon. Hosszú, kihívásokkal és várakozással teli út vezetett odáig, hogy lehetőségem van segíteni a jelenlétemmel, a figyelmemmel és a kérdéseimmel.

Végtelen örömmel tölt el, amikor egy családi konfliktus vagy párkapcsolati nehézség a beszélgetéseink során új megvilágításba kerül, és később a kliens visszajelzi: valami megváltozott, és sokkal könnyebben kezeli azt, ami korábban megkeserítette a mindennapjait.

Közben azonban egyre világosabbá vált számomra, hogy az újrakezdés az a terület, amiben igazán otthon vagyok.
Azok a beszélgetések töltenek fel engem is, amelyekben együtt rálátunk egy új irányra, és teret kap a régi, már nem működő helyzetek elengedése.

Ezért a jövőben a beszélgetések fókusza az újrakezdésre helyeződik.

Ha kíváncsi vagy rá, mit jelent ez pontosan, nézz körül a weboldalamon.
A linket a kommentek között találod.

Ha van kedved, írd meg kommentben, hogy neked mit jelent az újrakezdés.💚

17/01/2026

Elveszve a munkában

Többen említettétek, hogy mostanában nem nagyon láttok tőlem posztokat.

Az igazság az, hogy az év utolsó hónapjaiban egyik betegségből estünk a másikba, közben pedig egy új projekten dolgozom, amire gyakorlatilag minden szabadidőmet rááldozom.
És az anyukák tudják, hogy az nem sok. Napközben egy alvásnyi idő, este altatás után pedig szemhéjleragadásig tartó munka.

Az eredeti terv az volt, hogy január 1-jén elindul. Nem sikerült.

És valahol ebben újra visszaigazolódott bennem valami, amit régóta tudok magamról:
nekem kellenek a határok és a keretek ahhoz, hogy jól tudjak tanulni és dolgozni.

Szeretek tanulni, de azt is tudom, hogy ha teljesen autodidakta módon ülök neki valaminek, ritkán lesz igazán eredményes.
(Tíz éve tanulok spanyolul… és még mindig ott tartok, hogy la mano… vagy el mano? 😅)

Ezért választottam mindig az egyetemi kereteket.
Nem azért, mert kellett még egy diploma, hanem mert érdekelt a terület és tudtam, hogy egyedül nem tudnám tartani a struktúrát.

Most viszont a saját vállalkozásomban én vagyok az, aki a kereteket és határokat megszabja.
És szembesülök vele, mennyire nehéz, amikor a határidő rugalmas.
Nem lesz kedden vizsga. Nem kell riportálni a vezetőségnek.
Csak a saját magam által felállított határidő van… amit meg is változtathatok. Mert én vagyok a főnök.

És meg is változtatok.

A „saját magam főnöke vagyok” egy nagyon romantikus elképzelés.
De nem csak szabadságot jelent.
Hanem azt is, hogy nekem kellene külső keretrendszerként működni saját magam felé.

Ez pedig nekem nehéz.
Még tanulom, hogyan teremtsem meg azt a struktúrát, ami nem nyomaszt agyon, de éppen eléggé megtart és motivál ahhoz, hogy tudjak hozzá igazodni.

Hamarosan mesélek az új projektről.🙂
Addig viszont meséljetek, nálatok a keretek inkább segítenek, vagy inkább nehezítenek?💚

07/01/2026

Gyerekes felnőtt
Ez a nagy hó két dologra emlékeztet.
1. Öregszem. Talán 15 éve volt utoljára ilyen nagy hó, és én már akkor is felnőtt voltam.
2. Örök gyerek vagyok. Most a kislányommal együtt élvezem, ahogy ropog a hó a talpunk alatt, és közben rengeteg gyerekkori emlék jön fel. Olyanok, amik évek óta nem jutottak eszembe.

Az év végén, egy családi összejövetelen ugyanezt az ambivalenciát éreztem. Gyerekként még együtt játszottunk, most pedig felnőttként néztük, ahogy a gyerekeink együtt játszanak. És közben újra előjöttek a régi emlékek is.

Azt vettem észre, hogy amikor olyan emberek között vagyok, akikkel együtt nőttem fel, újra gyereknek érzem magam. És érdekes módon ezt nem visszalépésként élem meg, hanem pozitív tapasztalatként.

Nemrég láttam egy videót arról, hogy sok milleniál érzi úgy: még mindig nem nőtt fel igazán.
Ahogy ezekben a helyzetekben magamra nézek, egyre inkább azt érzem: talán nem arról van szó, hogy nem nőttünk fel. Hanem arról, hogy egyszerre hordozzuk magunkban a felnőttet és a gyereket is.
És lehet, hogy nem elnyomni kell ezt a gyermeki részt, hanem megengedni neki a jelenlétet.💚

31/12/2025

25-26

Ez volt életem eddigi legnehezebb és egyben legboldogabb éve.

Rengeteg kihívással és örömmel teli.

És talán ebben az évben tanultam a legtöbbet magamról.

Mert a nehézségekből, a kihívásokból lehet a legtöbbet tanulni.

Amikor szinte minden nap jön egy váratlan helyzet, amit meg kell oldani, és semmi nem garantálja, hogy a ma megoldása holnap is működni fog. Hibázok újra és újra és újra, de nem adhatom fel. Nem mondhatom, hogy ez nekem nem megy. Holnap és holnapután is fel kell kelni és újra kell próbálkozni.

És közben rájöttem, hogy egy darabig ez lesz az életem, és én döntöm el hogyan reagálok ezekre a kihívásokra. Ahelyett, hogy bosszankodok, inkább megpróbálom meglátni benne a fejlődést, azt, hogy mit hív elő belőlem ez a helyzet, és mit tanít.

És szerintem ez az élet szinte minden területére igaz. Tudom, hogy sokszor nehéz megállni, és a helyzet mögé látni, vagy befelé figyelni, de egy kis tudatossággal nagyon sok negatív gondolattól, érzelemtől kímélhetjük meg magunkat.

Remélem, hogy ezt a szemléletet a jövő évben is sikerül sokaknak átadnom.

Köszönöm, azoknak, akik idén a bizalmukba fogadtak, és kísérhettem őket az úton egy darabig.

Kívánok mindenkinek kihívásokkal és örömmel teli Boldog Új Évet!🥳

2026-ban az újrakezdésé a főszerep. Ha már régóta érzed, hogy változtatni kellene, talán most van itt az ideje.💚