Mesélj, Hogy vagy?

12/04/2026

Az igazi újrakezdés❤️

Amikor évről évre egyre jobban érzed, hogy valami nem jó.
Hogy változtatni kellene. De nem tudod hogyan.

Úgy érzed, hogy te úgy sem tudsz semmit tenni.
Nem vagy képes rá.
Nem hiszel benne.
Ezért benne ragadsz a rosszban.

Aztán jön valami. Egy halvány reménysugár.🤍

Elkezdesz hinni… de közben bizonytalan is vagy.
Mi van, ha nem sikerül?
Mi van, ha kudarcot vallok?

Tudod, hogy hiába dolgozol rengeteget azon, hogy új életed lehessen, hogy boldogabban, szabadabban élhess, nem lehetsz benne biztos, hogy most sikerülni fog.

És úgy telnek el évek, hogy hinned kell az újrakezdésben, miközben ugyanabban a szarban élsz még mindig.

Aztán eljön a pillanat, amikor eredményt hoz a sok évnyi munka, hit és remény. Valami megváltozik. És most már nincs visszaút.
De nem is baj. Mert az új, az ismeretlen még mindig jobb, mint a régi szar.

Vedd észre! Végre elkezdődött az új életed!💚

23/03/2026

Látogasd meg a nagyszüleid, amíg tudod!

Pár házzal arrébb az utcánkban meghalt egy 91 éves néni.
És mióta meghalt, minden hétvégén nagy a forgalom a háznál. Jönnek-mennek az emberek.
Elszállítják a bútorokat, rendbe rakják a kertet… És közben azon gondolkodom, hogy amíg élt a néni, nem volt ennyi látogató.

És ez emlékeztet arra, amikor a nagymamámat elveszítettük. Sokat voltam vele. Az utolsó időszakban is ott voltam, segítettem, ahogy tudtam.
És mégis… sokáig bűntudatom volt. Hogy lehettem volna többet vele. Hogy kérdezhettem volna többet. Hogy mennyi mindent nem tudok róla. És mennyi mindenre már nem is emlékszem abból, amit mesélt.

Közben azt is értem, miért nem olyan könnyű ez. Megértem, ha valaki messze lakik és rengeteg a teendő. Ott a munka, a család, és a mókuskerékben valahogy soha nem jut idő az idősebbekre.
Azt is megértem, hogy néha nehéz szót érteni velük. Más a ritmusuk, más a véleményük, és sokszor hajlamosak kioktatni az embert. És ezt nehéz elfogadni és kezelni.

Hallottam már olyat valakitől, hogy: "Szeretem a nagyit, de már nincs kedvem hozzá menni, mindig csak kioktat, panaszkodik és parancsolgat."

De azt is tudom, hogy milyen jól esik nekik, ha valaki meglátogatja őket, ha főzhetnek, süthetnek valakire. Ha láthatják az unokákat, ha valaki segít nekik beállítani a tv-t, ha valaki kikéri a véleményüket. Még akkor is, ha nem fogadja meg.

Talán segíti a kapcsolódást, ha egy kicsit máshogy nézünk rájuk, ha próbáljuk megérteni őket.
A „kioktatás” mögött sokszor az a vágy van, hogy még szeretnék hasznosnak érezni magukat. A „jótanácsokkal” próbálnak adni valamit abból, amit egy élet alatt megtanultak.

Ha jön egy kritikus megjegyzés például arról, hogy hogyan neveled a gyereket, akkor mondhatod azt, hogy "lehet igazad van, majd meggondolom", vagy tereld el a témát, valami olyanra, amiben otthon van, és szívesen beszél róla.
Például: "Mama te hogy csinálod a szilvalekvárt?" Aztán egy hét múlva felhívod azzal, hogy megcsináltad a lekvárt és nagyon finom lett, és végtelenül boldog lesz.

Tudom, hogy nehéz, amikor a szeretet jeleként kritikát vagy parancsolgatást kap az ember, de sokszor emögött az áll, hogy ő már nem irányít semmit az életben. Ez nyílván nem menti fel, de neked segít, hogy ne vedd annyira a szívedre.

Egyébként ajánlom Steigervald Krisztián könyveit. Nagyban segít megérteni a különböző generációk közti különbséget, és ha megérted a nagyszülők működését, akkor könnyebb elfogadni, és lehet, hogy szívesebben töltesz velük még több időt.

Ti milyen gyakran látogatjátok a nagyszülőket, idős rokonokat? Mi az akadálya a sűrűbb látogatásnak? És mi a legnagyobb nehézség az idősebb generációval való kapcsolatban? Örülnék, ha akár privátban is de megírnátok, mert tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti hogy élitek meg ezt a helyzetet.💚


(Szeretem ezt a képet💚, fiatalok, boldogok!🥰)

12/03/2026

Nálatok is van olyan, hogy annyira túltelítődtök egy-egy bevásárláskor, hogy utána kell egy kis csend? Annyi inger vesz körül minket, hogy már az tűnik fel, amikor éppen csend van, és nem zúg semmi körülöttünk. Amikor kint vagyunk az erdőben, akkor érzem igazán hogy az agyam kicsit tud pihenni, mert ott kevés az inger, kevés a zaj, és egymásra is sokkal jobban tudunk figyelni.
Te mivel szoktad kicsit kikapcsolni az agyad?

05/03/2026

Elszámolok tízig, de már nem robbanok fel belül

Fiatal koromban sokszor robbantam.🤯 Temperamentumos voltam, mondjuk így. Nem tudtam szó nélkül hagyni, ha valaki olyasmit mondott amivel nem értettem egyet. És visszaszóltam, vitatkoztam, cinikus megjegyzéseket tettem, mindent megmagyaráztam.
Éretlen voltam.

Aztán szépen lassan eljutottam oda, hogy egyre gyakrabban tudtam nyelni egy nagyot, és szó nélkül hagyni a dolgokat.
De azért később a férjemnek vagy a húgomnak csak kiakadtam, hogy mégis hogy lehet ilyen badarságokat beszélni.

Ma már sokszor ott tartok, hogy nyelek egy nagyot, elszámolok ötig vagy tízig… és belül sem robbanok fel. És később sem mesélem el felháborodva senkinek, hogy XY azt mondta, szerda van, pedig mindenki tudja, hogy csütörtök.

Rájöttem, hogy én döntöm el, hogy megéri-e belemenni egy vitába, vagy nem. És egyre gyakrabban felismerem, ha nem éri meg.
Nem azért, mert nem tudom meggyőzni a másikat a saját igazamról, hanem mert látom, amikor a másik egyszerűen nem enged be más nézőpontot. Ilyenkor csak az energiámat pazarolnám.

Van viszont olyan ember az életemben, akivel tudok és szeretek is vitázni. Ezek a viták a személyiségünk, az élettapasztalatunk különbözőségeiből adódnak, és az új nézőpont sokszor új felismerést hoz számomra. Ezek a beszélgetések visznek előre.

És teljesen megértem azt is, aki azt mondja, hogy bizonyos kapcsolatai - akár családi, akár munkahelyi - leszívják az energiáját. Ez nem azt jelenti, hogy a másik rossz ember, csak nem vagytok egy hullámhosszon, nem együtt rezegtek.

Pedig mennyire jó érzés, amikor egy-egy beszélgetés inkább feltölt, mintsem leszív. 😊
Keressétek az ilyen kapcsolódásokat, amikor csak lehet.💚

Téged milyen beszélgetések töltenek igazán?

24/02/2026

Még nem megy az elszakadás.

Ezzel a mondattal zártuk le a kislányom bölcsis beszoktatását két hét után.
A férjemmel sokat beszélgettünk erről korábban és abban maradtunk, hogy megpróbáljuk, de ha nem jó neki, nem erőltetjük.

És úgy tűnik, nem tud elszakadni pár órára sem. Őszintén szólva, nekem is nehéz volt. Még akkor is ha több mint másfél év után végre napközben olvashattam, vagy sétálhattam egy kicsit egyedül, nyugiban.

Nem vagyok csalódott.

Tudom, hogy ilyen előfordul az újrakezdésben. Elindulsz egy ösvényen, aztán kiderül, hogy zsákutca, vagy, hogy még nem vagy eléggé felkészült ehhez az úthoz.
Ilyenkor vissza kell menni az utolsó elágazásig, és újra kell gondolni az útvonalat. Ez természetes.

Ez is egyfajta adatgyűjtés. Leszűrjük a tanulságot és megyünk tovább. És ha később úgy érezzük, eléggé felkészültek vagyunk, akkor megpróbáljuk újra.

Szeptemberig pedig jön a "B-terv": bébiszitter, játszóház és heti egy kerekítő.

Ti voltatok már olyan helyzetben, hogy a "visszalépés" volt a legbátrabb döntésetek?💚

15/02/2026

"És neked hogyan sikerült?"

Mármint az újrakezdés. Ezt a kérdést kaptam az egyik videóm alá, ami a félelemről szólt, és egy egyszerű válasz helyett, picit megálltam és elgondolkoztam rajta.

Mert bár most már magabiztos vagyok, és képes vagyok másokat támogatni, hogy egy boldogabb életet éljenek, nekem is voltak vasárnapi gyomorgörcseim. Én is pont úgy féltem a bizonytalantól mint mindenki.

Sokan ott voltatok mellettem, amikor sírtam egy-egy meeting után... amikor őrlődtem, de talán ti sem tudjátok, hogy mi adta meg a lökést, hogy valóban el is induljak.

Ha kíváncsi vagy, kommentben megtalálod a linket a videóhoz, amiben röviden elmesélem az én újrakezdésem történetét.

Ha hasznosnak tartod a videó üzenetét, kérlek oszd meg, hogy eljusson ahhoz is, akinek most tényleg csak erre a lökésre van szüksége.💚

12/02/2026

Tudod, mi az, ami igazán próbára teszi a házasságot? Amikor az egész család egyszerre beteg.

Amikor senki nem alszik, mindenki nyűgös, és az egész házban feszült légkör uralkodik.

Alapból azt gondolom, hogy az első gyerek érkezése a legnagyobb szintlépés egy kapcsolatban. Felborul a dinamika, elmosódnak a régi szerepek, és mindenki az új identitásával küzd. Ebben az új világban a figyelem és az energia 100%-a a kis jövevényé, az egymáshoz való kapcsolódás pedig sokszor a prioritási lista végére kerül. Tudatos munka kell hozzá, hogy a szülők mögött újra megtaláljuk a férfit és a nőt.

(Aztán amikor végre éreznéd, hogy kezd újra rólatok is szólni az élet, a gyerek megtanul beszélni, és garantálja, hogy két összefüggő mondatot ne válthassatok nyugodtan... 😊)

És akkor jön az első igazi betegség.

Rájössz, hogy amit eddig anyai áldozatnak hittél, az csak bemelegítés volt. Emlékszel, régen ilyenkor egész nap pizsamában feküdtél, teát szürcsöltél, és valaki gondoskodott rólad? Ennek vége. Most neked kell gondoskodnod egy másik emberről úgy, hogy te is alig állsz a lábadon.

Az éjszakák a legnehezebbek. Amikor a gyerek csak függőlegesben, rajtad tud aludni, te pedig órákon át tartasz mozdulatlanul 10 kilót, miközben minden porcikád sajog. Nem alszol, mert kényelmetlen, és nem alszol, mert figyeled, hogy kap-e levegőt. Aztán bevonod a másik szülőt, így végül ketten lesztek holtfáradtak, ingerültek és türelmetlenek.

Ebben a zombimódban lehetetlen kedvesnek és türelmesnek lenni. A harmadik napon már egy rossz hangsúly is elég a robbanáshoz. A legkisebb nézeteltérés is világméretű tragédiának tűnik, ami csak tovább mérgezi a légkört.

És az egyetlen megoldás az idő.
Ilyenkor egyszerűen csak túl kell élni.

Reggel meg kell bocsátani egymásnak az éjszakai beszólogatásokat, a türelmetlen legyintéseket. Mert ez nem rólunk szól, hanem a kimerültségről. Az idegrendszerünk túlterhelt, és nem tudunk higgadtan gondolkodni.

Amint lemegy a láz, és kitisztul az orr, végre mindenki alszik egyhuzamban hat órát, és a világ újra kisimul. Ránézel a másikra, és rájössz, hogy egy oldalon álltok csak. És ha ezt is túléltétek együtt, akkor jöhet bármi.💚

Ti hogy vészelitek át a nagyobb betegségeket?

08/02/2026

Éjszaka van, készülnek az újévi projektek.
Aztán közben helyzet van: a gyerek hány. Félbehagyom a munkát.

A gyerek jobban van, visszaalszik.
Én meg… agyalok. Biztos nincs baj? Vírus? Gyomorrontás? Mikor fejezem be, amit elkezdtem?
Ma már nem. Aludnom kellene, de nem tudok.
Pörögnek a fejemben a listák, a teendők, a forgatókönyvek.

És akkor bekúszik egy gondolat.
Elindít egy lavinát. Egy új terv. Egy új cél.
Talán 3–5 év múlva valósítható meg. Messze van, de az agyam már most a részleteken pörög.
Csak a konyhában töltődő telefonom választ el attól, hogy azonnal rá is guglizzak.

Végül arra jutok:
„Gratulálok, Marcsi… megint csak álmodozol. És nem a fontos dolgokkal foglalkozol.”

De tudod mit?
A mostani fontos dolgok is álomként kezdődtek évekkel ezelőtt. Egy álmatlan éjszakán.

Ha benned is van egy gondolat, amit próbálsz elhessegetni, de újra és újra visszakúszik, akkor lehet, hogy nem eldobni kell, hanem időt adni neki.

Ha elindulnál egy új úton, de még nem tudod hogyan, akkor van számodra egy ingyenes anyagom, ami 3 kérdéssel segít tisztábban látni.
https://ujrakezdemmagam.hu/ujrakezdes-az-almodozastol-a-megvalositasig/

Csak álmodozol, de nem lépsz? Ne hessegesd el többé a belső hangodat! Töltsd le az ingyenes útmutatót, hogy az éjszakai terveidből valódi lépések legyenek.

05/02/2026

03/02/2026

Egy újabb nagy változás

Egy hét múlva kezdjük a bölcsis beszoktatást, és azt vettem észre, minél közelebb vagyunk annál többször fordul meg a fejemben a kérdés, hogy tényleg jól döntöttünk-e.

Nem kap kizárólagos figyelmet a bölcsiben, amit itthon igen.
Nem fogják érteni minden szavát. Itthon többnyire értem mit akar.
Nem akkor kap enni, amikor akar. Itthon van pótreggeli és pótebéd.
És ami a legfontosabb, nem lesz ott anya. Itthon ha éppen dolgom van, és valaki más játszik vele, akkor is tudja, hogy anya a szobában van, és mindjárt végez, és kijön. De a bölcsiben nem leszek ott egy ajtónyira.
És felerősödött a szeparációs szorongás, ő is tudja hogy közeleg a bölcsi.

De közben meg tudom, hogy jót fog tenni neki. Megtanulja a türelmet, az osztozkodást, a társas kapcsolódást, és talán az önálló játékot is.😄

És nekem is jót fog tenni. Lesz egy kis időm magamra, a háztartásra, a férjemre. És remélhetőleg egy kipihentebb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb anyát kap majd vissza délután.
Ez egy jó változás, még akkor is ha van bennünk egy kis izgalom, és aggodalom. Ezt szokták jó stressznek hívni.💚
Csak nehogy meggondoljam magam aznap reggel...😅

Ti hogy éltétek meg az utolsó napokat a bölcsi/ovi előtt? Nálatok is megvolt ez a kettősség a szívetekben, vagy ti magabiztosabbak voltatok, mint én?😅

02/02/2026

Újévi fogadalmak helyett

Hányszor vágtál bele úgy, hogy „mostantól minden más lesz”, aztán pár hét múlva minden maradt a régiben?

Ne hibáztasd magad. A nagy fogadalmak gyakran csak még nagyobb nyomást helyeznek ránk.
A valódi, tartós változás titka az, hogy nem ugrunk, hanem apró lépésekkel haladunk előre.

Újrakezdés mentorként abban segítek, hogy újra otthon érezd magad a saját életedben. Első lépésként fogadd el tőlem ezt az ingyenes útmutatót.
👇Kattints, töltsd le.
https://ujrakezdemmagam.hu/ujratervezes-utmutato/

30/01/2026

2016 volt az év, amikor azt mondtam: Elég volt. Mást akarok.

Nem akartam az lenni, aki a péntek esti buliban is a céges telefont bújja. Aki a karácsonyi vacsora mellől áll fel, mert egy szállítmány nem ért oda időben.
Volt céges telefonom, laptopom, „rugalmas” munkaidőm... de nem volt nyugalmam. Nem volt egészségem. Nem volt szabadságom.

A folyamatos készenlét lassan felőrölt. Utólag már tudom, hogy ez volt a klasszikus kiégés.
Csak akkor még nem neveztem meg, csak azt éreztem, hogy elfáradtam, kiüresedtem. Valahogy elveszítettem magam.

Olyannyira nem találtam a helyem a saját életemben, hogy fél év alatt háromszor váltottam hajszínt, mintha a külsőm megváltoztatása megoldaná a belső ürességet.

Aztán eljött az újrakezdés pillanata.
Mindent elölről kezdtem: új munkahely, új pozíció, új szakterület. És közben tudatosan építettem azt a jövőt, amiben ma élek.

És itt tartunk most. Ma, 2026-ban már az újrakezdés a hivatásom. Ma már másoknak segítek abban, hogy könnyebben, magabiztosabban merjenek változtatni.

Kész megoldásokat nem adhatok (mert a te utad a tiéd), de megadom azokat a kérdéseket, amikkel te is elindulhatsz a saját szabadságod felé.

Nézd meg az „Újratervezés előtt” című ingyenes útmutatómat, és tedd meg az első lépést mindössze 15 perc alatt!
👇Itt találod az „Újratervezés előtt” ingyenes útmutatót:

Újratervezés előtt Három kérdés, ami segít közelebb kerülni a következő lépéshez Hogyan hallhatod meg a belső hangodat, amikor a régi már nem kényelmes, de az