Szépanyus Családkutatás - dr. Kormos Eszter

24/05/2026

24/05/2026

Lövésnyomok az eszéki Szent Péter és Pál társszékesegyházban
-----------------------||-----------------------
A mai neogótikus Szent Péter és Szent Pál-templom helyén eredetileg temető és valószínűleg egy hozzá tartozó kis kápolna állt. A temetőt 1732-ben felszámolták, és a kápolna helyén egy kis barokk stílusú plébániatemplomot építettek. Ahogy Eszék a 19. század végére növekedett és fejlődött, ez a templom már nem tudta befogadni az összes hívőt. A mai épület alapkövét 1894-ben tették le.

Az első világháborúban egy kivételével az összes harangot rekvirálták, pótlásuk 1924-ben történt meg. A belsőépítészet 1938 és 1942 között készült el, amikor Mirko Rački vezető horvát festő a falakat és a mennyezetet élénk színű, az Ó- és Újszövetség híres epizódjait ábrázoló freskókkal borította be. A belső tér a neogótikus díszítés valóságos kincsesbányája, egymás után remek oltárokkal, amelyek fölött rengeteg műemlék ólomüveg ablak található.

A második világháború alatt a templom kisebb károkat szenvedett, és az 1964-es földrengés során is megsérült. Az 1991-es horvátországi háború során az épületet több mint 100-szor találták el közvetlenül különféle lövedékekkel, ennek ellenére még a háború alatt is tartottak benne miséket. A háború után megkezdődött a templom fokozatos helyreállítása, amely általában befejeződött, de néhány munka még napjainkban is tart. /Forrás: Wikipédia/

---------------------------------------------------

Május elsején jártunk Eszéken. A horvátok ilyenkor grilleznek a szabadban, úgyhogy a belváros gyakorlatilag kihalt volt.

A templomba ingyenes volt a belépés (és rácsokat sem láttam!), de nem láttam gondnokot vagy más személyt sem, akitől kérdezni lehetett volna. A tájékoztató táblák szerint jelenleg a világítás modernizálására gyűjtenek. Én arra lettem volna kíváncsi, vajon erről a freskóról is eltüntetik majd a lövések nyomát vagy az a koncepció, hogy megtartják, mint történelmi emlék. A belső tér többi részét gyönyörűen restaurálták, az ablakok csodálatosak.

23/05/2026

Egyértelmű, hogy a macskák uralják a világot. 360 poszt volt eddig az oldalon, de messze ez volt a legnépszerűbb 🐱🐱🐱

A macskák már akkor is nagy trollok voltak.
/Cigándi református anyakönyv, 1836-37/

22/05/2026

Hogyan lett Norbertből Béla?
---------------------------------------------
Ez a probléma még egy tavalyi kutatás tárgya volt: a megbízó felmenőinek rokonságában volt egy Keskeny Norbert nevű férfi, akinek a halálozási bejegyzése megvolt. A leszármazottak családi hagyomány alapján ápolták a rokoni kapcsolatot, amit DNS-teszt is megerősített, de nem tudták, a rokoni szálak pontosan hogyan fűződnek össze, mert Keskeny Norbert születését sehogy sem találták.

Kiindulás: Keskeny Norbert cigányzenész 1882. november 29-én, 52 évesnek mondott korban halt meg Jászalsószentgyörgyön. Felesége Pozsár Erzsébet, valószínűleg helybéli születésű, de a házasságkötésük nem szerepel a jászalsószentgyörgyi anyakönyvben, sőt egyetlen környékbeliben sem. Gyermekeik törvényesek, 1851-68 között születtek. A halotti bejegyzés szerint Norbert 1830-ban született, de a beírt életkort nem tekintjük teljesen megbízhatónak - általában +/- 10-15% eltérés is jelentkezhet, ami 52 éves korral számolva +/- 5-7 év. A férfi az első ismert gyermeke születésekor aligha volt 17 évnél fiatalabb, ezért a kiterjesztett keresési időszakot 1822-34 közé lehet tenni, de a legvalószínűbb 1830 környéke.

A keresési időszakban nem született (digitálisan indexelt) Keskeny Norbert 1.) Jászalsószentgyörgyön, 2.) Jász-Nagykun-Szolnok megyében, 3.) egész Magyarországon. A keresést a biztonság kedvéért el kell végezni különféle módon elhelyezett betűhelyettesítő karakterekkel, hogy az indexelő által esetleg hibásan kiolvasott vagy rögzített index is bekerülhessen a találatokba, valamint az anya vezetéknevére is, hátha Norbert házasságon kívül született gyermek volt.

A digitális keresés nem hozott eredményt, ezért a jászalsószentgyörgyi anyakönyvet kézzel is átforgattam, hátha a keresett sor kimaradt az indexelésből, de így sem került elő.

Keresgélés közben feltűnt, hogy a Norbert egyébként egy igen rita név, Jász-Nagykun-Szolnok megyében szinte kizárólag Jánoshidán fordul elő, ami Jászalsószentgyörgytől csak 4 km-re fekszik - a Norbertet az utóbbi településen mégsem adták. Jánoshidán is csak szórványosan, 1720-1850 között 19 alkalommal indexelték, de egyik gyermek sem volt Keskeny. Sőt, Jánoshidán alig fordultak elő Keskenyek: az 1740-es években éltek itt Keskeny Tamás és György nevű családfők, ezen kívül egyetlen említés van: 1827. november 11-én itt keresztelték Keskeny József és Farkas Erzsébet Veronika nevű lányát. Keresztanyja Benovits Mária uradalmi gazdasszony (esetleg kulcsárnő?).

Ekkoriban érkezett a faluba Csóty Norbert premontrei szerzetes, első keresztelése Veronika után 10 nappal történt. Az előző plébános neve Pállya Lajos volt, Veronikát elvileg még ő keresztelte. Az egyházközséget egyébként alapításától kezdve 1950-ig a premontrei rend gondozta, a Magyar Katolikus Lexikon szerint a plébánosokat ők adták a faluba és a prépostság volt a falu földjeinek birtokosa is. A premontrei rendet Szent Norbert alapította 1120-ban, róla norbertrendnek is nevezték a szerzeteseket. Ez rávilágít arra, hogy miért itt és csak itt volt használatos a Norbert név a Jászságban.

Visszatérve Keskeny Józsefhez és Farkas Erzsébethez: ők valójában nem jánoshidai, hanem jászalsószentgyörgyi házaspár voltak. Veronika után még három gyermekük született ott: Viktória (1830), Adalbert, azaz Béla (1832) és Ludovika (1834). Ő egyébként másfél évvel később bekövetkezett halálakor már Ludovicus (Lajos), de ez a nemváltás igazából a kutatás szempontjából mellékes. A szülők státuszának rovatába zingarus, azaz cigány volt bejegyezve. Ha ott állna az is, hogy zenész, nyilvánvaló lenne a közvetlen kapcsolat Keskeny József és Norbert között, hiszen ez a tudomány és életmód generációról generációra öröklődött a cigányzenészek közt. Miből feltételezhetjük mégis, hogy Veronika apjának ez volt a foglalkozása? Veronika születését követő napon, 1827. november 12-én három lakodalmat is tartottak Jánoshidán: két Pető-lányét valószínűleg együtt, valamint az ifjú nemes Zrupka Ágoston lagziját. Bármelyikbe hívhattak zenészeket a szomszéd faluból már a készülődés időszakában is, állapotos felesége pedig elkísérhette a lagzik körüli teendőkben cselédkedni, aztán váratlanul itt született meg a lányuk. A házaspár itt, Jánoshidán ismerte meg a Norbert nevet és megtetszett nekik vagy pedig a premontreieknek a Veronika születése idején feléjük tanúsított gondoskodását akarták meghálálni úgy, hogy a következő fiúgyermeküket Norbertnek keresztelik.

A szándékukba annyi hiba csúszott viszont, hogy Jászalsószentgyörgyön nem adták a gyerekeknek a Norbert nevet, gyakran előfordult viszont az Albert és Adalbert. Utóbbinak nincs magyar változata, mesterségesen feleltették meg egymásnak a magyar Béla és a latin Adalbert neveket. Szóval a jászalsószentgyörgyi Adalberteket a faluban Bélának szólították. A két név végződése azonos, a jászalsószentgyörgyi pap tehát vagy félrehallotta a nevet vagy szándékosan anyakönyvezte másképp a kisfiút, mindenesetre úgy tűnik, az 1830 körül született Keskeny Norbert azonos lesz a ténylegesen 1832-ben született Keskeny Adalberttel.

A rendelkezésre álló adatokból kiindulva ez a legvalószínűbb megoldása a problémának.
A képeken a két falu látható a második katonai felmérés térképén, illetve képeslapon a premontreiek jánoshidai rendháza, mellette az általuk épített katolikus templom.

19/05/2026

Színezők és foglalkoztatók családfa témában. Eredetileg az ovisaimnak készítettem őket.

18/05/2026

Emlékkönyv 120 éves virágokkal
--------------------------------------
Úgy volt, hogy egy ennél jóval fiatalabb, 1968-ból származó emékkönyvről készül ma poszt, de kutatás közben kiderült, hogy a tulajdonosa még él - ezért ez a poszt elhalasztódik addig, amíg a könyvet vissza nem juttatom, és tisztázzuk a tulajdonosával, hogy mit szabad közölnöm és mit nem. Nagyon fontosnak tartom a személyes adatok védelmét és a személyiségi jogok maximális tiszteletben tartását.

Amíg ez a kérdés tisztázódik, addig viszont bemutatom ezt az 1905-ből származó emlékkönyvet. Két hete vásároltam az eszéki vásáron. Ez nem annyira bolhapiac, sokkal inkább valódi régiségvásár. Az áruk tisztán, szépen és rendszerezve vannak kipakolva, nemcsak leszórva egy pokrócra. A papírrégiség kevés, elég sok viszont a mindenféle lőszerhüvely és különféle - feltételezem, hogy - hatástalanított fegyverek.

A könyvet egy nyugdíjas muzeológus bácsi árulta, akinek a pultján főleg porcelánok és festmények voltak. Nagyon dícsérte az igényes bőrkötést, a rányomott aranyszínű (aranyozott?) díszítést és a gyönyürű aranyszínű élfestést. Mikor végre hagyott belelapozni, tisztáztuk, hogy engem a belseje is nagyon érdekel, ki, mikor és milyen bejegyzéseket hagyott benne.

A belső fedlapon lévő pecsétből kiderül, hogy a könyv Grazban készült, Franz Jamnik papírboltos árusította a Fő téren lévő üzletében. A bolt hirdetései 1868-1924 között megtalálhatóak a Grazer Volksblatt című újságban.

Sajnos a könyvben csak nagyon kevés bejegyzés van. Ezek mind szövegesek - akkoriban még nem volt divat rajzolni is. Több esetben viszont tettek a bejegyzés mellé virágot, ami rövidesen lepréselődött és megszáradt.

1. Rögtön az első oldalon: "Sei mehr, als du scheinst!", azaz légy több, mint aminek látszol. A bejegyzés Grazban kelt 1905. június 28-án.

2. "Sie ist bereits mehr, als Sie scheint!". Az elsőhöz nagyon hasonló tartalmú: több, mint aminek látszik. Kelt Bécsben, 1911. június 18-án. Aláírás helyett egy kis rajz szerepel, talán egy tulipán.

3. Tanárától származó bejegyzés: "Gott selbst ist der Gefährte dessen, der ihn sucht; er ergreift des Einsamen Hand und führt ihn selbst seiner Sehnsucht nach.
Zur freundlichen Erinnerung von deinem Lehrer Ed. Auerswald"
Maga Isten a társa annak, aki őt keresi; megragadja a magányos kezét, és elvezeti őt egyenesen a saját vágyakozása felé. Baráti emlékül tanárodtól Ed(mund?) Auerswaldtól. Kelt Grazban, 1905. június 22-én.

4. A tulajdonos nagymamájának bejegyzése, amihez egy lila árvácskát helyezett: "Rein wie der Glanz der Sterne, Sei Deines Lebens Pfad, – Das, wächst nach in der Ferne, Denkt noch an mich Zurück! –
Dein Dich liebender Grossmutter."
Olyan tiszta legyen életed útja, mint a csillagok ragyogása, - ha majd messze leszel, gondolj majd rám vissza!
Szerető nagymamád, Franzdorf, 1906. augusztus 14.

5. Horvát nyelvű bejegyzés következik, mintegy 20 évvel később. Horvátul nem beszélek, ezért a Geminit hívtam segítségül, ami egészen jól olvassa a kézírásos szövegeket. A bejegyzés magyar fordítása: Gyorsan repül az idő, nap nap után múlik el, csak az emlék él tovább magányosan, mint egy édes, kedves álom. Emlékül írta Dragutin Vojakovic joghallgató. Kelt: 1925. április 29., Zágráb.

6. Újabb horvát bejegyzés, mindössze két nappal később: Boldog, ki hisz, és a reményt el nem veszti. Az aláíró Regina Klug.

7. A tulajdonos másik nagymamájától származó bejegyzés: "Das Leben is nur ein Traum! träumen es süß. Omama." Jelentése: Az élet csupán egy álom, ezért álmodd édesen. Nagymama. Kelt: 1906. augusztus 14. A nagymama egy ibolyacsokrot mellékelt az emlékhez.

És sajnos... ennyi. A tulajdonos neve nem derült ki, mert a két nagymama névvel nem írta alá a bejegyzését. Legfeljebb annyit lehet feltételezni, hogy a grazi tanulmányok, a joghallgató barát és a könyv stílusa alapján alighanem egy 1885-90 körül született férfié volt.

18/05/2026

"a kutató egy természeti jelenség, bejön, lerakja a táskáját, sóhajt egyet, onnantól csak a lapozásból lehet tudni, hogy még életben van."

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, mit jelent az, hogy szakkönyvtáros vagyok a múzeumban. Olyan hangsúllyal kérdezte, ahogyan az ember azt kérdezi, hogy maga tulajdonképpen mivel foglalkozik egész nap? Én pedig rájöttem, hogy ez kívülről valószínűleg tényleg egy nehezen megfejthető foglalkozásnak tűnik, olyasminek, amit az emberek leginkább régi filmekből vagy lábjegyzetekből ismernek. Úgyhogy arra gondoltam, elmesélem nektek röviden. Szóval szakkönyvtáros vagyok a múzeumban, ez annyit tesz, ha valaki megkérdezi, van-e valami a barokk miseruhák gombkultúrájáról, én nem nevetek fel hangosan, csak bólintok, aztán eltűnök a sorok között, és úgy térek vissza, mint egy mitológiai lény, három kötetnyi válasszal és egy enyhe derékfájással. Míg mások a kiállítóteremben a festményt nézik, én pontosan tudom, melyik könyv negyedik fejezetének alsó lábjegyzetében szerepel róluk egy félmondat, amit utoljára egy doktorandusz olvasott el 1987-ben, aki azóta professzor lett valahol. Nálunk nincs kölcsönzés, a könyv nem megy sehova, csak helyben olvasás van, helyben sóhajtás, ide kollégák és kutatók járnak, és én tudom, hogy a kutató egy természeti jelenség, bejön, lerakja a táskáját, sóhajt egyet, onnantól csak a lapozásból lehet tudni, hogy még életben van. Kihalófélben lévő állatfaj vagyok, amelyről már nem biztos, hogy mindenki tudja, mire való, de valahogy mindenki örül neki, hogy még létezik, és szerintem, ha egyszer futni kezdenék, valószínűleg természetvédelmi területté nyilvánítanák a könyvtárat, de én szeretem ezt az egészet. Ezt a lassú, kissé ünnepélyes foglalatosságot, ahogy az ember egy fél életet eltölt azzal, hogy mások fél mondatai után kutat, mert odakint minden siet, kattog, villog, frissül, elévül. Én pedig bent ülök egy hatszáznegyven oldalas könyv fölött, és húsz percig keresek benne egy sort, amit rajtam kívül valószínűleg utoljára egy szomorú szemű doktorandusz keresett 1994-ben, három nappal a leadási határidő előtt, és amikor végül meglelem egy lábjegyzet alatt, egy zárójel mögött, egy szerzői mellékmondat szégyenlős árnyékában, akkor történik valami egészen aránytalan öröm, mert a könyvtáros munkája tulajdonképpen abból áll, hogy mások kérdéseit komolyabban veszi, mint ők maguk, hogy valaki félvállról odadob egy témát, mondjuk egy 18. századi céhláda vasalatait, és ezzel el is indul valami furcsa, csendes nyomozás a polcok között, mert a könyvtár nem könyvek halmaza, hanem egy lassú gondolkodógép, egy memória, amelynek én vagyok az enyhén poros operációs rendszere. Tudom, melyik kötet hazudik elegánsan, melyik hivatkozás zsákutca, melyik szerző gyűlölte titokban a kollégáit, ez pedig szakmai tudásnak számít, és az ember előbb-utóbb rájön, hogy nem is a könyvek miatt marad itt, nem a katalógusok, nem a raktári jelzetek, nem a szépen fegyelmezett betűrend miatt, bár kétségtelenül van bennük valami vigasztaló rend, hanem azok miatt a pillanatok miatt, amikor valaki belép, kissé tanácstalanul, kissé fáradtan, és keres valamit, egy adatot, egy nevet, egy mondatot vagy csak valamiféle bizonyosságot, hogy nem ő az első ember, akinek ez a kérdés eszébe jutott, és olyankor a könyvtáros nem egyszerűen keresni kezd, hanem remélni helyette is, mert a legfontosabb mondat talán nem az, hogy megvan, hanem az, hogy várjon egy pillanatot, mintha láttam volna valahol, és szerintem az ember néha egész életében ezt szeretné hallani, hogy amit keres az talán még létezik valahol, csak idő kell hozzá, türelem, meg valaki, aki hajlandó csendben eltűnni érte a polcok között.

17/05/2026

16/05/2026

A kávéfolt kétségtelen bizonyítéka annak, hogy dolgozik az ember.
/Ez még egy két évvel ezelőtti munkához készült jegyzet, de a kávéfolt semmit sem vesztett az aktualitásából./

15/05/2026

Ormánsági egykék és a siklósi hős anya, Vicsik Istvánné
-------------------------------
Az egykézés, vagyis az egygyermekes családmodell a 19. század közepe táján jelent meg a Dél-Dunántúlon, és a század második felében már olyan sokan vállaltak kizárólag egy gyermeket, hogy a helyzet súlyos demográfiai válsággal fenyegetett, ennek tulajdonították például az ormánsági rácok eltűnését. Az egyik elmélet szerint az egykézés szokása éppen a siklósi gazdag rác kereskedőktől terjedt el. A problémával olyan nagy nevek is foglalkoztak, mint Móricz Zsigmond és Illyés Gyula.

Az egykézés oka kettős volt: egyrészt a szegénység, mivel a földek már nem tudták eltartani a növekvő népességet, egy többgyermekes családban pedig a föld az öröklés következtében tovább aprózódott volna. Másrészt pedig a szegénységtől való félelem, mivel az egykézést az örökség aprózódásától való féltükben a módosabb rétegek is űzték. Korszerű fogamzásgátlási módszerek hiányában igen gyakori volt a magzatelhajtás, sőt a gyermekgyilkosság is. Az egygyermekes családok pedig - talán önigazolásképp - megvetették a többgyermekeseket.

A jelenség még a két világháború között is fennált az Ormánságban, épp ezért volt nagy szó, amit megírt...

A Kis Újság, 1929. augusztus 18-ai számában
----------------------------------------------------
"A tizenkétgyermekes siklósi hős anya kapja Széchenyi Aladár gróf 1000 pengős jutalmát"

"Kis gyermek szalad Siklós, a poros falu keskeny utcáján. Maszatos, napégette, mezítlábas, szőke kis purdé. A náddal fedett, szűkre épített ház ajtajából egy asszony kiált a kölyök után:
— Lelkem, gyémántom, arany virágom, ne szaladozz mán galambom, ehun ni a kenyir ...
Aki erre jár, megdöbbentő dolgokat lát, hall és tud meg arról, hogyan ítéli kihalásra magát ez a különös vidék különös lakossága. Hogy a környéken be kell zárni az iskolákat, mert nincs elegendő nebuló az iskolapadokban, hogy senkié lesznek a tulajdonos halála után a házak a falukban és a földek a faluk határában, ez csak folyománya az ormánsági gyermektelenségi divatnak. De a divat mögött ott vigyorognak a divat csinálói, a mézesszavú, ügyeskezű öregasszonyok,akik az egész illető színmagyar lakosság pusztulását készítik elő.
Pedig a nép szereti a gyereket. Szereti az egykét. A gyémántom, galambom - szívből jön. De amíg nincs meg az egyke, addig a fiatal anyának küzdenie kell a nép nyelvével, amely kibeszéli és kineveti a születendő gyermekért, harcot kell vívni saját szüleivel, akik nem akarnak unokát.
Az itt lakók semmitől sem félnek anynyira, mint attól, hogy mit fog mondani a nép.« És a nép nagyon is a szájára veszi azt az anyát, aki nem reste több gyermeket is világra hozni.
A gyermektől való irtózása a lakosságnak annál különösebb, mert ha mégis születik gyerek, azt a legrajongóbb szeretettel veszik körül. Az egyke a szemefénye a családnak; a családfő előtt ő kapja az első falatot, nincs olyan kívánsága ,amit áldozatok árán is, ne teljesítenének. Dolgoznia nem kell, de még iskolába se járatják szívesen, nehogy megerőltesse magát. Ez az út a pusztulás felé vezet és az állam nem törődik úgy a lakósággal, ahogy kéne. Az egyik környéknek régi fonószövőipara van. Ezaz ipar lassan megszűnik, mert nem tudják értékesíteni dolgaikat. Az Ormánságban terem a legjobb alma. Nem tudják eladni a piacokon. Az Ormánságban terem az első tavaszi burgonya, nem tudnak rá vevőt találni. A siklósi földosztáskor a szegényebb lakosság olyan földhöz jutott, amely a községtől négy-öt óra járásra van. A föld rossz. Most egymás után adják vissza a földreformkor kaptt földet. És ha nincs föld, minek a gyerek? Mit adnak neki örökségbe? Ezeken a dolgokon kell segíteni ahhoz, hogy elmúljék az egyke fajt pusztító divatja.

VICSIK ISTAVINÉ HAZÁBAN
De ha az állam nem is, magánosok már megkezdték a harcot az egyke ellen. A Magyar Anyák Országos Bizottsága, amelynek élén gróf Klebelsbers Kunóné,a közoktatásügyi miniszter felesége és Szederkényi Annaa Kis Újság felelős szerkesztője állnak, az idén Szent István napján 1100 sokgyermekes anyát jutalmaz pénzzel és kitüntetéssel.
Széchenyi Aladár gróf ezer pengőt juttatott el a Bizottsághoz azzal hogy nem engedi az összeget több részben kiadni. Egy összegben adják ki az ezer pengőt, az arra igazán rászolgált sokgyermekes anyán had legyen igazán segítve — mondotta a nemeslelkű gróf, aki áldozatkészségével példát mutatott, mint kell a nemzetmentés szolgálatába állni annak, aki ezt megteheti. A Bizottság Vicsik Istvánné siklósi aszszonynak ítélte az ezer pengő jutalmat. Tizenkét gyermeke van a jó aszszonynak, akinek Horthy Miklósné,a kormányzó felesége Szent István napján a Nemzeti Múzeum belső csarnokában este, fél hatkor adja át a jutalmat.
Kopott, náddal fedett kis házikó Vicsik István háza. Egy nagyobbacska lány vezet be a tiszta szobába: apja kinn dolgozik a földön, anyja dinynyét ment árulni Harkányba.
Igen, tizenketten vannak. Felsorolja testvéreit:
— Itt van a Pista, ő 26 éves, aztán sorban Mariska 24 éves, Katica 22, Juliska 20, Józsi 18, Feri 16, az Annus 14, Terus 12, — hozzáteszi: ez én vagyok — Rózsika 9, Tóni 8, Jani 4, Pali 2 ...
— Tessék csak utána olvasni, — mondja nekipirosodva. — hogy megvan-e mind a tizenkettő.... A kis Pali bölcsőjében fekszik. A bölcsőben szalma pótolja a párnákat. És a bölcső mellett szintén szalmával telerakott füleskosárban kotlóstyuk ül.
A falakon két szentkép. És egy háborús kép Ferenc József, Vilmos császár, Károly trónörökös, a török császár és a bolgár király arcképével.
A munkában elfáradtan hazaérkezik a sokgyermekes apa. Apró kis ember, mosolygós pirosképű. — Sokat kell hallanom a gyerekekért— mondja kérdéseimre — de nem törődök velük. Én akkor vagyok boldog, amikor látom ezt a sok apróságot. Ez a legkisebb kétesztendős, de már van ekkora unokám is. Két lányom férjnél van ...
Értelmesen beszél.
- Azt tartom, hogy csak a gazdag embernek való a kevés gyerek. Szegény embernek legyen sok, mert más öröme nincs az életben, nem járhat hintón, nem lehet nagy házatájéka, hát legyen sok ivadéka, akiknek növekvése, fejlődése, későbbi jó élete csak öröm a szülőnek ...
Vicsikné is megérkezik a dinnyevásárról. Bólogat az ura beszédére, helyesli minden szavát.

A BANK FELMONDJA A KÖLCSÖNT
Vicsik István, a sokgyermekes apa nem kisgazda. 56 éves most, a felesége 41 esztendős. Egy hold földet kapott a földosztásnál, annak se tudja hasznát venni. Felesnek szegődött. Négy-öt holdas birtokos művel és a föld termésének felét adja bér fejében a földek gazdájának. Minden Vagyona a kis házikó és az a két lovacska, amelyeket a házra felvett bankkölcsönökért vásárolt. Még nem tudja, hogy feleségét jutalmazni fogják, illetve csak arról tud, hogy fog valami kevés pénzt kapni. Az 1000 pengőre még csak gondolni sem mer.
Megkérdeztem, hogy mit fog csinálni, ha a Magyar Anyák Országos Bizottságától pénzt kap? Megvakarja a tarkóját:
— Sok helye lenne annak. De elsősorban szeretnék a két ló árából törleszteni valamit, mert ha a bank felmondja a kölcsönt, vagy ha nem mondja fel, a kenyeret kiveszi a számból a kamat. Megmondom neki, hogy kap esetleg annyit, amennyiből kifizetheti a két lóra felvett kölcsönt. Csóválja a fejét. — Nem érhet engem akkora szerencse! "

A Pesti Napló 1929. augusztus 18-ai száma
----------------------------------------------------
is egész oldalas cikkben ír az egykézésről és Vicsikék szerencséjéről (a Kis Újság ebből vett át részleteket). Kiküldött tudósítójuknak köszönhetően fényképfelvétel is készült a családról, melyen a két legidősebb, már férjhez ment leányon kívül az összes gyermek rajta van. Legalábbis a képaláírás szerint, mert én akárhogy nézem, csak 9 gyereket számolok.

1929-ben az 1000 pengő kb. annyit ért, mint most 1,2-1,5 millió forint. Egy helybeli szegény embernek tehát nagy összeg volt, de a szegénységből való kitöréshez azért kevés. Ezért is történhetett, hogy 10 évvel később, 1939-ben, mikor a helybéli rászoruló családokat támogatást ígérve összeírták, Vicsik István 66 éves, 12 gyermekes napszámos újfent rajta volt a listán, és kapott is egy tehenet kedvezményesen, részletre.

----------------------------------------------------
A Vicsik családnak ma is élnek leszármazottai Siklóson.

14/05/2026

Siklósi vár a 16. században - Elméleti rekonstrukció
2024 elején kezdtük el a Siklósi vár 16. századi külső állapotának elméleti rekonstrukcióját. Mivel saját finanszírozású, "szerelem projektnek" indult, így szakaszosan tudtunk vele haladni. A folyamat fontos része volt a megfelelő tudományos modell összeállítása, majd ezután jöhetett a részletes modellezés, textúrázás és történeti táj építés. A környezet- és vízrajz, valamint a korabeli úthálózat és egyéb ember által alkotott részletek kidolgozásához már nagy segítségünkre voltak az EnviMap - Envirosense Hungary Ltd. által biztosított LIDAR adatok. A rekonstrukció 2 év után végre elkészült és jövő hétvégétől már az animációs film is megtekinthető lesz a várban, mely Siklós 16. századi történetének egy szeletét mutatja be.
A következő időszakban teszünk még ki további képeket, közelebb is megyünk a várhoz, további részleteket mesélünk majd és izgalmas infografikákkal bontjuk ki az egyes részleteket, érdemes lesz követni minket!
Hatalmas köszönet Mindenkinek, aki részt vett a projektben és bármivel is segítette a munkánkat!
Köszönjük szépen a Siklósi vár támogatását!
Minden megosztást köszönünk!
Lásd a láthatatlant!

Szakértők: Nagy Gábor, Buzás Gergely, Bartos György