21/12/2021
Bár az oldal elindításakor alapvetően az volt az elképzelésem, hogy szakmai posztokat írok, amit még nem sikerült teljesítenem (igyekszem majd pótolni), most mégis megosztanék pár gondolatot, sokkal inkább emberként, mint gyógytornászként.
Közeledik a Karácsony, ami számomra a szeretet, a hála, a meghittség ünnepe, ilyenkor egy kicsit elcsendesülünk, valamiféle számadást végzünk az elmúlt év kapcsán. Mint általában, ma este is leültem az íróasztalomhoz, bogarásztam a naptáram, tervezgettem a jövő évet, majd visszafelé kezdtem el pörgetni a heteket, olvastam a neveket, felidéztem a hozzájuk tartozó történeteket.
Számomra ez az év a tanulás éve volt, szakmailag is, de leginkább emberileg. Sok emberrel dolgoztam együtt, mindenki és minden probléma más, de egy valami közös, hogy a gyógyulás útja ugyanolyan rögös, mint bármi más az életünkben.
- Sokszor nem csak a probléma, hanem maga a gyógyulás is fájdalommal jár.
- Bármennyire szeretnénk, nem lesz egyszerű, de ne ess kétségbe, ha nem olyan ütemben történik, ahogyan elképzelted, ha esetleg visszaesést tapasztalsz.
- Minden probléma más, így a gyógyulás sem egyforma. Ne másokhoz hasonlítsd magad, csak a saját gyógyulásodra koncentrálj!
- S bár néha kegyetlen hajcsárokként definiálnak minket, nem vagyunk ám olyan szívtelenek. :)
- Ne ostorozd magad, ha épp rossz napod/periódusod van, emberek vagyunk, mindannyian megéljük azt, amikor egyszerűen azt érezzük, hogy most nem megy, miért ne lenne így a gyógyulás folyamatában is?
Nem kell szabadkozni emiatt sem és akkor sem, ha esetleg ez sírással párosul. Sokszor másnak a legbanálisabbnak tűnő mozgásszervi probléma jár nagy lelki teherrel. Mi ezt megértjük, szóval te is engedd meg magadnak néha, hogy belefáradj és ne aggódj, úgysem hagyjuk ezt sokáig! :D
- A nehezebb napok nem jelentik azt, hogy nem csinálod vagy akarod eléggé!
- Végül a szakember oldala: sokszor nekünk is nehéz, amikor azt érezzük, hogy bármennyire szeretnénk segíteni, nem tudunk többet tenni, ilyenkor talán meg is kérdőjelezzük, hogy jó szakemberek vagyunk-e, elfáradunk. Aztán általában tőletek, páciensektől kapjuk vissza azt a lökést, amit mi szoktunk adni nektek. Nekünk is sokat jelent az az üzenet, amikor azt írjátok, hogy „köszönöm, sokkal jobban vagyok!”.
- Tehát a cél közös: a minél teljesebb gyógyulás.
Azt kívánom, hogy azok, akik küzdenek a gyógyulásért, tekintsenek vissza az eddig elért sikerekre, a kudarcokra és az ezekből való felállásokra is. Mind hozzá tartoznak a gyógyuláshoz. Legyetek büszkék magatokra, töltődjetek fel és folytassátok! :)
A pácienseimnek köszönöm a bizalmat!
