01/07/2025
Mi leszel, ha nagy leszel? - avagy karrierutaink...
Sokan érkeztek hozzám karrierrel, életcéllal kapcsolatos elakadás és motiválatlanság miatt. "Nem találom az igazit" "Mi lehet az én utam?"
"Mi leszel, ha nagy leszel?"
TEGYE FEL A KEZÉT, AKI NEM HALLOTTA SZÁZSZOR EZT A KÉRDÉST MÁR 12 ÉVES KORA ELŐTT IS!
Nekem azt hiszem mindig más válaszom volt rá. Pár havonta változott. Gyerekként kifejezetten “csak” anyuka szerettem volna lenni nyolc gyerekkel. Aztán szakács. Aztán színész. Nyomozó. Ügyvéd. És még felnőttfilmes rendező is - mikor egy barátom felvilágosított, hogy mi az aktuális szörnyű felhozatal a piacon. A rendező téma maradt is egy darabig, de, mikor nem vettek fel a Filmművészetire, akkor maradt a filmelmélet bölcsész-szakon.
És mi lett belőlem ehhez képest?
Az első munkám kb 14 évesen volt, az egyik barátnőmmel a LEGO gyárban a hibás legókat válogattuk és a koszos ládákat mostuk. Aztán bejött az Ebay készít***em egy facebook oldalt, ahonnan a sulis-társak rajtam keresztül tudtak rendelni. Egyetemen a filmes szak elvégzése közben évekig pultoztam itt-ott, és imádtam. Majd önkénteskedtem külföldön: tanítottam egy oviban Afrikában, kapáltam egy család földjét Kínában. Visszatérve Magyarországra együtt fejlődve a facebookkal-instagrammal: marketinges lettem.
A spiri irány mindig vonzott, így közben a természetgyógyász képzést is elkezdtem. 23 éves koromra átláttam a webshop rendszereket, hogy alapítottam egy saját céget kölcsönből, ahol a saját kézműves gyógyteáimat árultam webshopon keresztül. Ez első pillanattól nyereségesen ment, de kb két év alatt teljesen kiégtem abban, hogy a napjaimat reklámgyártás és online marketing t***e ki. Közben jött az első kismanóm is és azt éreztem, hogy nem tudok eléggé rá koncentrálni. Így a vállalkozást abbahagytam. És egy közeli hozzátartozó elvesztése új képzések felé fordított: hipnózis, előző életek - hogy biztos lehessek abban, hogy az élet nem csak ennyi.
A gyerekek mellett fogadtam ismerősöket, barátokat és szájról szájra járt a hírem. Így indult be a .rebeka oldalam. Ami egyszer az önkéntes utazásaim színtere volt, most egy lelki utaztatás lett. Mindeközben indult el a Balis válallkozás. És volt kb. egy év, hogy azt éreztem megérkeztem. NA ez már az! A spirituális énem és a vállalkozói énem is teret kaphatott. De egy illuzió volt. Rájöttem, hogy tényleg SEMMI NEM ÁLLANDÓ. És az élet változásai, az én lelki folyamataim, mind-mind új irányokba visznek.
Ezért az én KONKLÚZIÓM, hogy NINCS IGAZI. Folyamat van. Nem egy utam van/volt. Ez az összes út ÉN vagyok. Akkor pultos. Most segítő.
Sokan jöttök hozzám 25, 30, 35 40, 50 évesen is, hogy “még mindig nem találtam rá az én szakmámra, az én utamra.” És teszitek fel kétségbeesetten a kérdést, hogy “mikor találom már meg???” Az én véleményem viszont teljesen más, mint, amit belénk neveltek és a nagy átlag “normálisnak” tekint. A sok-sok vendégem és saját tapasztalatomra is támaszkodva a tökéletes szakma, az a bizonyos “ÚT” ugyanolyan illúzió, mint “AZ IGAZI”.
EGY RÉGI MINTA
A dédszüleink, nagyszüleink és még talán a szüleink nagy része is ezt a sémát követte: Vége az iskolának, kezdődik a munka, beállok egy munkahelyre és ott maradok nyugdíjig. Látszólag biztonságos és kényelmes életút. Kívülről egyszerűnek látszik. Ezt a fajta életmódot viszont a körülmények követelték meg.
MI VAN MÖGÖTTE?
Ezekben az időkben a mai lehetőségeknek a töredéke volt meg. A túléléshez, megélhetéshez a legegyszerűbb út az volt, ha a családban átadták a szakmai tudást apáról-fiúra és a meglévő eszközök, vendégkör már adott volt. Kovácsok, Állattartók, Bádogosok. Az élethosszig tartó munkakör legtöbbször nem választás vagy önmegvalósítás kérdése volt.
Ti mondtátok:
“Érzem, hogy ott van bennem valami több, valami jobb. De itt vagyok 50 évesen és még mindig nem tudom mi az. Bejárok ugyanarra a munkahelyre 20 éve és semmi változás.”
"Imádom a kézműves dolgokat. Talán az lenne az utam. De ki venné meg? Annyi kézműves van már, kinek kell még egy? Azért mondjak fel, hogy aztán éhbérért dolgozzak?"
"Jó fizetésem van. De a motivációm nulla. Még a főnököm is rendes. Mégis azt érzem, hogy itt fogok megrohadni 60 éves koromig és majd úgy nézek vissza, hogy semmi hasznosat nem t***em. De jobb ötletem sincs."
MI LEHET A MÖGÖTT, HOGY VALAKI MEGREKED A KARRIERÚT TERÜLETÉN?
Ma már rengeteg opció és út nyílt előttünk a technikának köszönhetően. A túl sok választás pedig bénítólag hat.
Bár már kevésbé jellemző, de még mindig van, aki külső elvárásnak, szülőknek akar megfelelni és nem mer egy megbecsült állásból kiszámíthatatlanabb művészi pályára térni.
A kapcsolat elvesztése a belső énnel, intuícióval: Nem tudod az irányt.
Az ego irányítása. E miatt hajlamos lehetsz külső elismeréshez, státuszhoz, anyagiakhoz kötni a karriert, ami kiégéshez és a belső énnel való meghasonuláshoz vezethet
AZ UTAD NEM EGY CÉL, HANEM EGY FOLYAMAT. BÁTORSÁG, BÁTORSÁG, BÁTORSÁG.
Bátorság, hogy elkezdj hallgatni arra a belső hangra, amiben talán semmi logika nincs.
Bátorság, hogy kockára tedd az anyagi biztonságod a lelki kiegyensúlyozottságod érdekében.
Bátorság, hogy a környezetednek, nem fog tetszeni, de te bízol magadban.
Bátorság, hogy talán el is buksz. Egyszer vagy akár tízszer is.
Legyen benned elég bátorság ahhoz, hogy elengedd a látszatbiztonságot és rálépj arra az útra, amit még nem ismersz - mert csak ott találhatod meg igazán önmagad.
AZ, AMIT MA CSINÁLOK, AZT NEM TUDTAM MÉG TÍZ-TIZENÖT ÉVE. TÖBB MUNKÁM EGYÜTTES TAPASZTALATA (marketing, természetgyógyász képzés stb..) ÉS AZ ÉLETEM ESEMÉNYEI VEZETTEK IDE. ÉS AZ IS LEHET, HOGY ÖT ÉV MÚLVA A FILMES KARRIEREMET FOGOM ÉPÍTENI.
Mindeközben buktam milliókat egy vállalkozási vakvágánnyal és lemondtam egy biztos jövedelemről, mert nem akartam friss anyaként még jobban kiégni. Befekt***em olyan képzésekbe, ami még egy picit sem térült meg. És mentem mínuszokba is. Mégis hiszem, hogy a végén büszke leszek arra, hogy mertem követni a belső hangomat.
ANYUKÁM TÖRTÉNETE
ANYUKÁMAT A “BIZTOS” FELSŐVEZETŐI ÁLLÁSÁBÓL VÁRATLANUL BOCSÁTOTTÁK EL A VÁLÁSA IDEJÉN.
Kb. 12 éves koromtól 20 éves koromig néztem végig, ahogy egyik vállalkozásból a másikba ment. Kölcsönből kölcsönbe. Mégis hitt magában. Hét évbe - és istentudja hány bombabiztos üzletbe - telt, mire a saját cégét megalapította és nem sokkal később már a Forbes-ban is szerepelt. (És még annyit hozzáteszek, hogy egyébként tornatanárnak indult, amiről az élet egy sérülés miatt terelte el.)
NE VÁRJ AZ ISTENI JELRE!
NE VÁRJ ARRA, HOGY MAJD A KÖRÜLMÉNYEK ÚGY ALAKULJANAK!
NE VÁRJ ARRA, HOGY VALAKI BEKOPOGTASSON AZ AJTÓN ÉS TÁLCÁN KÍNÁLJON EGY TÖKÉLETES LEHETŐSÉGET!
Indulj el ma úgy, ahogy tudsz. És lehet egy évig korongozással kísérletezel, mire egy vásárlód által megismerkedsz egy szuper festőtanfolyammal és az vezet el odáig, hogy 5 év múlva már a saját kiállításod szervezed Párizsban. Viszont, ha nem lépsz, akkor 5 év múlva is arról beszélsz majd egy terápián, hogy igazából 10 éve se tudtam mi az igazi utam, most se tudom és ugyanazt az unalmat csinálom már 20 éve...
//Ha segítségre van szükséged, akkor REINKARNÁCIÓS UTAZTATÁS-ra vagy ÉNKAPCSOLATI programra üzenetben tudsz időpontot foglalni//
