25/09/2025
🌱 Iskolaérettség – mert most minden erről szól… csak én kicsit másképp mesélek róla.
Ha az utóbbi hetekben pörgetted az instát vagy bármelyik szülős csoportot, biztos te is észrevetted: mindenhol iskolaérettségről beszélünk. Checklistek, fejlesztőfeladatok, tippek, tanácsok, szakvélemények… És ez teljesen érthető. A döntés határideje egyre közeledik, és ilyenkor a legtöbb szülő szíve kicsit összehúzódik:
„Vajon készen áll?”
„Mi van, ha még kicsi?”
„Honnan fogom tudni?”
💡 Én most nem egy újabb checklistet hoztam. Hanem valami mást.
Beszéljünk arról az oldalról, amit ritkábban mondanak ki:
Az iskolaérettség nemcsak a gyerekről szól. Hanem rólad is.
Mert amikor azt kérdezed, hogy „Iskolakész-e a gyerek?”, valójában sokszor azt is kérdezed:
➡️ „Készen állok elengedni a kezecskéjét reggelente?”
➡️ „Készen állok bízni benne, hogy helytáll ott is, ahol én nem leszek mellette?”
➡️ „Készen állok arra, hogy ne mindig én oldjam meg előre a nehézségeket?”
📚 Az iskolaérettség része, hogy tud-e figyelni, rajzolni, számolni, beilleszkedni – igen.
De az is része, hogy megtanulja: ha elesik, nem baj. Ha hibázik, abból tanul. És hogy a szeretet nem csak akkor van ott, ha minden tökéletes, hanem mindig.
🎢 A csavar pedig itt jön:
Néha nem is a gyerek nem áll készen…
…hanem mi, felnőttek nem vagyunk készen meglátni, mennyire ügyesen bontogatja a szárnyait.
Szóval ha most izgulsz, ne aggódj: ez teljesen természetes. De ne csak azt figyeld, mit tud most a gyermeked. Figyeld azt is, milyen szép úton haladt idáig. És hogy te és ő milyen sokat t***etek azért, hogy itt tartson.
💬 És ha kérdésed van – jöhet. De lehet az is csak ennyi: „Szia, félek egy kicsit.” – azzal is lehet kezdeni valami jót.
