10/11/2025
🔥 Tüzes Tóbi és a düh, ami megtanul láng helyett világítani
Volt már olyan napotok, amikor a kis sárkányod (alias gyereked 😄) túl nagy lánggal ébredt?
Amikor mindenben ő akart dönteni, irányítani, szabályozni – és ha valami nem pont úgy alakult, hát jött is a kiabálás, toporzékolás, sárkányfarkas vihar?
Ismerős ugye? 🐉
A düh valójában nem rossz.
A düh energia – csak néha túl nagy kabátban érkezik.
És ha a gyerek megtanulja, hogyan „vetkőzze le” ezt a kabátot, akkor a lángból fény lesz. ✨
Ezért született Tüzes Tóbi meséje, a kis sárkányé, aki megtanulja:
nem mindig kell győzni, hogy jól érezze magát.
Elég, ha megtanul megállni, levegőt venni, és szeret***el kapcsolódni. 💛
És hogy ne csak meséljük, hanem gyakoroljuk is:
összegyűjtöttem 5 játékot, amivel a gyereked (vagy az ovis csoportod kis hősei)
játékosan tanulhatják meg a kontrollt, megállást és önszabályozást:
1️⃣ Te irányítasz, én követlek! – szerepcsere és empátia
2️⃣ Stop-sárkány – mozgásos impulzuskontroll
3️⃣ Légzősárkány – dühlevezetés légzéssel
4️⃣ Mimi varázskövei – tudatos megállás kövekkel
5️⃣ Szupererő-váltó – erőből nyugalomba
Mindehhez készült egy színezőlap is, amin Tóbi már a varázsköveit tartja a kezében – mert a gyerekek sokszor a ceruzahegyen keresztül tanulják meg azt, amit szavakkal nehéz kimondani. 🎨
🌋 Tüzes Tóbi és a Varázslatos Nyugalomkövek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis sárkány, akit úgy hívtak: Tüzes Tóbi.
Tóbi nem akármilyen sárkány volt ám — már egészen kicsi korától tudta, hogy ő bizony szeret vezetni.
Megmondta, mikor kezdődjön a játék, ki legyen a király, ki a lovag, sőt, még azt is, milyen sorrendben fújják ki a levegőt!
Csakhogy volt egy apró gond.
Ha valaki nem úgy csinálta, ahogy Tóbi akarta, akkor… hát… puff!, egy kis füst szállt fel az orrából.
Aztán puff-puff!, egy kis láng is megjelent.
És ha még mindig nem engedelmeskedtek a barátai, akkor bizony Tóbi dühös sárkánnyá változott.
Először csak kiabált, aztán toporzékolt, néha még odacsapott a farkával is.
– De hát én csak azt akartam, hogy jól legyen! – morogta utána szipogva.
De a többiek nem jöttek vissza játszani. Mert féltek a lángoktól.
Egyik nap Tóbi egyedül maradt a Vulkánvölgy szélén. Ott üldögélt, és kicsit sírdogált.
Egyszer csak megjelent előtte egy különös lény: egy szivárványos hajú, kicsi, csillogó tündér, akit Miminek hívtak.
– Szia, Tóbi! Miért pöfékel a szíved? – kérdezte Mimi mosolyogva.
– Mert mindenki elmegy, ha dühös vagyok… pedig csak jót akarok! – mondta Tóbi, és kis láng buggyant ki a füléből.
Mimi halkan felkacagott:
– A düh nem rossz, csak néha túl nagy kabátban jön! Tudod, a varázsereje akkor működik jól, ha megtanulod irányítani, nem parancsolni.
– De hogyan? – kérdezte Tóbi.
Mimi előhúzott a táskájából három fénylő követ:
✨ Az első kék volt – a Levegőkő, ami megtanít mélyet lélegezni.
💚 A második zöld – a Nyugalomkő, ami segít megállni, mielőtt a láng kipattan.
💛 A harmadik arany – a Szeretőkő, ami emlékeztet arra, hogy a barátainkat nem kell legyőzni, hanem össze kell fogni velük.
– Ha legközelebb jön a düh, próbáld ki ezt a varázsigét – mondta Mimi, és kacsintott:
„Belélegzem a békét, kifújom a lángot, szívem fényét küldöm barátomnak.”
Tóbi aznap délután újra találkozott a barátaival.
Amikor valaki nem akart úgy játszani, ahogy ő, már érezte, hogy forr benne a düh…
De most lehunyta a szemét, megfogta a Levegőkövet, és mélyet szippantott.
A láng helyett csak egy kis füstkarika szállt ki az orrából.
Aztán megérint***e a Nyugalomkövet – és hirtelen eszébe jutott, hogy együtt sokkal jobb játszani, mint egyedül nyerni.
A barátai mosolyogva néztek rá.
– Tóbi, most olyan kedves voltál, mint egy puha felhő! – mondta Kátya, a kis unikornis.
Tóbi pedig először életében nem parancsolt, csak nevetett.
És azon a napon a Vulkánvölgyben nem lángolt semmi – csak a barátság fénye.
👉 www.posztosreka.hu
