16/05/2025
👋 Tegnap megrendezésre került az első debreceni Pár-Kapcs. Önismereti est - level 1.
🙏Hálásak vagyunk a résztvevőknek az aktivitásukért és nyitottságukért - Bízunk benne, hogy jól éreztétek magatokat.
A következő kis történettel is szeretnénk megköszönni a részvételt - FOLYTATJUK! 📶
– Szia, hogy vagy? – kérdezte a radír kedvesen a ceruzától.
– Nem vagyok a barátod – csattant fel a ceruza. – Utállak.
A radír meglepetten és sértetten kérdezte: – Miért?
– Mert mindent kiradírozol, amit írok.
– Én csak a hibákat távolítom el – felelte a radír gyengéden.
– Attól még nem lesz jó – mondta a ceruza.
– De ezért vagyok itt. Ez a célom.
– Akkor a munkád értelmetlen – morogta a ceruza. – Az írás fontosabb, mint a radírozás.
– A rosszat kiradírozni ugyanolyan fontos, mint a helyeset írni – mondta a radír.
A ceruza szünetet tartott, majd halkan megszólalt: – De látom, hogy minden nap kisebb leszel…
– Azért, mert minden alkalommal adok egy kicsit magamból, amikor segítek kijavítani egy hibát.
– Én is kisebbnek érzem magam – ismerte el a ceruza.
„Nem tehetünk jót másokkal, hacsak nem vagyunk hajlandóak feláldozni valamit” – mosolygott a radír.
Aztán ránézett, és halkan megkérdezte: „Még mindig gyűlölsz?”
A ceruza visszamosolygott:
„Hogy gyűlölhetnék valakit, aki ennyit ad magából?”
Lehet, hogy minden nap egy nappal kevesebbel ébredünk.
Ha nem lehetsz az a ceruza, amely örömet okoz másoknak, légy a radír, amely eltörli a fájdalmukat, reményt ültet, és emlékezteti őket:
A jövő még mindig lehet jobb, mint a múlt.
Légy hálás. Mindig.
