19/11/2018
Vannak, akik nem fogadnak be. Véleményt formálnak, közölnek, és nem nyílnak meg arra ami feléjük áramlik. Érezted már, hogy valakivel beszélgetsz, és mintha lepattannának róla a szavaid? Nem nyílik meg rád, és a közlendődre, csakis a saját nézőpontjait tolja. Felesleges energiafecsérlés elmélyedni velük egy beszélgetésben, mert nem tudsz hozzáadni az életükhöz. Ők ilyenek, és ez az ő dolguk. Nem arról van szó, hogy meg akarnánk győzni bárkit is, hanem arról, hogy aki nem nyitott, akinek kész válaszai vannak, amiket meggyőződéssel dédelget, az a saját bezárt világába nem fogja beengedni azokat az információkat, amik nem a nézőpontjait támasztják alá. És minek energiát tenni olyasmibe, ami csak elvesz és nem ad?
Régebben ettől ideges lettem, és mérhetetlenül le tudtak húzni az ilyen "párbeszédek". Nem amiatt kaptam fel a vizet, hogy mást gondol a másik! Hanem attól, hogy nem nyitott rá, hogy esetleg kaphat olyan információt, ami megváltoztathatja az eddigi álláspontját. És ha nem változtatja meg, az rendben van, csak legalább hallja meg...
Ma már legtöbbször megy "csak egy érdekes nézőpontnak" tekinteni mindent. És néha, amikor mégiscsak belecsúszom, elszállok, érzékelek egy belső feszkót, és némi tehetetlenséget, aztán nem sokkal ezután jön egy felismerés is: Ja, az most mit is számít, hogy mit gondol a másik? Mi a fontos nekem abba, hogy őt meggyőzzem? Nem tök mindegy ez nekem? És akkor leesik. Hát persze. Ha érdekes nézőpontnak tekintenék mindent, akkor nem akarnék olyan vehemensen győzködni, mert akkor semmi jelentősége nem lenne, hogy ki mit gondol és hisz.
Van erről egy sztorim. Egyszer néztem egy vitaműsort két ismert személlyel, és az egyikük éppen olyan bezárt volt, mint amire amúgy pattanok. És amikor elkezdtem érzékelni, hogy összeszorít, lenyom, akkor megállapítottam, hogy minden amit mond, az csak egy érdekes nézőpont, nem több. És mindent, amit ez felhozott tisztítottam. És nem lettem dühös, nem akartam legszívesebben fejbe csapni, hanem tovább hallgattam. Összesen fél órát bírtam, csak azért, mert már nem igazán akartam tovább hallgatni az arrogáns stílusát, mégis befogadtam azt aki ő, és megengedésbe kerültem vele. Azt hiszem ez volt az első alkalom, amikor egy ilyen helyzetben késlekedés nélkül elő tudtam kapni ezt a szuper eszközét az Accessnek.
Ez is csak arról szól, hogy ha ellenállok valaminek, vagy valakinek, ha reakcióba lépek azzal amit mond, akkor nem tudok befogadni. És akkor nem tudom befogadni azt a hozzájárulást sem, amit egyébként fogadhatnék, ha nem lennék ellenállásban.
És ez az, amit, aki bezárta magát a nézőpontjai dobozába nem tud. Befogadni az univerzum hozzájárulását, az új információn, az érzékelésen, az energián keresztül. Szegényebb lesz azzal, hogy a világot nem teljes spektrumában érzékeli.
Te szeretnél valami mást? Várlak a két idei utolsó Access Bars tanfolyam valamelyikén, Budapesten (Nyugatinál) 2018.12.08, vagy Dunakeszin (2018.12.09.) ahol kinyithatsz egy teljesen más valóságot! További információ és jelentkezés itt: http://benedekkrisztina.com/access-bars-tanfolyam
