Nyíri Eszter - Life coach

Nyíri Eszter - Life coach Séma alapú önismeret szülőknek és leendő szülőknek.

05/12/2025

Szülinapomra coach tanúsítványt "kaptam", Mikulásra weboldalt.

https://deruljonki.hu/

Karácsonyra sok új ügyfelet szeretnék, az Új évben pedig boldogabb családokat.

Ma megkérdezték a gyerekeim, hogy mit kérek a Mikulástól. Saját WEBOLDALT!És hogy ne egyedül ünnepeljek, 25% kedvezményt...
03/12/2025

Ma megkérdezték a gyerekeim, hogy mit kérek a Mikulástól.

Saját WEBOLDALT!

És hogy ne egyedül ünnepeljek, 25% kedvezményt biztosítok mindenkinek coaching folyamatokból, aki december 5-én vagy 6-án bejelentkezik ingyenes konzultációra, és elkezd egy folyamatot még 2025.-ben.

Szülőknek és leendő szülőknek!

www.deruljonki.hu

(a honlap pénteken lesz aktív)

Hamarosan elkészül… Nyíri Eszter honlapja tereszke@gmail.com Az oldalt készíti:

„Alkoholfüggő hozzátartozónkat nem akkor veszítjük el, amikor alkoholos májzsugorban meghal.”Sokkal korábban:- amikor má...
11/11/2025

„Alkoholfüggő hozzátartozónkat nem akkor veszítjük el, amikor alkoholos májzsugorban meghal.”

Sokkal korábban:
- amikor már nem vállal felelősséget a családjáért,
- amikor nem látjuk már benne a valódi énjét,
- amikor már nem tudjuk őt úgy szeretni, ahogy azelőtt.

Munka után is a kocsma az első állomása. Csak azután megy haza a családjához. Egy gyerek csak azt érzi, hogy valami furcsa. Ott áll a kocsma bejárata előtt, látja a felnőttet bent a pultnál, aki háttal állva sietősen lehajtja a felest. Az egész nem tart sokáig. Végül az ittas szülővel és egy cigiszagú Balaton szelettel lekenyerezve hazasétál. Elfogadja a csokit, és közben agyal. Belső lojalitásharcban van. Szóval ez valami titkolni való. A felnőtt, akire rá van utalva, nem őszinte. De ezt csak felnőttként tudja majd megfogalmazni.

A gyerekek annyi mindent látnak, éreznek a felnőttekből, még ha nem is mondják ki. Nagyon kell vigyáznunk, hogy mit csinálunk, mit mondunk előttük. Nem biztos, hogy számonkérnek majd érte. Viszont elviszik magukkal a kérdéseiket a gyerekszobába és őrlődnek. Vannak gyerekek, akik nem fognak minket zavarba hozni, megszégyeníteni azzal, hogy szembesítenek saját hibáinkkal – ez alapfeltétele életben maradási ösztönüknek.

Vajon mi van előbb:
- egy gyenge személyiség, ami megengedi, hogy valaki ennyire elhagyja magát,
- vagy az alkohol, ami így megváltoztat egy személyiséget?

Ez az egész család számára egy hosszú, évekig tartó eltávolodási folyamat. De nem csak az alkoholról szól. Van, aki a munkáját is elveszíti, és semmilyen motivációja nem marad.
Minél inkább segíteni akarunk, ő annál mélyebbre kerül. Dühösek vagyunk, és sok különböző, egymásnak ellentmondó érzelmet megélünk vele kapcsolatban. Nem is vagyunk mindig biztosak benne, hogy akarunk-e rajta segíteni. Van, hogy nem segítünk, ez viszont örökké nyomasztani fog minket.

Érzelmi hullámvasút

Gyors egymásutánban váltakoznak az érzéseink:
- sajnáljuk,
- bűntudatunk van,
- dühösek vagyunk,
- lenézzük,
- csalódottak vagyunk,
- érzünk igazságtalanságot,
- bosszúsak vagyunk,
- érzünk iránta felelősséget,
- kívánhatunk rosszat is neki,
- érezhetünk tehetetlenséget.

Mit tehet a hozzátartozó saját magáért ilyen helyzetben?
Tudjuk, hogy az érintett csak belső elhatározásából fogja abbahagyni az önpusztítást. A külső próbálkozások, tanácsok, fenyegetések, ultimátumok, kérlelés csak ellenállást váltanak ki belőle.

A hozzátartozó elsősorban azt teheti önmagáért, hogy elfogadja a számára fontos személy döntését. Döntés alapján alakulhatott ki a szokás, ami aztán függőséghez vezetett. Nagyon nehéz, mert ez olyan, mintha lemondanánk a szeretett személyről. Olyan, mintha elfogadnánk azt, hogy ő lemondott rólunk. Valószínűleg akkor lehet ebbe belenyugodni, és elkezdeni egy bizonyos távolságból kívülről szemlélni az eseményeket, ha az ember érzi, hogy már mindent megpróbált. De ez nem azt jelenti, hogy nem aggódunk érte tovább és nem fáj, amit tesz magával és velünk.
Az is segít, ha nem vádoljuk magunkat. Egy ponton túl ne keresgéljük tovább, hogy mi a szerepünk abban, hogy ő idáig jutott! Ne érezzünk bűntudatot olyasmiért, amit nem követtünk el. Mindezt megtehetjük.

Hogyan kerülhetjük el a rossz lépéseket hozzátartozóként?

Amikor már látjuk, hogy nem ugyanaz az ember, akkor már nem tudunk vele normális mederben kommunikálni. Van, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, mert az orvos is ezt mondja. De tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem azért választotta az alkoholt, hogy nekünk ártson. Volt egy mély lelki sérülése vagy hiedelme önmagáról, amiből nem tudott kimozdulni, és amire az alkoholt találta megoldásnak. Mondhatjuk, hogy ez egy választás. Mindig valami más győzött, mint az észérvek, vagy az irántunk érzett szeretete. Erősebb volt az alkohol iránti vágya, mint az ereje, hogy hozzánk közeledjen. Egész biztos, hogy ő már sokkal korábban lemondott saját magáról, mint mi őróla. A szégyen ellehetetlenítette, hogy visszatérjen hozzánk. Hozzátartozóként azt tudjuk tenni, hogy arra koncentrálunk, hogy a saját lelkiismeretünk tiszta maradjon. És elfogadjuk a választását. Van, hogy a halál megkönnyebbülés. Amikor eljön, könnyít a lelkiismeretünkön, ha még előtte le tudjuk tenni az ellenérzéseinket, és nem folytatjuk a játszmákat tovább.

Elfogadni a helyzetet és megnyugodni, miközben zajlik az önpusztítás, lehetetlennek tűnhet. Viszont lehetőségünk van tenni magunkért, és szükséges is. Káros hiedelmeket raktározunk el magunkban a reménytelen próbálkozásban. Ha ezeket átgondoljuk és hangosan kimondjuk, visszatérhetünk a saját realitásunkba. Nagyon fontos, hogy megőrizzük mentális egészségünket ilyen körülmények között is. Ebben tudok segíteni a logoterápia eszközeit alkalmazva, ha Neked is nehéz együttélni a gondolattal, hogy alkoholfüggő családtagod lassan tönkreteszi magát.

„Milyen jó lenne játszmák nélkül élni. Ha bátran és nyíltan ki tudnánk fejezni az igényeinket egymás felé.” Hogyan kezdü...
10/11/2025

„Milyen jó lenne játszmák nélkül élni. Ha bátran és nyíltan ki tudnánk fejezni az igényeinket egymás felé.”

Hogyan kezdünk játszmázni egymással felnőttként?

Úgy, hogy szülő-énünkből vagy gyermek-énünkből közeledünk a másik felnőtthöz.

Felnőtt kapcsolatainkban van, hogy éppen kiegészítjük egymást azáltal, ahogyan egymással bánunk. Mindkettőnknek vannak szükségleteink. Ezeket érvényesíteni szeretnénk. Elkezdődik egy ismétlődés a jeleneteinkben. Mindketten profitálunk a játszmából valamit, de ez mind nem tudatosan zajlik. A játszma fenntartását az motiválja, hogy mindketten akarjuk a kapcsolatot. Automatikusan alkalmazkodunk egymáshoz.

Aztán egyikünknek kifejezetten kényelmetlenné válhat ez az egész. Először úgy tűnik, hogy a másik csinálja. Egyedül őt hibáztatjuk. Közben évek, évtizedek telnek el ebben az állapotban, mégis mindketten benne vagyunk.

Akinek kellemetlenné válik, annak lehetősége van tudatosítani magában, hogy:
- ez egy adok-kapok,
- bár feltűnik már, hogy kellemetlen, mégis benne maradt, mert a háttérben egész idő alatt előnye származott belőle.
Ha értékes számára a kapcsolat, eldöntheti, hogy akar-e küzdeni érte.

Ilyenkor azt tudja tenni, hogy:
- Megfigyeli saját magát és mindkettőjüket az adott szituációkban. Mit csinál a másik és mit csinálok én?
- Le lehet leplezni a megszokott köröket és ki lehet elemezni azokat.

Ha higgadtak tudunk maradni, és a másik fél is nyitott, fel tudjuk hívni az ő figyelmét is, hogy mi zajlik köztünk. Ha viszont még nem érett meg rá a helyzet a másik félnél, akkor mi magunk el tudunk kezdeni rajta dolgozni. Például úgy, hogy máshogy viselkedünk, mint eddig. De ez csak akkor működik hosszútávon, ha belső meggyőződésből tesszük.

A játszmáink nagyon sokszor sémáinkkal összeköthetők.
Mintáink hiedelmeinkre épülnek:
- önmagunkról,
- a többi emberről és
- általában a világról kialakított,
nagyon mélyen rögzült meggyőződéseinkre.
Játszmáinkban pedig ezeket látjuk beigazolódni.

Tehát, ha vissza tudunk idáig menni, elkezdődhet egy belső munka, ami segíthet leállítani a játszmáinkat. Őszintén rácsodálkozhatunk:
- Mások nem így gondolkodnak?

Nem feltétlenül.
Szóval akkor fogunk tudni hosszú távon spontán reakcióink alapján válaszokat adni, ha a viselkedésünk mozgatóit kiderítjük, és azokat átprogramozzuk magunkban.

Felmérjük, hogy:
- mióta élnek bennünk azok a bizonyos hiedelmek,
- mi válthatta ki azokat,
- aktuális-e még ma is, hogy ilyen módon gondolkodjunk magunkról vagy a világról.
És akkor még csak az egyik résztvevőről beszéltünk.

Ha felkészültünk rá, el lehet kezdeni kipróbálni a partnerrel éles helyzetekben, hogy mi történik, ha nem a megszokott módon reagálunk.
Hogy ne a megszokott módon reagáljunk, annak feltétele az érzelemszabályozás is. Érzelmeinket akkor tudjuk szabályozni, ha tudatosítjuk magunkban azok okait, a mögöttes gondolatokat.

Fel lehet tenni a kérdést magunknak:
- Én tényleg így gondolom? Tényleg én vagyok az, aki így gondolkodik?
- Van rá okom, hogy ilyen véleménnyel legyek magamról, vagy a másikról?
- Mi az egésznek az alapja?
- Mi volt az az élethelyzet a múltban, ami miatt kialakítottam magamban az adott hozzáállást?

Érzelmeinket szabályozni valószínűleg nehezebben fogjuk tudni. Reakcióinkat viszont, tudatos gondolkodással, sokkal könnyebb normális mederben tartani. Szóval gyakorlás közben kiderül, hogy a mi változásunk milyen hatással lesz a másik félre. Ha ő nem, vagy csak nehezen mozdul ki a komfortzónájából és továbbra is a jól bevált mintáit követi, akkor minket esélyesen visszahúz a játszmák mezejére, vagy egyedül marad a próbálkozásaival. Nem könnyű. Ilyenkor kialakulhat egy még nagyobb szakadék két ember között. Érezhetjük úgy, hogy mi már mindent megtettünk, de ő még mindig nem veszi a lapot. Ha mi stabilak vagyunk, és magabiztosak a változásunkban, az a másiknak először meglepő. Időbe telik, mire elhiszi, hogy mi már holnap és holnapután is kiállunk magunkért. Ha megvan benne a kellő nyitottság és a szeretet irántunk, akkor ő is mérlegelhet. Benne marad a gyermeki játszmákban egyedül, vagy elkezd dolgozni saját magán, hogy utána már két felnőtt tudjon egymáshoz kapcsolódni. A kifelé irányuló játszmáink belső párbeszédeinkből fakadnak.

Onnantól, hogy:
- magunkhoz őszinték (önazonosak) tudunk lenni,
- hibáinkat meglátjuk,
- merünk szembesülni a hiányosságainkkal, és
- nem kerüljük el, nem hárítjuk a felelősséget,
saját káros belső párbeszédeink átformálódnak, és ezzel egy időben másokkal folytatott játszmáink is megszűnhetnek.
Ezen a ponton újra ránézünk magunkra kívülről mindketten, és döntünk. Benne maradunk, vagy kiszállunk.

Befolyásoló tényező, hogy:
- milyen fajta kötelék van köztünk,
- mi tart össze minket,
- tudunk-e várni a másikra,
- van-e egyáltalán választásunk,
- hajlandóak vagyunk-e felvenni egy segítő szerepet, ahonnan mi türelmesen tanítgatjuk a másikat,
- tudunk-e találni egy célt, amiért érdemes megvárni a fejlődést.

Mindenki a saját helyzete szerint mérlegel.
Amíg a másik fél hajlandóságot mutat és láthatóan tesz is, bármilyen kicsi is az a lépés, „van az a pénz” (család, gyerekek) amiért érdemes kivárni, türelmesnek lenni, amíg a másik kikecmereg a saját téves belső párbeszédeiből és fejleszti egészséges felnőtt énjét. Közben mi magunk is megerősödhetünk. Nagyon sokat segít, ha tudjuk, hogy a másik honnan jön, mi adja a játszmái hátterét. Ha tudjuk, hogy nem azért csinálja, mert szándékosan ártani akar nekünk, hanem önvédelemből teszi, az segít elfogadni, hogy a reakciója elsősorban a helyzetnek szól, nem nekünk.

Hasonló helyzetben úgy tudok Neked segíteni, hogy együtt tudatosítjuk a sémáidat. Megértjük a mögöttük lévő hiedelmeket, és ezeket átformáljuk. Javítunk a kommunikációdon, és a rajtad kívülálló tényezőket (mint pl. a másik fél bántónak ható reakcióit) elkezdjük helyén kezelni. Megerősítjük felnőtt énedet. Ezáltal megnyugszol, megerősödsz, magabiztosabbá válsz. Kompetens leszel a konfliktuskezelésben.

08/11/2025
Sémák.Miért jó, ha egy szülő, vagy leendő szülő szembesül káros (maladaptív) sémáival?Azért, mert kapcsolatromboló a hat...
07/11/2025

Sémák.

Miért jó, ha egy szülő, vagy leendő szülő szembesül káros (maladaptív) sémáival?

Azért, mert kapcsolatromboló a hatásuk.

De mi is az a séma?

Évek, évtizedek alatt egyre mélyebben rögzült téves hiedelmünk önmagunkról, a világról, vagy másokról, ami adott szituációban aktiválódik, és hevesebb érzelmi reakciót vált ki belőlünk (triggerel), mint amennyire indokolt lenne.

Van egy szolgáltatásom, egy 10 alkalmas üléssorozat szülők számára, amit úgy neveztem el, hogy "Kompetens szülő vagyok!". Olyan édesanyáknak és édesapáknak, akik szeretnék, ha gördülékenyebben mennének a hétköznapok, kevesebb súrlódással a gyerekek és felnőttek között.

Itt a sémák feltárásával indítunk. Kitöltünk egy séma tesztet. Megnézzük, többnyire melyik megküzdési módot alkalmazod. Beszélgetünk a gyermekkori alapszükségletekről és megnézzük, hogy ezek hol sérültek Nálad. Hátráltató gondolataidat megpróbáljuk átkeretezni, átprogramozni. Kommunikációdat elkezdjük tudatosan alakítani. Azt is megnézzük, hogy hogyan lehet egyszerűsíteni a családi életeteket, hogy az élhetőbb legyen.

Hiedelmeinket teljes mértékben átírni hosszú folyamat, sőt, nem is biztos, hogy mindig sikerül. De azt tapasztalom, hogy ha szülőként egy kicsit is jobban rálátunk magunkra, az pozitív hatással van a gyermekeinkre, és a gyereknevelésünkre.

„Annyi lehetőségünk van, de - SZABAD velük NEM élni.”Adódhat olyan élethelyzet, amikor a lelassulás a cél:- hogy képesek...
07/11/2025

„Annyi lehetőségünk van, de - SZABAD velük NEM élni.”

Adódhat olyan élethelyzet, amikor a lelassulás a cél:
- hogy képesek legyünk örülni egyszerűen csak egymásnak,
- hogy értékelni tudjuk azt, amink van.

Van, hogy szülőként túlpörgünk. Például amikor a család legkisebb tagjait szolgáljuk ki minden erőnkkel. Akár több hasonló életkorú gyereket is egyszerre. Közben mi, szülők és a nagyobb testvérek folyamatos hiányban vagyunk. Ebben az állapotban nem tudjuk értékelni azt, amink van. Csak arra tudtunk gondolni, hogy mi nincs:
- pihenőidőnk éjjel-nappal rendszeresen megszakad,
- külön szervezést igényel már az is, hogy eljussunk hétköznapi ügyeket intézni,
- nem tudunk egymásra odafigyelni, meg sem halljuk a zajban egymás szavát.

Annak ellenére, hogy éjjel-nappal gyermekeink kívánságait lessük, úgy érezhetjük, hogy mégsem tudjuk teljes mértékig kielégíteni szükségleteiket. Több gyerek esetében a szülők többszörös teljesítményt nyújtanak. A gyerekek egyenként ezt a teljesítményt mégis úgy élhetik meg, hogy szükségleteik csupán részben elégülnek ki. Ők folyamatosan egymással harcolnak a szülők figyelméért.

Ebben mi, szülők:
- borzasztóan elfáradunk,
- kimerülünk,
- meg is betegedhetünk.

A gyerekek:
- frusztráltak,
- feszültek,
- ingerlékenyek lehetnek.

Közben igyekszünk megkülönböztetni a kicsik valós igényeit a túlkapásoktól. Nekik ugyanolyan nehéz ez az állapot, mint nekünk. Egyszer viszont lehetőségünk lesz megadni magunknak és egymásnak, amire nem volt lehetőségünk a hajszában. Eljön az a pont, amikor a kicsik is megérnek, és amikor már nem szorulnak ránk mindenben. Ilyenkor jó, ha bepótolunk pár dolgot:
- egymásra figyelés,
- lelassulás,
- meghallgatás,
- beszélgetés,
- közös játék,
- semmittevés,
- regenerálódás.

Mi teszi lehetővé a lelassulást?
Elsősorban egyértelműen az, ha a kicsik már érettebbek lesznek. 3 évesen már képesek bizonyos dolgokat elvégezni maguk körül, és ezeket el is várhatjuk tőlük. A legkisebbek elhagyják a cumisüveget, lassan a pelenkát is végleg. Ha akarnak, tudnak önállóan, kis segítséggel öltözködni. Ki lehet próbálni, hogy működik-e a humorérzékük, hogy amikor elindulna a hiszti, elvicceljük a dolgot és saját magunkon együtt nevetünk. Tudatossá válhatunk arra, hogy a lelassulásra van szükségünk. Ezért hétköznap délutánokon ki lehet próbálni, hogy semmilyen tervezett programunk ne legyen, azonkívül, hogy együtt vagyunk. Az együtt töltött idő még így is embert próbáló lehet. Viszont a tudatosság rengeteget segíthet. Előre tudjuk, hogy mire számíthatunk, amikor velünk van minden gyerek. El lehet fogadni, hogy pár évig lehetetlen küldetés épségben megőrizni bútorainkat, tiszta falainkat. Egyedül az számít, hogy ők épségben legyenek, és egymást ne bántsák. Jó, ha türelmesen megtanítjuk nekik, hogyan tudnak együtt jókat játszani. Ez lehet átmenetileg a fő feladatunk. A nagy gyerekek életét pedig leegyszerűsíthetjük kevesebb különórával. Nekik is szükségük lehet regenerálódásra, és hogy együtt lehessenek a családdal, unatkozzanak egy kicsit és lehessenek kreatív ötleteik.

Vajon mikor vesszük észre a hajszában, hogy mi hiányzik? Munka, család, rohanás mellett? Mikor tűnik fel, hogy milyen stresszt élünk át nap mint nap? Sokaknak valószínűleg csak akkor, amikor az már testi tünetekkel is együtt jár. Kevésbé foglalkozunk a lelkünkben megjelenő hiányokkal – azok kevésbé egyértelműek, és sajnos előszeretettel nyomjuk el őket.

Vannak élethelyzetek, amikor egyszerűen nincs választási lehetőségünk. Pörgetni, robotolni, kiszolgálni. Még akkor is megterhelő lehet, ha segítenek a nagyszülők vagy bébiszitter. Viszont amikor kezdenek lenyugodni a kedélyek, nem érdemes tovább hajszolni magunkat. Minimumra vehetjük a tempót. Legyen meg mindenünk, amire valóban szükségünk van, úgy, hogy a lelkünk is töltődhessen közben.

Te is lelassulnál, de úgy érzed, nem engedheted meg magadnak? Akkor abban tudok Neked segíteni, hogy más nézőpontból is megvizsgálhasd a hozzáállásodat, hiedelmeidet, és hogy a logoterápia eszközeivel fokozatosan át tudd programozni őket magadban.

07/11/2025

A hétköznapok elviselhetetlensége

Túl sok kitöltendő, gyerekkel töltött idő. Nem először hallom ezt szülőkonzultáción.

A konzultáció elején megkérdeztem egy szülőpártól, hogy teltek az elmúlt hetek. Három 5 év alatti gyerekük van. Az apa szólalt meg először: „Köszönjük jól, csak a szokásos elviselhetetlensége a hétköznapoknak.”

Tudtam mire gondol.

Harmincas anyukából fakadt ki a minap: „Este 6-8 között rendszeresen azt érzem, hogy ólomlábakon jár az idő! A szokásos verkli a gyerekekkel: vacsora, fogmosás, pizsama, lefektetés. Már beszélgettünk, játszottunk, ettünk is, megy az ellenkezés, az időhúzás. Nincs kedvem semmihez, elfogytam már aznapra. Mennyi idő van még lefekvésig? - gondolom sokszor.”

Egy apuka meséli: „Hétvégén a kicsi korábban kel, mint hétközben. 6 órától fent van, lekötöm, hogy ne zavarja fel a többieket. 9 órára azt érzem, hogy kimerültem és még csak akkor kezdődne a nap!”

Háromgyerekes anya osztja meg velem: „Néha annyira szeretném azt csinálni, amit én akarok, akkor, amikor én akarom! De nem lehet, csak majd, ha lefeküdtek a gyerekek. Milliónyi kívánság, érzelmi kitörés, válságkezelés az utolsó idegszálamon táncolva. Mire eljönne az én időm egyik korábbi tervemhez sincs már jártányi erőm sem. A héten kétszer elaludtam a legkisebb gyerek szobájában, altatás közben. Előbb aludtam el, mint ő.”

40-es apuka így foglalja össze: „Azt mondják, nagyobb gyerekkel könnyebb. A fiam 13 éves. Majdnem olyan magas, mint én. Tíz éve próbálom vele megértetni, hogy ne a padlóra dobja a szennyes ruhát. Hogy miért fontos este 10 óra előtt feküdnie iskola napon. Legszívesebben éjfélig sorozatokat nézne minden nap. Nem érti meg, hogy esetleg nélküle is szeretnék két szót váltani a feleségemmel. Állandóan fülel. A múltkor azon kaptam, hogy mikor ment fel a szobájába, megállt a lépcsőfordulóban hallgatózni, hogy vajon miről beszélgetünk.”

Igen, sokan tapasztalják ezt. Szabad ilyet érezni, gondolni, megfogalmazni.

Az idő relatív.

Bizonyára igaz az is, hogy: „Repül az idő és egy pillanat alatt felnőnek!”- ahogy halljuk ezt idősebb, sokat megélt emberek szájából még, ha nem is mindig érezzük így.
Igaz az is, hogy hálásnak kellene lennünk minden egyes együtt töltött pillanatért, ami megadatik. Csak nehéz ezt mindig átérezni.

Miről beszélnek a szülők?

- A saját ritmusból kiesettségről.
- A több fronton történő nagy terhelésről.
- A 0-24 órás szolgálatról, amiből kiszállni nem lehet.
- A felelősség terhéről: ha elrontják, ha nem adnak meg mindent neki, sérül a gyerek?
- A gyerek másképp működik, mint egy felnőtt, nehéz lemenni a szintjére.
- A nukleáris családmodell húsbavágó hátrányairól: csak magukra számíthatnak, nincs elég segítségük.

Mi könnyíthet a helyzetükön?

Az egyik család, akik felkerestek: megfogalmazták, hogy milyen lassan, vontatottan, tötymörögve telnek a hétvégék 3,5 éves kislányukkal. Ha nem pontosan úgy történik az ébredése, ahogy elképzelte, jön az első kiborulás. Nem akar felöltözni reggel, csak hosszas rábeszélésre ül a reggelizőasztalhoz. Ott aztán nem ízlik neki, amit kap, majd mikor oda kerül a sor, hogy el lehetne indulni valahová, neki nincs kedve. Csak valamilyen trükkel, ígérettel lehet rávenni, hogy egyáltalán ki tudjanak mozdulni otthonról. Minden egyes mozzanat komplikált, felemészti az energiáikat.
Ahogy hallgattam ezt a hétvégi napirendet, az tűnt fel, hogy semmivel sem könnyebb vagy jobb a helyzet attól, hogy anya és apa ezt együtt csinálják. Nem lesz tőle gördülékenyebb a nap, nem együttműködőbb a gyerek, cserébe még ők sem tudnak két szót sem váltani egymással, mint, ahogy a nyugodt reggelizés sem kivitelezhető.
Ha nem indulnak el otthonról, még rosszabb a helyzet, mert akkor kislányuk folyamatos figyelmet igényel, semmit sem lehet tőle csinálni, egy percre sem tudja lekötni magát. Jobban sikerülnek azok a délelőttök, mikor sikerül kimenni a játszótérre, boltba, vagy éppen rollerezni vagy az erdőbe sétálni.
Végül azt tanácsoltam nekik, hogy annak érdekében, hogy legalább egyikük tudjon pihenni és feltöltődni hétvégén egy pár óra erejéig: ne minden programot 3-asban tervezzenek. Elképzelhető olyan is, hogy csak apa reggelizik a kislánnyal, majd ketten mennek ki sétálni. Vagy csak anya foglalkozik a gyerekkel, míg apa el tud intézni valamit, tud a ház körüli dolgokkal foglalkozni, vagy elmehet edzeni egy órára.
Egyszerű tanácsnak tűnik, mégis szemléletváltozást hozott számukra. Igen, eredetileg együtt szerették volna tölteni a hétvégét. De utána mindig leszívottnak, kimerültebbnek érezték magukat. Mintha egy bányában dolgoztak volna, majd lehetett kezdeni a hétfőt a munkahelyen. Így tudták, hogy megérett a helyzet a változásra.
Sokszor 1 szülőnek könnyebb a gyerekkel. A gyerek jobban szót fogad, nem furakszik a felnőttek közé, jobban elfogadja, ha nem minden pillanatban vele játszik az a felnőtt. A szülőt sem feszíti annyira, hogy mást is kellene-szeretne csinálni, a gyerek irányíthatóbb, együttműködőbb.
Mit találtak ki arra, hogy valamikor mégis tudjanak a felnőttek együtt időt tölteni? Sikerült pár hét után segítséget hívniuk, és beiktattak egy péntek délutánt kéthetente, amikor ’kimenőt’ kaptak. Nem mondom, hogy zseniálisan pihentető lett a hétvégéjük, de egy fokkal viselhetőbb.
Gyerekük mostani fejlődési szakaszában, jelenlegi életkori sajátosságai mellett, nekik ez a megoldás segített.

Néha már az is segít, ha szabad kimondani, hogy így éreznek.
Segít a humor és az önirónia.
Segít, ha van kivel megosztani a nehézségeket.
Segít a struktúra és a családon belüli terhek, szerepek egyenletesebb elosztása.
Jó ötlet a már nem működő családi szokások, rutinok megváltoztatása.
El lehet engedni az elvárásokból.
Szabad kilépni a megszokott forgatókönyvből, akár csak egy esti lefektetés erejéig.
Jó ötlet több segítséget bevonni, ha nincs családi részről ilyen, gyermekvigyázót, pótnagyit keresni.

Amúgy meg…elmúlik. Egyszer ez is elmúlik. Hogy visszasírják majd? Abban nem vagyok teljesen biztos.

Szülőknek segítek, akik szeretnék, hogy a családi élet egyszerűbb, nyugodtabb és szeretetteljesebb legyen. A gyerekek jó...
06/11/2025

Szülőknek segítek, akik szeretnék, hogy a családi élet egyszerűbb, nyugodtabb és szeretetteljesebb legyen.

A gyerekek jóllétéhez igyekszem hozzájárulni a szülőkön keresztül. Hosszú távú tervem és célom segíteni a családoknak abban, hogy a fiatalok ne kerüljenek méltatlan helyzetbe.

Értem ezalatt azokat a rossz döntéseket, amik kellő önismerettel megelőzhetőek lennének – ennek a kulcsát elsősorban a szülő-gyermek kapcsolat minőségében látom.

Nagyon szeretnék minél több szülőnek segíteni abban, hogy meg tudjanak nyílni önmaguk előtt, fel merjenek ismerni rejtett tulajdonságokat. Ezáltal legyen lehetőségük a változtatásra.

A "séma alapú önismeret szülőknek" egy módszer a sématerápia, a tranzakcióanalízis, a logoterápia elméletére építve. Sze...
03/11/2025

A "séma alapú önismeret szülőknek" egy módszer a sématerápia, a tranzakcióanalízis, a logoterápia elméletére építve. Személyes tapasztalataim alapján, life coaching-ba csomagolva.

Cím

Dunakeszi

Nyitvatartási idő

Hétfő 09:00 - 15:00
Kedd 09:00 - 15:00
Szerda 09:00 - 15:00
Csütörtök 09:00 - 15:00
Péntek 09:00 - 15:00

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Nyíri Eszter - Life coach új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram